Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - Die Reform des englischen Aktienrechts durch die Companies Act 1929. - Ein Beitrag zur deutschen Aktienrechtsreform

4. sz. KERESKEDELMI JOG r.-t. részvények az I. r. alperes részvényesei közt az ez okiratban megjelölt módon felosztassanak. Ebben a tekintetben a fellebbezési bíróság a csatolt okiratokat méltatásban nem részesítette, azok összefüggését és jelentőségét meg nem álla­pította. Bár az 1924. évi szeptember hó 11-én az I. r. alperes és a bank r.-t. közt kötött és az egyidejűleg alperesek, másfelől a bank r.-t közt létrejött két megállapodásnak egymással kapcso­latos volta, e megállapodásoknak a 6. •/. jelű jegyzőkönyv szerint az I. r. alperes r.-t. utóbb nevezettek részvételével megtartott igazgatósági ülésén tudomásul vétele és a 7. 7. jelű igazgató­sági jelentésnek a közgyűlés elé terjesztése, az 1924. évi november hó 22-én állítólag a II. r. és III. r. alperesek mindkettejének részvételével megtartott rendkívüli közgyűlésnek a 3. és 4. •/. jelű jegyzőkönyvekben adott lefolyása az utóbbi közgyűlésen az elnök-igazgatósági tagnak a rész­vényesek megnyugtatására tett, az e közgyűlés elé terjesztett igazgatósági jelentéssel összhang­ban álló nyilatkozata, az alpereseknek kapcsola­tos magatartása és annak figyelembevétele, hogy a részvényesek megnyugtatásának szükségessége forgott fenn az igazgatóság részére megtartott felmentés felett történt határozathozatal előtt: alkalmas lehet arra, hogy az esetleg még szüksé­ges bizonyítás felvétel eredményéhez képest támpontul szolgálhasson a II. r. és III. r. alpere­sek fentebb érintett felelősségvállalásának meg­állapítására. Ebben az esetben, ha II. és III. r. alperesek azzal hiúsították meg a kérdéses részvények­nek a részvényesek közt a Kt. 204. §-a szerint csak a társasági tartozások kielégítése után le­hetséges felosztását, hogy a tartozásokra az I. r. alperesnek elegendő fedezetet rendelkezésére nem bocsátottak, ellenkezőleg részvénytöbbsé­güknél fogva a felszámolás menetére gyakorolt jogsértő befolyásukkal — amint a felperes állítja — meggátolták, hogy az I. r. alperes a II. és III. r. alperesek felelősségvállalásának érvényt sze­rezhessen, akkor a felperest, mint a felszámolás alatti részvénytársasági részvényei alapján érde­kelt és a II. és III. r. alperesek jogellenes és a jóerkölcsökkel is ellenkező és szándékosan káro­sító magatartása folytán károsult felet kétség­kívül megilleti ez a jog, hogy ezektől az al­peresektől megfelelő kárpótlást követelhessen. Az ügy eldönthetése tehát a tényállásnak a megjelölt irányban való tisztázását és ennek eredményéhez képest a követelés mennyiségét illető ténymegállapítást teszi szükségessé. Az I. r. alperes ellen azonban a felperes csu­pán a Kt. 204. §-ának korlátai közt érvényesít­heti a kereseti igényt — tekintet nélkül arra, hogy terheli-e ezt az alperest a II. és III. r. al­peres ellen való eljárásban mulasztás, — mert a törvény kényszerítően szabja elő, hogy a fel­oszlott társaság vagyona csak a tartozások ki­elégítése után osztható fel a részvényesek közt. Ebben a keretben lesz tehát az ügy e kérdésben tárgyalásban részesítendő. Kezesség. 55. A hitelező által a főadósnak engedett halasztás az anyagi jog szabályai szerint a kezes kötelezettségét csak annyiban szünteti meg, amennyiben a iőadós a halasztás ideje alatt jutott oly vagyoni helyzetbe, hogy a követelés rajta be nem hajtható és épen ezért visszkereseti jogát ellene a kezes sem érvényesítheti. (P. VII. 8706 1928. sz. a. 1930. febr. 5-én.) A fellebbezési bíróság által megállapított tényállás ezzel szemben az, hogy a „Pyramis" magyar földbirtokosok és földbérlők részvény­társaság főadós már 1924. évi december 31.-én, tehát a nyert halasztás ideje alatt is fizetéskép­telen állapotban volt, mert passivái, melyek a valóságban 53 milliárdot tettek, tekintve a köz­adósnak 1924. december 31.-től a csődnyitásig fennállott üzleti inaktivitását, a halasztás ideje alatt nem keletkezhettek. Ezek szerint a felperes követelése a főadóson már a halasztás adásának időpontjában sem volt behajtható s ekként az alperes az esetleges vissz­kereseti igény érvényesítése tekintetében a ha­lasztás által kedvezőtlenebb helyzetbe nem került. Váltó. 56. A házastársak közti vagyonjogi viszonyo­kat szabályozó váltó közjegyzői okirat nélkül is érvényes. (P. VII. 3675/1929. sz. a. 1930. febr. 25­A fellebbezési bíróság a döntésében a fel­peresnek abból az előadásából indult ki, hogy a kereseti váltók adásával az alperesnek az volt a célja, hogy a peres felek házasságának fel­bontása esetére a felperesnek legyen miből meg­élnie, és a keresetet azért utasította el, mert a váltó adásával a felek a házassággal kapcsolatos vagyoni viszonyaikat kívánták szabályozni s mert ez az ügylet az ilyen ügylethez az 1886 : VII. t.-cikk 22. §. a) pontja értelmében szüksé­ges közjegyzői okirat hiányában érvénytelen. Azonban a fellebbezési bíróságnak ez az ál­láspontja téves, mert ha a váltóknak a felperes által vitatott célra adása a felhívott törvényhely által említett vagyoni viszonyok szabályozásá­nak fogalma alá esnék is, ugyanannak a törvény­cikknek 24. §-a első bekezdése szerint a törvény 22. §-ának intézkedései váltókra ki nem terjed­nek s így jogszabályt sért a fellebbezési bíróság­nak az a döntése, amellyel a keresetet ezért uta­sította el, mert a váltók adására vonatkozó ügy­let közjegyzői okirat hiányában érvénytelen. 57. Az 1877. VIII. t.-c. 9. § a) pontja és a váltókamatok. (P. VII. 7400/1929. sz. a. 1920. febr. 4-én.) A fellebbezési bíróság az 1877. évi VIII. t. c. 9. §-ának a) pontjában foglalt rendelkezést az e tekintetben követett bírói gyakorlatnak is meg­felelően helyesen értelmezte akként, hogy e ren­delkezés a törvényben foglalt kamatkorlátozás alól kivételt állítván fel, a váltón alapuló köve­telés bíróilag egész összegében érvényesíthető abban az esetben is, ha a váltó oly követelési ösz­szeg fedezetéül adatott, amelyben a tőketartozá­son felül évi 8%-ot meghaladó szerződésileg ki­kötött kamat is számíttatik az adós terhére és nem adható a 9. §. a) pontjának a felperes által vitatott az az értelem, hogy valamely váltóval fedezett tartozás bíróilag érvényesíthető össze­gének meghatározásánál a kikötöttél szemben még csak nem is az 1877. évi VII. t. c. értelmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom