Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 7. szám - A védjegy kizárólagos használati jogának megszerzése és a tisztességtelen verseny törvény

7. sz. KERESKEDELMI JOG 155 molás nélkül szűnt meg s éppen ezen esethez áll legközelebb az 1927. évi III. t.-c.-ben körülírt helyzet, amikor a Kt. 201. §-ában felsorolt esetek mindegyikének hiányában is a cég tényleges megszűnésének egy esetével állunk szemben. Az itt elősorolt rendelkezésekből azonban annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy valamely részvénytársaság cége megszűnésének bejegyzése csak akkor következik be, ha a társaság akár felszámolással, akár pedig — amennyiben ez lehetséges — felszámolás nélkül tényleg meg is szűnt. Valamely részvénytársaság tényleges megszűnésének esete azonban semmiesetre sem állapítható meg egymagában véve azon körülmény alapján, hogy a cégjegyzékben egy reávonatkozó törvényellenes bejegyzés szerepel, pl. alapszabályai azon rendelkezést tartalmazzák, hogy az évi nyereség felosztása felett a közgyűlés szabadon határoz, nem tartalmazván azon megszorítást, hogy a közgyűlés határozatát csak a részvényesek osztalékjogosultságának sérelme nélkül hozhatja meg. , Az előbb említetteket a cég megszűnésének bejegyzése tárgyában szem előtt tartva levonandó az a következtetés, hogy a felhívó végzésben megszabott határidő sikertelen letelte után már nem volna bejegyezhető a társaságnak bírói határozat által bekövetkezett feloszlása, amikor is az igazgatóság tagjai lennének a Kt. 21. §-ának alkalmazása mellett szorítandók a felszámolók megválasztása tárgyában tartandó közgyűlés egvbehívására, esetleg azok a bíróság által volnának kinevezendők s csak a felszámolás befeiezése után volna a cég megszűnése bejegyezhető. Ezt a folyamatot tehát a bíróságnak azon határozata indítaná meg, amellyel a társaságot hivatalból feloszlatja s ez volna az az intézkedés, amely törvényesség szempontjából vizsgálat tárgvává teendő. Már pedig ezt a jogot a 68.300/1914. I. M. sz. rendelet a bíróságnak nem adja meg. A részvénytársaság felosztására a Kt. sem enged jogot a bíróságnak s ebben a tekintetben az első rendelkezés a 7000/1925. P. M. sz. rendelet 15. §-a, amely a társaság feloszlatásának jogát csak az ott körülírt esetben adja meg, amikor is az említett rendelet szószerinti szövege szerint a bíróság a társaságot csupán hivatalból feloszlottnak mondja ki, a cég megszűnésének bejegyzése azonban ebben az esetben is csak a felszámolás befejezése után lehetséges. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 7000/1925. P. M. sz. rendelet 15. §-ában körülírt esetben a cél a cég megszüntetése azért, mert annak a rendelet által megszabott legkisebb vagyona sincsen meg, amikor is a rendelet intentióí szerint mint részvénytársaságnak létjogosultsága nincsen; ezzel szemben az itt alapul fekvő esetben egy viszonylag talán nem is lényeges törvényellenesség megszüntetéséről van csak szó. Nem lévén vitás, hogy a cél a törvényellenesség megszüntetése lévén, felmerül az a kérdés, hogy valamely cég egészben való törlése eléri-e azt az eredményt, amelyet az eljárás megindításakor a kibocsátott felhívó végzés kitűzött. E kérdésre csak igennel lehet felelni, ha mást nem tekintünk mint azon körülményt, hogy az összes bejegyzések törlésében nyilván bennfoglaltatik az egy törvényellenes bejegyzés törlése is. Ekkor ugyanis a felhívó végzésben kilátásba helyelyett sanctiót alkalmazva megtörténnék az a gyakorlatban még elő nem fordult eset, amely szerint a meghagyás nemteljesítése következtében a bíróság végzést hozna és a céget hivatalból törölné. Minthogy azonban a fentebb említettek szerint előbb a társaság hivatalból való feloszlatása volna bejegyzendő s a felszámolás befejezése után a cég megszűnése, a társaság feloszlásának bejegyzése alkalmával éppen az a törvényellenes bejegyzés, amely a feloszlatást maga után vonta kifejezetten nem töröltetvén, a felszámolás egész tartama alatt fenn fog maradni. Eszerint a kitűzött célt el nem érve, egy olyan eredményt értünk el, amely eredetileg cél nem is lehetett, nevezetesen a társaság feloszlatását csak. Végül megfontolandó azon körülmény, hogy milyen hatásokkal járna egy nagy pénzintézet vagy iparvállalat cégének törlése, helyesebben szólva annak feloszlatása valamely esetleg már éveken át fennállott bejegyzés miatt. Ennek kivihetetlensége némi meggondolás után bővebb kifejtésre nem fog szorulni. Mindezek után a megoldás nem abban az irányban keresendő, hogy milyen súlyos törvénysértés esetében foghat helyt egy teljes cégtörlés, mert az az említettek szerint egyáltalán nem lehetséges, hanem szem előtt tartva a célt s a rendelkezésre álló eszközöket csak az a megoldás lehetséges, hogy a felhívó végzésben engedett határidő sikertelen letelte után a bíróság a törvényellenesnek megállapított bejegyzés törlését rendeli el s amennyiben az pótlásra szorul, úgy a Kt. 21. §-ának alkalmazásával pénzbírság terhe mellett kényszeríti arra a társaságot igazgatósága útján. A védjegy kizárólagos használati jogának megszerzése és a tisztességtelen verseny törvény. Irta: Rosenheím László. Védjegyet jogunk szerint mindenki használhat, e jog kizárólagossá azonban csak bizonyos feltételek mellett válik. E feltételeket 3 csoportba sorolhatjuk: a) Szükséges, hogy a használónak válla-