Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Hetven év magánjogi irodalma

120 KERESKEDELMI JOG 5. sz. 64. Az 1912 : VIII. t.-c. 5. §-a értelmében, ha a géptulajdonos a gazdasági gép mellett alkalma­zott munkásnak az Országos Gazdasági Munkás és Cselédpénztárnál való biztosítása iránti kö­telezettségét nem teljesíti, e mulasztásból eredő teljes kárért a munkásnak akkor is felelős, ha a munka közben bekövetkezett baleset körül őt különben semmiféle gondatlanság nem terheli. (P. II. 5501/1928. sz. a. 1930. márc. 5-én.) A bírói gyakorlat e törvényes rendelkezés­nek azt az értelmet tulajdonítja, hogy a teljes kár alatt e szempontból azt a kárt kell érteni, amely a munkást a balesetbiztosítás elmulasz­tása folytán éri, vagyis azt, hogy a munkás nem kapja meg azokat a szolgáltatásokat, amelyek őt az Országos Gazdasági Munkás és Cseléd­pénztártól megilletnék, ha a pénztárnál baleset ellen biztosíttatott volna. Ez a törvénynek ab­ból a rendelkezéséből következik, amely a biz­tosítás elmulasztása esetére az e mulasztásból eredő teljes kárnak, vagyis a biztosítás elmu­lasztása folytán tényleg szenvedett kárnak a munkaadó által való megtérítését írja elő. Bányatárspénzfár. 65. A bányatárspénztárak az 1854. évi általá­nos bányatörvény 210—213. §-ai alapján kötele­zően létesített, önkormányzati joggal és önálló­sággal felruházott intézmények a munkaadótól függetlenek, működésük bányatörvény végre­hajtási szabályainak 103. §-a értelmében köz­hatósági ellenőrzés alatt áll és azok kötelezett­ségeiért a bányavállalat az állandó bírói gya­korlat szerint felelősséggel nem tartozik. A bá­nyatársláda kötelezettségének a munkaadóra való átszállásáról tehát csak akkor lehetne szó, ha a munkaadó ezt akár kifejezett megállapo­dással, akár a tényeiben és eljárásában megnyil­vánult elhatározással egyenesen magára vállalta volna. (P. II. 4276 1929. sz. a. 1930. márc. 20-án). Kártérítés. 66. Kártérítés gyanánt a helyettesíthető do­log megfelelő mennyiségének szállítása is köve­telhető. (P. IV. 2145/1929. sz. a. 1930. márc. 7-én.) A felperes búzáját, amelyet letéti kezelés végett a perben nem álló R. testvérek mezőkö­vesdi cégnek adott át, az alperesnek ugyanott levő raktárába rakták be. Mivel az alperes a raktárában lévő búzával rendelkezett és azt a maga vevőinek címére elirányította, a felperes tőle hasonló mennyiségű búza szolgáltatását kö­veteli keresetében. A fellebbezési bíróság eszerint helyesen álla­pította meg az alperes kártérítő kötelezettségét és ennek alapján helyesen marasztalta az alpe­rest az ítéletében megszabott búzamennyiség kiszolgáltatásában. Igaz ugyan, hogy a kártérítést rendszerint pénzben kell szolgáltatni, és így a káros javára rendszerint pénzösszeg ítélendő meg, ámde amennyiben a kár helyettesíthető dolog elvesz­tésében áll, a kártevő mindkét fél érdekének méltányos figyelembevételével a helyettesíthető dolog megfelelő mennyiségének szolgáltatására is követelhető. Már pedig az adott esetben, figye­lemmel arra, hogy az alperes gabonanagykeres­kedő, akire, búza nyilván rendelkezésére állván, búza szolgáltatása méltánytalanságot nem jelent, a felperes pedig kárának ily módon megtérítését maga kérte, jeléül annak, hogy magára méltány­talannak nem tartja: a kárt az alperes felülvizs­gálati érvelésével szemben a m. kir. Kúria is ga­bona szolgáltatásával találta megtérítendőnek. Részvénytársaság. 67. Közgyűlési határozat megtámadása az alapon, hogy a mérleg a főrészvényesek behajt­ható tartozásait nem tartalmazza. (P. IV. 42/1930. sz. a. 1930. márc. 20-án.) A kereset szerint a megtámadott közgyűlési határozatok a felperesekre nézve lényegileg az­ért sérelmesek, mert azok, — amint vitatják, — a Kt. 199. §-a rendelkezése ellenére felállított mérlegen alapulnak, amennyiben abban nincse­nek felvéve a részvénytöbbséget képviselő F. H. és F. J. igazgatósági tagoknak az alperes részvénytársaság irányában fennálló nagy össze­gű behajtható tartozásai, hanem a mérleg csupán F. J.-veí szemben tüntet fel egy kisebb összegű követelést. Válasziratukban pedig a felperesek e tekintetben ki is emelik, hogy a közgyűlésen előterjesztett indítvány nem akarta a többségre a kisebbség akaratát ráerőszakolni, hanem ki­zárólag arra irányult, hogy a társaság vagyoni létérdekét érintő kérdésben a helyes tényállás állapíttassák meg. Ha a felpereseknek a mérleg törvényellenes felállítását illető fennebb érintett előadása a valóságnak megfelel, akkor ez a körülmény a Kt. 174. §-a értelmében jogszerű alapul szolgál a zárszámadások megállapítására vonatkozó és azzal összefüggésben álló egyéb közgyűlési ha­tározatok megtámadására is; de egyébként is az ezirányú tényállás tisztázása befolyással lehet a többi megtámadási okok megítélése szempont­jából is. Ehhez képest az ügy eldöntése végett a tényállásnak e tekintetben kiderítése szükséges. Ez eljárás során a vonatkozó igazgatósági je­lentés a felügyelő bizottsági jelentés, a zárszám­adás, valamint az alapszabályok is hiteles alak­ban beszerzendők lesznek. Valorizáció. 68. Az anyagi jogszabályok értelmében, ha az eladó az árú átadásával késik és a vevő tel­jesítés helyett a nemteljesítés miatt kártérítést követel, az érdekkiegyenlítés elve alapján az el­adó az előre felvett összegeket abban az érték­ben köteles a vevőnek visszatéríteni, amely ér­lékben ő azokat kapta, következésképen az át­értékelési kezdőidőpontot is ebben az előlegát­adási időpontban kell megállapítani. (P. IV. 1958,1929. sz. a. 1930. márc. 9-én.) 69. A kormány üzleti termények kirendelt­ségének tartozása átértékelhető. (P. VII. 841/1929. sz. a. 1930. márc. 18-án.) A gyógynövény és paprika kirendeltséget amely a felperessel a kereset alapjául szolgáló ügyletet megkötötte, a 4652/1919. M. E. sz. ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom