Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám - Kartellnotverordnung

254 KERESKEDELMI JOG 12. sz. ben megvédte, és a kórházi forgalom tárgyát tevő azok az ingóságok, gyógyszerek, kötszerek — amelyekbe a kölcsönök összege forgó töke gyanánt beruházott, és amelyeknek folytatólagos beszerzése ez által lehetővé vált, az alperes kórház tulajdonában mint meglévő ellenérték nyilvánvalóan ma is megvannak. A kereseti készpénzkölcsöntartózások átértékelésének az 1928. XII. t.-c. 5. §. második pontjában írt törvényszerű feltételei tehát fennforognak. A tényállás szerint az 1922. év végén a kórház anyagi helyzete már annyira javult, hogy a készpénzkölcsönöket felperesnek ki tudta volna fizetni. A felperes ennek dacára csak 1925. évben kezdte a kölcsönök visszafizetését szorgalmazni és keresetét csak 1926. május 20-án adta be. Követelésének érvényesítésében tehát a felperest indokolatlan késedelem terheli. Ezt a körülményt, továbbá az idézett törvény 12. §-a szerint figyelembe veendő összes körülményt, különösen a kölcsönök által elért gazdasági célt, és mérlegelve az alperesi kórház rendeltetését is, a kir. Kúria úgy találta, hogy az adott esetben a kölcsön vett összegeknek 2000 pengőre való átértékelése a méltányos. A megítélt összeg után a kereset indításától, mint az esedékessé tétel időpontjától 5% törvényes kamat Ítéltetett meg az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. § utolsó mondata alapján. Nyugdíj valorizáció. 158. A lakbérnyugdíjra vonatkozó az a joggyakorlat, mely a lakbérpótléknál a nyugdíjazást megelőző utolsó nyugdíjszabályzatot vette alapul, ha a vagyon átmentése folytán a nyugdíjnak teljes átértékelése forgott fenn, nem alkalmazható. (P. II. 1917/1930. sz. a. 1930 okt. 1-én.) Az 1924. évi július hó 1. napját követő időben létrejött és a pénzértékcsökkenését már figyelembe vevő ez az egyesség az 1926 : XVI. t.-c. 14. §. második bekezdése értelmében a járandóság összegére nézve továbbra is irányadó. Az egyesség 3. pontja szerint azonban abban az esetben, ha akár a jelenleg érvényben levő jogszabályok alapján, az arányszámnak 40, illetőleg 50%-on felülemelkedése folytán, akár később keletkező jogszabályok, ideértve a m. kir. Kúria összes, a szolgálati és nyugdíjviszonyból származó perekkel foglalkozó tanácsai által két éven át állandóan követett egységes gyakorlatot, — vagy más általánosságban kötelező rendezés folytán felperes nyugdíjának összege a 2. pontban meghatározott összegnél nagyobb összeget tenne ki: úgy a fentemlített jogszabályban vagy más rendelkezést magában foglaló intézkedésben meghatározott időponttól kezdődően felperest a magasabb nyugdíj illeti meg. Felperes az egyességileg megállapított nyugdíj felemelésére irányuló keresetét a most említett 3. pontra hivatkozva arra alapította, hogy a m. kir. Kúriának nyugdíjügyekben ítélkező tanácsai két évet meghaladó időn át állandóan azt a gyakorlatot követik, hogy a nyugdíjazás időpontjában érvényben lévő nyugdíjszabályzatnak a lakbérnyugdíjra vonatkozó rendelkezését nem az illetmény összegének meghatározására vonatkozó, hanem a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját szabályozó rendelkezésnek tekintik és ezért azt a nyugdíj kiszámításának alapjául veszik abban az esetben is, ha az 1914. évben érvényben volt nyugdíjszabályzatban ilyen rendelkezés nem is foglaltatik. Ilyen egységes és állandó gyakorlat azonban a m. kir. Kúrián nem alakult ki. Az 1927. évi december hó 21-én P. II. 5503/1927. sz. a. kelt ítéletében ugyan a m. kir. Kúria a fentemlített álláspontra helyezkedett és az 1928. évi február hó 24-én P. II. 9051/1926. szám alatt kelt ítéletében is az esetnek az átértékeléstől távol álló különleges körülményeire való tekintettel, a százalékos lakbérpótlékot az újabb nyugdíjszabályok alapján vonta a nyugdíjba beszámítható illetmények körébe. Az 1930. évi május hó 8. napján P. II. 7207/1928. és P. II. 7654/1928., valamint az 1930. évi május hó 27. napján P. II. 7741/1928. és P. II. 8106/1928. szám alatt kelt ítéleteiben azonban a m. kir. Kúria megállapította, hogy az 1926 : XVI. t.-c. 4. §. második bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezést csak bizonyos esetekben értelmezte méltányosan akként, hogy a nyugdíj alapját tevő illetmény kiszámításánál a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzat szerint biztosított lakbérpótlékot vette számításba. így ezt a számítási módot nem találta méltányosnak abban az esetben, ha a szolgálatadó vagyonának 100—116%-os átmentése folytán a nyugdíjnak teljes átértékelése forgott fenn, és ezért a nyugdíj átértékelésénél a lakbérpótlékot nem a nyugdíjazást megelőző utolsó, hanem az 1914. évi nyugdíjszabályzat rendelkezései alapján vette számításba. A törvény rendelkezésének egyes esetekben méltányossági okból az alkalmazottra kedvező értelmezésére, mint kivételes esetenkénti mérlegelésén alapuló bírói döntésre pedig, — törvényt magyarázó jogszabályt alkotó bírói gyakorlatként hivatkozni nem lehet. Megrendelésgyűjtés. 159. Az eladó telephelyén történt megrendelésnek utóbb mással vevőtársként történt aláírása nem esik a tilalom alá. (P. VII. 4345/1929. sz. a. 1930. okt 9-én.) A valódiságra nem vitás E) alatti okirat tartalma szerint R. J.-né II. r. alperes a férjével, R. J. I. r. alperessel együtt vette meg a felperestől a 20 lóerős traktort a hozzávaló ekét és egyéb tartozékokat. A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a II. r. alperes és a férje I. r. alperes közösen gazdálkodnak 8 hold földön és az I. r. alperesnek még darálómalma s lisztcsereüzlete is van és bérszántással is foglalkozik. Az ugyancsak megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a II. r. alperes férje az I. r. alperes kereste fel a felperesi ennek budapesti telepén az E) alatti okiratba foglalt vételi szerződés megkötése végett, ez az E) alatti szerződés, amelyben vevőként az I. r. alperes és a neje, II. r. alperes együttesen szerepelnek, a felperes üzleti telepén íratott meg és íratott alá a felperesnél ezen ügylet megkötése céljából jelentkezett I. r. alperes által és a szerződésnek csupán az I. r. alperes neje, a II. r. alperes részéről való aláírás maradt arra az időre, amikor