Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata

1. sz. KERESKEDELMI JOG 23 BÍRÓI JOGGYAKORLAT. Általános. 1 A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 38. számú polgári döntvénye. ,.A kielégítési végrehajtás annak a per- vagy más eljárási költségnek az erejéig, amelvben a felet az ellenfél részére marasztalták, elrendelhető-e annak az ügyvédnek a javára is, aki az ellenfelet a marasztaláskor képviselte? — Vonatkozással egyfelől a m. kir. Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tárába 709. szám alatt felvett Pk. V. 2172 1916 19. számú elvi határozatára, másfelől a budapesti kir. törvényszéknek 21. Pf. 10.645 1928 11. és 21. Pf. 12.579 1928 10. számú határozataira.)" Határozat: A kielégítési végrehajtás annak a per- vagy más eljárási költségnek az erejéig, amelyben a felet az ellenfél részére marasztalták, elrendelhető annak az ügyvédnek a javára is, aki az ellenfelet a marasztaláskor képviselte. 2. A m. Kir. Kúria jogegységi tanácsának 39. számú polgári döntvénye. ,.Ha a kielégítési végrehajtást a perköltség erejéig a Ppé (1912 : LIV. t.-c.) 18. §-a alapján a pernyertes félnek az ügyvédje kéri, a végrehajtást szenvedő ebben az esetben is beszámíthatja-e a perköltségbe a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági határozat alapján követelését? — (Vonatkozással egyfelől a m. kir. Kúriának a Polgári jogi Határozatok Tárába 710. szám alatt felvett Pk. V. 8057 1916 28. számú végzésére .másfelől a budapesti kir. törvényszéknek 43 Pf. 6457 1928 4. számú végítéletére.)" Határozat: Ha a kielégítési végrehajtást a perköltség erejéig a Ppé. (1912 : LIV. t.-c ) 18. §-a alapján a pernyertes félnek az ügyvédje kéri, a végrehajtást szenvedő ebben az esetben is beszámíthatja a perköltségbe a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági határozat alapján megillető követelését. 3. A kárcsökkenési kötelezettség nem hozza magával, hogy a sérült magát műtétnek köteles volna alávetni. (P. II. 8259 1928. sz. a. 1929. nov. 5-én.) Igaz ugyan, hogy a kártérítésre jogosult is a körülményekhez képest tartozik a kár csökkentése érdekében közrehatni, azonban az 1927. évi XXI. t.-c. 42. §-ából levezethető, de a bírói gyakorlatban is (Kúria VII. 3670 1909. sz. a. Jogtud Közlöny „Magánjogi Dtár". 1011. évi iV. kötete 49. és 50. lapjain, továbbá „Polg. Hat. Tára'' III. kötet 280. lapján közölt 539. sz. polg. elvi határozat) elfogadott jcg'szabály szerint ez a kárcsökkentési kötelezettség nem terjedhet odáig, hogy a sérült magát valamely nagyobb műtétnek is alávetni lenne köteles, mert köztudomás szerint a nagyobb, véres műtétek a mindig lehetséges szövődményekre tekintettel teljesen veszélyteleneknek soha sem tekinthetők, és a műtéteknek sikere az orvosi valószínűség dacára sem bizonyos. A méltányossággal is ellenkeznék tehát, hogy a sérült a kötelezett kártérítés terhének csökkentése érdekében magát bizonytalan kimenetelű veszélyes eshetőségeknek kitenni lenne köteles. Ennélfogva a fellebbezési bíróság azzal a döntésével, hogy a kártérítést a felperesnél jelenleg fennálló 50^-os munkaképesség csökkenés arányában szabta meg, és hogy a kártérítés megállapításánál a felperes állapotának az ajánlott újabb műtét sikere esetén 25%-os munkaképesség csökkenésig való esetleges javulását figyelmen kívül hagyta, — az anyagi jogszabályoknak megfelelően járt el, ! és alperes idevágó panasza alaptalan, és pedig I annál is inkább, mert a megállapított tényállás I szerint felperes a budapesti tudományegyetem I. sz. sebészeti klinikáján már két ízben is nagyobb műtéten ment keresztül és minden orvosi I várakozás ellenére e két műtét sem tudta felj peres munkaképességét 507í-nál nagyobb mérvi ben visszaadni. I — 4. Jogszabály, hogy pénzkölcsön esetén az adós által különös meghatározás nélkül fizetett összegek első sorban a kamatra és a költségre ! fizetetteknek tekintendők és csak a lejárt kai mat és a költség összegének levonása után íenmaradó összeg tekinthető a tőkére törlesztettnek. Jogszabály az is, hogy a törvényes kamaton t télül kamatra fizetett összegek vissza nem kö; vetelhetők. (P. VII. 8371 1928. sz .a. 1929. nov. 19-én.) Veszélyes üzem. 5. A mezőgazdaságban lóerővel vontatott kisvasút üzeme nem veszélyes üzem. (P. II. 864— 1928. sz. a. 1929 okt. 31-én.) A baleset az alperes bérgazdaságában, lóerővel vontatott mezőgazdasági kisvasút üzemében következett be. ebből folyóan pedig a felperes az 1874. évi XVIII. t.-c. rendelkezéseire és a tárgyi (objektív) felelősség szabályaira sikerrel nem hivatkozhatik, mert a felhívott t.-c. kizárólag a gépüzemű vasútakra vonatkozik, ellenben a házi állatokkal vontatott járművekre ki nem terjed, és mert tárgyi felelősség alá az állandó bírói gyakorlat értelmében csak a veszélyes üzemek tartoznak, a veszélyes üzemek közé azonban sem a mezőgazdaság, mint olyan, sem a lóval vontatott mezőgazdasági vasutak nem sorolhatók. Alperes kártérítési felelősséggel tehát csupán vétkessége alapján terhelhető. A fellebbezési bíróság részéről azonban meg nem támadottan megállapítást nyert az is, hogy a felperest elütő lóvasúti kocsinak fékje rossz volt, hogy e fék rosszaságát alperesi alkalmazott alperesnek már korábban jelentette, hogy alperes ennek dacára a kérdéses féket rendbe nem hozatta, és a kocsit a használatból ki nem vonta, valamint, hogy a baleset bekövetkeztét közvetlenül megelőzően alperes kocsisa a kérdéses be nem fékezett kocsiról leugrott ugyan, és a kocsiba kapaszkodva azt megállítani igyekezett, azonban a kocsit nagy lendülete miatt ekkor ez úton már megállítani nem tudta. Ezekből a tényekből pedig okszerűen csakis az a következtetés vonható, hogy a kocsinak hibátlan fékkel való felszereltsége és a féknek megfelelő működésbe hozatala esetén a kocsi irama mindenesetre lényegesen lecsökkenthető, ezzel kapcsolatban a kocsi a kocsis által megállítható és így a baleset is elkerülhető lett