Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám - Márkacikkek és karteljog

12. sz. KERESKEDELMI JOG 247 gyasztóközönség szempontjából. Az árelőírás ugyanis sok esetben megdrágítja az árakat és ebből kiindulva felmerült az a vélemény is, hogy az árrontás megengedett, mert a közösségnek használó versenycselekmény. Ezzel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy a Tvt. (melynek 1. §-ába az árrontás ütközik) nem a fogyasztó, hanem a tisztességes kereskedő védelmére van hívatva. A Reichsgericht is kimondotta, hogy a versenvtörvénv elsősorban ,,nicht das kaufende Publikum schützen will, sondern die ehrb^ren Geschánsfeate " Í1926. XIT. 23, id. Kartell-Rundschau 1927. évf. 551. old.l A versenyjogban a7 üzleti tisztesség veendő elsősorban figyelembe és a közió sérelme csak súlyosbíthatia valamelv üzleti magatartás megítélését, de önmagában véve nem állapít meg tisztességtelen versenyt, éop xígy. amint a tisztességtelen cselekménvt sem teszi megengedhetővé az a körülmény, ho^v a. köznek használ. Különben is a kereskedő nem ..közérdekből schleideroz". A túlzott árak elleni küzdelemnek meg vannak a maga legális eszközei: ha közszükségleti cikkről van szó, vagv ha a magas ár előírása a kereskedő existenciáját veszélyeztetné, úgy a reverzálist, mint ióerkölcsökbe ütköző szerződést érvényteleníteni lehet, de önsegélynek nem lehet helve. Különben is a gyakorlatban rendszerint nincsen szükség a kereskedőnek vagv fogyasztónak ilven iránvú védelmére, mert hiszen a márkacikkek többnyire nem monopolárúk és így a gvárosnak is érdekében áll cikkeinek árát a fogyasztó vásárlóerejéhez szabni, mert különben az ő árúja nem lesz a piacon versenvképes. Mindezek ellenére azonban, kétségtelenül a súlyos gazdasági viszonvok hatása alatt a márkacikkekkel szemben bizonyos ellenséges tendencia kapott lábra. így Franciaországban S;hi11e képviselő a Kamarához e<*v törvényiavaslatot nvujtott be, (Kartellrundschau 1930. 6—7. sz.) mely a márkacikkekre vonatkozó árelőírást a kartelekkel veszi egy tekintet alá és arra is alkalmazni kívánia a Code nénal 419. §-át. mely 2 hónaptól 2 évig terjedő fogházzal bünteti azokat, akik egvesülésük által az áralakulást mesterségesen befolvásoliák indokolatlan nyereség elérése céliából. E törvénviavaslat sorsa még bizonytalan, de gvakorlatí jelentősége nem nagy, mert hiszen a Code pénal 419. §-át a bíróságok alig alkalmazzák. Sokkal ielentősebb azonban a márkacikkekre vonatkozólag a f. é. nvarán kibocsátott német Notverordnung zur Kartellverordnung ía továbbiakban NotVO).2 Ezen rendelet 1. §. 3. bekezdése a Kartellverordnung fa továbbiakban KVO) 1. §. értelmében vett karteleknek tekinti az oly szerződéseket, melyekben azo- L. Szemle rovatunkat. ! nos termelési ághoz tartozó több önálló vál| lalkozó egy másik vállalkozóval szemben az j árelőírás módjára vagy árak követelésére vonatkozólag bizonyos magatartásra kötelezi ! magát. E rendelkezés azért nagyfontosságú, mert ! a márkacikkek árelőírására vonatkozó szerződéseket a versenyjog birodalmából átviszi a karteljog birodalmába. Ezen szerződésekre immár a KVO szabályai állnak; vagyis ezen szerződésekre nézve tág köre nyílik a hatósági beavatkozásnak: a Reichswirtschaftsminister indítványozhatja a szerződés semmissé nyilvánítását (KVO 4. §. 1. pont), a feleknek azonnali felmondási jogot adhat (2. pont). Ezentúl a reverzálist aláíró kereskedő a KVO 8. §. alapján nyomós okból azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést és ha a kereskedő ellen a gyáros az előírt ár be nem tartása vagy más ok miatt Sperrét vagy bojkottot akar alkalmazni, köteles kikérni a kartelbíróság elnökének engedélyét (KVO 9. §.) Annak eldöntése pedig, hogy az állam hatalmi beavatkozásnak, az azonnali felmondásnak, Sperre alkalmazásának előfeltételei, illetve megengedhetősége fennforog-e, immár nem az üzleti tisztesség, vagyis a tisztességes kereskedelem érdekei, hanem a Gesammtwirtschaft és Gemeinwohl, valamint a fél gazdasági mozgásszabadságának szem előtt tartásával történik. A Notverordnungnak idézett rendelkezése nemcsak márkacikkek árának előírására, hanem mindennemű árelőírásra vonatkozik, mert hiszen a rendelet célja „Verhütung unwirtschaftlicher Preisbindungen." Az említett §. azonban nyilvánvalóan főleg a márkacikk rendszerre vonatkozik, amint ez a birodalmi gazdasági miniszternek a Reichswirtschafsrathoz intézett kérdéseiből is kitűnik. (Lásd: Kartell-Rundschau 1930. szeptemberi szám.) Vagyis kétségtelen, hogy a KVO-nak a felmondási jogra, Sperre engedélyezésére etc. vonatkozó rendelkezései a márkacikkek árelőírására is alkalmazandók. De a NotVO a KVO-n messze túlmenő beavatkozási jogot ad a kormánynak (szerződések semmissé nyilvánítása, árelöírások és üzleti feltételek, valamint ugyanazon gazdasági eredményt elérni alkalmas cselekményeknek előre való eltiltása), mellyel ez azonban csak akkor élhet, ha a termelés vagy forgalom gazdaságosságát befolyásolva, vagy pedig az érdekelt fél gazdasági mozgásszabadságát közgazdaságilag nem indokolt módon korlátozva látja. Ennek a beavatkozási jognak alkalmazása tárgyában a miniszter a birodalmi gazdasági tanács véleményét kérte ki, mely azonban az árelöírások generális megszüntetéséi nem tanácsolta és ezen intézkedés alkalmazását esetről-esetre találta eldöntendőnek és csak ott ajánlotta, ahol az