Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Észrevételek a kereskedelmi és váltói megtartási jog köréből

106 KERESKEDELMI JOG 5. sz. Észrevételek a kereskedelmi és váltói megtartási jog köréből. Irta: Dr. Káinoki Bedő Sándor ügyvéd. Alig van a kereskedelmi és váltói jog területeinek olyan része, amely több fejtörést okozott volna az elméleti jogászoknak és magának a joggyakorlatnak is, mint a megtartási jog. Már egész irodalma keletkezett és az egymással szemben álló joggyakorlati döntéseknek egész sorozata áll előttünk anélkül azonban, hogy a kérdés lényegét illetőleg akár a tudomány, akár a gyakorlat nyugalmi állapotát állapíthatnék meg. Ha ugyanis végigszaladunk akár a dogmatikusok felfogásán, akár pedig az elég sűrűn egymásután következő és egymásnak sokszor homlokegyenest ellentmondó felsőbírósági határozatokon, azt látjuk, hogy a megtartási jog kérdése lényegében ma is változatlanul vitás, ma is eldöntetlen, vagy legalább is rendezetlen. Mindjárt a dologra térve, hazai dogmatikusainknál a megtartási jog lényegére nézve a következőket találjuk: Plósz szerint a megtartási jog a zálogjoghoz hasonló ugyan és a törvényes zálogjog egy nemének is nevezhető, hatályára nézve azonban a zálogjoggal korántsem egyenlő, mert a megtartót csak addig illeti, amíg a tárgyaknak birtokában van, a dolog elvesztett detentióját azonban a megtartási jog alapján vissza nem szerezheti, legfeljebb az a birtokvédelmi per (visszahelyezés) illeti meg, amely minden volt birtokost megillet függetlenül a megtartási jogtól a birtok, a tényleges állapot védelme címén. Absolut, tehát dologi jelleget a megtartási jog csak jogerős megítélése által vagy az ítéletet pótló, az adóstól jövő elismerés alapján nyer. Nagy Ferenc szerint a megtartási jog a benne foglalt ius distrahendinél fogva inkább a zálogjog fogalma alá esik ugyan, mégis különbözik a zálogjogtól, mert nem dologi jog, nem mindenkivel, csak az adóssal szemben érvényesíthető és ipso iure megszűnik a birtok elvesztésével. Egy sui generis jog, amely a személyes jog és a zálogjog között áll. A jogerős ítélet azonban már valóságos zálogjoggá, tehát dologi joggá változtatja. Közvetlen a törvény erejénél fogva és nem a hitelező megalapítása áital keletkezik. Grecsák nem boncol dogmatikailag, csak annak megállapítására szorítkozik, hogy a megtartási jog dologi joggá csak jogerős bírói megítélése által válik és csak addig gyakorolható, amíg a dolgok a hitelező birtokából ki nem kerültek, a birtok megszűnésével szintén megszűnik és a dolgok a fennállott megtartási jog alapján vissza nem követelhetők. Neumann se dogmatizál bővebben csupán annyit jelent ki, hogy a megtartási jog közepén áll az ált. kötelmi jog visszatartási joga és a valóságos zálogjog között. Kuncz szerint a megtartási jog személyes jog, amelynek keletkezési feltétele a követelés lejárta és a dolog birtoka. Apáthy K. T. tervezetének indokolása szerint: „Ami a megtartási jog foganatját illeti, annak részletezése azért nem mutatkozott szükségesnek, mert az a zálogjog foganatjától különböző nem lehet. A megtartási jog is zálogjogot ad s e kettő között mindössze az a különbség, hogy míg a zálogjogot az adós engedélyezi a hitelezőnek, a megtartási jogot az utóbbi maga gyakorolja s ekként maga szerez zálogjogot magának és ha a törvény a hitelezőt a megtartási joggal már felruházza, a következetesség azt kívánja, hogy ez a jog foganatjára nézve a zálogjogtól ne különbözzék." Csak úgy érintőleg jegyzem meg, hogy hasonló változatos képet nyújt a német dogmatikusok felfogása is. így Dernburg és Cosack tagadja a megtartási jog dologiságát, míg velük szemben Staub dologi jognak tekinti, Gareis is inkább a dologiság felé hajlik. Ha a dogmatikusok felfogásával szemben a joggyakorlatot nézzük és a joggyakorlati döntésekben megnyilatkozó elvi jelentőségű állásfoglalásokat vizsgáljuk, a megtartási jog lényegét illetőleg a következőket találjuk: A kereskedelmi és váltótörvény életbelépése után pár évre a Semmítőszék a 20.965/979. szám alatt kelt határozatában azt mondja, hogy: „a megtartási jog ép úgy, mint a zálogjog valóságos dologi jog, melyhez képest a hitelező magát a visszatartott tárgy értékéből harmadik személyek igényeire tekintet nélkül kielégítheti." Ez elvi jelentőségű határozattal szemben a Semmítőszék helyébe lépett M. Kir. Kúria a 144/881. szám alatt hozott határozatában már úgy döntött, hogy: „A megtartási jog ugyanazon ingókra végrehajtási zálogjogot nyert más hitelezők ellen nem érvényesíthető, mert a megtartási jog fogalmából s jogi természetéből, valamint abból, hogy ily megtartási jognak bírói megállapítása és érvényesítésének megengedése bírósági elmarasztalást feltételez, kétségkívül következik, hogy a megtartási jog egyedül az adós ellen érvényesíthető, de ez nem érintheti a végrehajtási jogot nyert más hitelezők érdekeit." Ez elvi felfogásnak felel meg az ugyanezen évben később hozott 2999/1881. számú elvi jelentőségű döntése is a Kir. Kúriának, amely szerint: „A megtartási jog csak kereset útján lévén érvényesíthető, kereseti érvényesítés hiányában nem képezheti foglalás esetén elsőbbségi bejelentés tárgyát sem, mert a keresetet az elsőbbségi bejelentés nem pótolhatja." Ez elvi felfogását fenntartja a Kúria még az 1605/1898. szám alatt kelt határozatában is. Amíg tehát a Semmítőszék arra az elvi