Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A német részvényjogi reform irányelvei (Bef.)

222 KERESKEDELMI JOG 11. sz. Az Entwurfnak módfelett érdekes és ta­nulságos indokolása kiemeli, hogy az áltata megvalósítani kívánt célok csakis a váltakozó többség befolyásától való függetlenítés útján érhetők el, ami az Entwurf szerint a közgyű­lés hatáskörének, valamint az egyes részvé­nyes jogkörének meggyöngítése által volt el­érhető. Majd folytatólagosan arra hivatkozik a Frankfurter Versicherungsgesellschaft ese­tével kapcsolatban, hogy egyesek aránylag igen csekély anyagi érdekeltséggel a jelenleg fennálló rendszer mellett a társaság sorsát és irányítását kezükben tartják. Mindezeken a bajokon a társasági szervek hatásköré­nek megfelelő összhangbahozatalával és a már ismert széleskörű nyilvánossági és ellen­őrzési joggal kíván segíteni. Ha azonban azt kutatjuk, hogy a valóságban mennyiben érvé­nyesülnek ezek a szempontok az Entwurf egyes intézkedéseiben, erre nagyon bajosan tudnánk rájönni. Vannak ugyan bizonyos jo­gok, különösen a részvényesek némely cso­portjánál, amelyek még közgyűlési határo­zattal sem kobozhatók el (így pld. a Beding­tes Kapital esetén való elővételi jog), ezen szórványos és éppenséggel nem átfogó jelen­tőségű szabályokból azonban azt a conclusiót levonni, hogy ezáltal a közgyűlés hatalmi jogköre (Machtbefugnisse) a korábbi állapot­tal szemben jelentékenyen gyöngül, avagy pláne, hogy ennek kedvéért érdemes volna bármiféle reform, szerény meggyőződésem szerint nem lehet. A közgyűlés az Entwurf elgondolása és kidolgozása szerint is, ugyan­azon omnipotens szerve marad a részvény­társaságnak (ismétlem csekély változásoktól eltekintve), aminő az a HGB. jelenlegi sza­bályozása mellett. De nem is igen lehet ez másképen, mert ha mégannyira át vagyunk hatva is attól a gondolattól, hogy a rész­vénytársaságok ma már kinőttek az egyéni vállalkozás kereteiből, s hogy azok az álta­lánosságot érdeklő közgazdasági intézmé­nyekké erősödtek, akkor sem lehet ennek a gondolatnak következményeit abban az irányban levonni, hogy a közgyűlést mint a részvénytársaságnak törvényhozási szervét holmi másodrendű szerepre kárhoztassuk, mert ezzel nemcsak önellentmondásba jut­nánk, de végképen meghiúsítanánk a rész­vénytársaságok felvirágoztatása jegyében álló mindennemű reformtörekvést. A na­gyobbfokú nyilvánosság és ellenőrzés érde­kében, amelyet idegen vagyon kezelése két­ségtelenül indokol, elképzelhető szélesebb körű állami beavatkozás, nyilvánuljon ez akár közrendészeti intézkedésekben, akár a cégbíróság hatáskörének kiterjesztésében, (amely irány helyessége nagyon is vitatható) ez azonban a legszélsőbb megvalósítás mellett sem fajulhat odáig, hogy a közgyűlés holmi pictus masculussá degradálódjék, amelynek jogköre árnyékhatalommá gyöngül. Az Ent­wurf rendszerében ez azért sem volna indo­kolt, mert mint láttuk az E. úgyszólván az egész vonalon szakít az egyszerű szótöbbségi rendszerrel és véges-végig az alaptőke, ille­tőleg a jelenlevők minősített % többségi aka­ratához köti a határozatok, különösen pedig főbenjáró határozatok érvényességét. Ezáltal a többségi akarat meghamisításának lehető­ség szerint eredményesen útját állja. De nem egészen érthető az sem, amikor az Entwurf a társaság sorsának a váltakozó többségek akaratától való függetlenítését, va­lamint az egyes részvényes befolyásának megszorítását tűzi ki a maga programmjául. Az még érthető, ha a küzdelmet azok ellen kívánja felvenni, akik jelentékeny vagyoni érdekeltség nélkül döntő befolyást gyakorol­nak a társaság sorsának irányítására. De hogy a többség akaratelhatározásától is füg­getlenítsük a vállalat irányítását, legyen ez a többség akár állandó, akár váltakozó, ennek sem gazdasági, sem jogi rációját nem látjuk. Persze mindig többség alatt a valóságos ha­misítatlan többséget értve, amely tényleg reprezentálja a vállalati érdekeltség meg­felelő részét, azt a részt, amelyhez a min­denkori törvény a döntés jogát fűzi. Ami pedig az egyes részvényes ingerenciájának megszorítását illeti a korábbi állapottal szem­ben, ennek az Entwurf részletintézkedéseiben inkább az ellenkezőjét látjuk, mint amiről az indokolás beszél. Hiszen az Auskunftsplicht törvénybeiktatása, továbbá a megtámadási és semmiségi kereseti jognak az egyes rész­vényes számára való megadása, a felszólalási és szavazási jog, a számadások előzetes be­kívánásának joga, mindezek nem azt bizo­nyítják, hogy a korábbi állapottal szemben leépítés forog fenn. Mennyivel van a ma érvényes jog mellett az egyes részvényesnek ennél több jogosultsága, s mi az, amit az E. a régi jogok közül elvonni kíván? Semmi. Nem vonható kétségbe, hogy az Entwurf az erőknek egészséges megosztására, s az erő­viszonyoknak a társaság életén belül való ki­egyensúlyozására súlyt helyez, s ezt a tö­rekvést sok intézkedésével el is éri, vagy megközelíti, de túlzás azt állítani, hogy erre akár a közgyűlés hatalmi körének, akár az egyes részvényes befolyásának a korábbi állapottal szemben való gyöngítése útján jut el. Hogy azután a tervbevett megoldás mellett a kívánatos eredmény be fog-e kö­vetkezni és vájjon megszünnek-e azok a ba­jok, amelyek miatt ma jobbról is balról is hallható panasz, az más kérdés. Rendkívüli nagy jelentőséget tulajdonít az E. az ú. n. Finanzierunginstrumente el­nevezés alatt összefoglalt intézkedéseinek, amelyektől a részvénytársaságok renais­sance-át várja. Amint alkalmunk volt emlí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom