Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézete

76 KERESKEDELMI JOG 3. sz. amiért is a kir. törvényszék végzésének idevonatkozó részének megváltoztatásával a felhívást e tekintetben mellőzni kellett. (P. VI. 12.864/1929. sz. a. 1930. január 17-én.) 5. Nem helytálló a részvénytársaság felfolyamodásában foglalt az az érvelés, hogy azért, mert a részvénytársaság leszállította alaptőkéjét, nem adhat addig osztalékot, míg a csökkent alaptőkéjét az eredeti összegre ki nem egészíti. A K. T. 165. §. utolsó bekezdésének ugyanis az az indoka, hogy mert az alaptőke a társasággal szemben tartozás jellegével bir, amíg annak a veszteség által felemésztett része fedezve nincs, nyereség sem állapítható meg. Minthogy azonban a társaság az alaptőkéjét az elveszett összeggel tényleg leszállította, amivel a társaság tőketartozását az új kisebb alaptőkére csökkentette, csakis abban az esetben nyerhetne a K. T. fenti tilalma alkalmazást, ha az újabb alaptőke csökkenne veszteség folytán. A K. T. 163. §-ában foglaltakból viszont csak az következik, hogy az alapszabályokba korlátozó intézkedések vehetők fel, amelyek szerint a részvényesek igényét megelőzőleg egyéb igények (különösen tartalékalapok gyarapítása) elégítendők ki. Az ellenben, hogy az egyéb célokra való juttatáson felül fennmaradó összeget a közgyűlés minden korlátozás nélkül elvonhassa a részvényesek elől, törvény meg nem engedi, hanem az alapszabályokban felsorolt korlátozó juttatásokon felül maradó tiszta nyereség a részvényeseket illeti meg. Az alapszabályok 35. §-a tehát, mely a részvényeseknek a K. T. 163. §-ából folyó vagyonjogi különjogát sérti, módosítandó, s minthogy a 68.300/1914. I. M. számú rendelet 32. §-a a felhívás nem teljesítése esetére jogkövetkezményként az elsőbírói végzésben foglaltakat határozza meg, az elsőbíróság végzése e részben is helyes, amiért is a kir. ítélőtábla a rendelkező rész értelmében határozott. (P. 103/1930/28. sz. a. 1930. febr. 14-én.) 6. Szövetkezeti tagok kiválása. Az elsőbíróság a cégbiztos ellenkező jogi álláspontjával szemben helyesen állapította meg, hogy a szövetkezet alapszabályainak az a rendelkezése, amely szerint az üzletrészek felmon- i dását írásban kell bejelenteni, a K. T. szabályaival nem ellenkezik, mert abból a tényből, hogy a törvény a felmondás szabályozása keretében az írásbeliséget nem kívánja meg, az írásbeliség kizárása nem következtethető, miért is a szövetkezet bírói intézkedéssel nem tiltható el attól, hogy a törvény korlátain belül szabadon alkotott alapszabályaiban a tagokkal szemben kikösse a felmondás írásbeliségét. (P. VI. 385/1930. sz. a. 1930. január 23-án.) 7. Kilépés; szövetkezet működési köre. Az alapszabályok 12. §-ának 3. bekezdése szerint a kilépés csak írásbeli előzetes felmondással történhetik. Minthogy az alapszabályoknak most idézett intézkedése a tagok kilépését lehetetlenné nem teszi és meg nem engedett módon nem nehezíti, ez az intézkedés a törvénybe ütközőnek nem tekinthető, amiért is helyesen mellőzte a kir. törvényszék az alapszabályok 12. §-ának módosítására vonatkozó felhívást. A kir. ítélőtábla azonban a felterjesztett ügyet a 68.300/1914. I. M. sz. rendelet 29. §-a első bekezdése értelmében egész terjedelmében felülbírálva a szövetkezetet felhívta alapszabályai 3. §-ának kiegészítésére is. A szövetkezetnek a K. T. 223. §-a alapján saját tagjainak gazdasági céljait kell előmozdítani, ennek folytán azokat az ügyleteket, melyek tulajdonképeni célját alkotják — eltekintve a fogyasztási szövetkezetektől — csak tagjaival kötheti. A felterjesztett alapszabályok szerint a szövetkezet céljai közé tartozik a garage (kocsiszín) valamint kocsijavító műhelyek felállítása és köztérről való fuvarozásra jogosító engedélyek megszerzése. Amennyiben a szövetkezet kocsiszintjébe nemcsak tagjai kocsijait fogadja be és műhelyében nemcsak tagjai kocsijait javítja, továbbá a köztérről való fuvarozást engedélyei alapján nemcsak tagjaival eszközölteti, úgy a szövetkezet tulajdonképeni célját tevő ügyleteit nem tagjaival köti és ennek folytán nem saját tagjainak gazdasági céljait és anyagi érdekeit mozdítja elö és így nem felel meg a K. T. 223. §-ában meghatározott követelményeknek. Ezek alapján a szövetkezetet a rendelkező rész értelmében alapszabályai 3. §-ának kiegészítésére is fel kellett hívni. (P VI. 375/1930. sz. a. 1930. január 30-án.) 8. Szövetkezeti nyereség felosztása. Az alapszabályok 37. §-a annak megállapítása mellett, hogy a nyereségből a tartalékalap gyarapítására az igazgatóság és a felügyelőbizottság díjazására összesen 25% fordíttassék, i nyereség fennmaradó részéről úgy intézkedik, hogy annak osztalék visszatérítés vagy más célra való fordításáról a közgyűlés határoz. A K. T. 225. §. 7. pontja szerint a szövetkezeti alapszabályokban mindenesetre meg kell ugyan állapítani a nyereség vagy veszteség kiszámításának és az egyes tagok közt való felosztásának módját. De a K. T.-nak a szövetkezetet szabályozó tizenegyedik címe nem tartalmaz oly intézkedést, amelyből a szövetkezeti tagnak el nem vonható osztaléki joga következnék, a szövetkezeti társulásnak természetéből is következik, hogy a nyereségnek a tagok között osztalékként az üzletrész arányában való felosztása nem szükségkép kötelező, hanem a nyereség felosztása, akár fejenként, akár pedig abban az arányban történhetik, amelyben a tagok a társaság bevételét gyarapították. Minthogy az alapszabályok fent idézett §-a a nyereség felosztásáról általában intézkedik, az osztaléknak a nyereséghez viszonyított %-ban való kötelező megállapítására az előzők szerint törvényes alap pedig nincs, helyesen mellőzte az elsőbíróság a szövetkezetnek az alapszabályai 37. §-ának módosítására való felhívását. (P. VI. 151/1930. sz. a. 1930. január 30-án.) Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNÁNTÚL EGYETEMI NYOMDÁJA PÉCSEIT.