Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - Néhány szó az igazgatósági tag felelősségének kérdéséhez

230 KERESKEDELMI JOG 11. sz. vehető és a gyakorlati esetek azok, amelyek az igazgatóság tagjainak a mérleg felállítása körüli kötelességeire s ebből folyólag a közgyűlés egybehívásának illetve a csődkérvény benyújtásának azon kötelezettségére vonatkoznak, amelyet a kereskedelmi törvény 187. §-a ír elő. Ez volna az a vitás pont, amely különösebb figyelmet érdemel s nagy általánosságban mozgó viták helyett nézzük meg közelebbről, hogy mi volna a helyzete annak az igazgatósági tagnak, aki az említett okokból nem vett részt a mérleg felállításában, de nem is ismeri azt a helyzetet, amelyben a K. T. 187. §-a szabályainak esetleg eleget kívánna tenni. Amennyiben reformgondolatoktól eltekintünk, a fennálló jog szerint a helyzet sokkal egyszerűbb, mint amilyen problematikus beállítást a kérdésnek adni lehet. Az igazgatóságnak a kereskedelmi törvényen alapuló különleges felelősségét a K. T. 189. §-ának második bekezdése határozza meg, amikor megállapítja, hogy azon esetben, ha az igazgatóság tagjai ,,e cím határozatai" ellen járnak el, áll be felelősségük. ,,E cím" határozatai azok, amelyek az igazgatóságra egynémely előírást tartalmaznak s amelyek elmulasztása illetve áthágása egyúttal a K. T. 218. §-ának különböző pontjaiban meghatározott tényálladékokat is megvalósítja, ekként deliktummá is minősülvén. Amennyiben tehát egy konkrét eset eldöntésre kerül, a bíróságnak módjában lesz vizsgálni azt, hogv az igazgatósági tag terhére megállapítandó-e a K. T. 218. §-ában meghatározott valamelyik vétség; de a gyakorlatban ez az eljárás meg is szokta előzni a polgári pert, amelynek tárgya a magánjogi felelősség megállapítása s ennek alapján a kár megtérítése iránti követelés. Amennyiben pedig a vétség fennáll, úgy nem lesz mód annak kimondására, hogy az igazgatósági tag nem felel azon mulasztásért, amellyel a közgyűlést egybehívni elmulasztotta, illetve csődöt kérni elmulasztott és pedig azért, mert a kereskedelmi vétség terhére már megállapítást nyert illetve megállapítandó volna. Ilyen körülmények között a súly az említett kereskedelmi vétségek megállapításán vagy meg nem állapításán fekszik, mert azok fennforgása mindenkor maga után fogja vonni a magánjogi felelősség megállapítását is, természetesen érintetlenül hagyva azon szabályokat, amelyek a tilos cselekmény elkövetőjét a magánjogi felelősség alól mentesítik. Ezen szabályoktól eltekintve azonban elsődleges kérdés a kereskedelmi vétség fennállásának vizsgálata s itt a büntetőjog szabályainak alkalmazása. Maradna tehát továbbra is annak tisztázása, hogy mikor forog fenn gondatlanság annak az igazgatósági tagnak részéről, aki az alapul vett helyzetben követett el mulasztást. A tényleges ügyvezetők felelőssége az, amely vitán kívül áll, míg az igazgatóság többi tagja szempontjából csak az volna vizsgálat tárgyává teendő, hogy eljárásuk mennyiben fedi a rendes kereskedő gondosságát. Itt pedig egyebet tenni nem lehet, mint megállapítani annak az igazgatósági tagnak felelősségét, aki a rendes kereskedői gondosság kifejtése érdekében mit sem tett, sőt önmagát hozta abba a helyzetbe, hogy a társaság helyzetét meg sem ismerhette s ezáltal az említett gondosság kifejtését magáról előre is elhárította, figyelemmel arra is, hogy idevonatkozókig magánjogunknak is útmutatást tartalmazó szabályai vannak. Amennyiben pedig az igazgatósági tag felelőssége ilyen módon már megállapítást nyert, a felelős igazgatósági tagok felelőssége csak egyetemleges lehet, mert a magánjognak idevonatkozókig ez a szabálya s igaza van Dr. Reitzer Bélának, hogy ez az egyetemlegesség nem az egyes tagnak a többiért való feltétlen felelőssége, mert a tételes jogszabálynak megfelelően csak a kártérítés alapja tekintetében felelős tagoknak a kár összegének megtérítéséért való egyetemlegessége áll. Azzal szemben pedig, hogy valaki tagja egy társaság igazgatóságának s így volt abban a helyzetben, hogy kötelességének eleget tegyen, csakis reá tartozik oly tényállás bizonyítása, amelyhez mérve még azon tények bizonyítása is terheli, amelyekkel kimutatni képes, hogy mit tett a rendes kereskedő gondosságának kifejtése érdekében. Ilyen tények hiányában azonban a rendszerint minden gondosságot is figyelmenkívül hagyott tag felelősségének hiányát elérni egymagában gazdasági érvekkel a tételes jog alapján nem lesz lehetséges s befejezésül csak csatlakozni tudok Dr. György Ernő azon tételéhez, amely szerint az igazgatósági tagok felelősségi rendszerének elvetése szükségképen maga után vonja a részvénytársaságok intézményes kontroll által való megkötését. Addig pedig a részvénytársaságok igazgatósági tagjainak általában nem sok panasza lehet különösen arra a lanyha gyakorlatra figyelemmel, amellyel a bíróságok a K. T. 218. és 221. §-ait mindenkor kezelték. *P /TV Ciak gyógyszertárban kaphatók.^g6*! Aspirin felülmúlhatatlan.