Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Felmondásos időre és a hátralévő szerződéses időre járó szolgálati illetmények viszonya

58 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A városi vízmű, illetőleg az azt kezelő világítási vállalat a törvényhatóságnak kétségtelenül gazdasági célú vállalata, amely mint ilyen, a város közönségének vízzel való ellátására hivatott. Erre a fentebb idézett törvény 6. §-a alkalmazást nem nyer. Ennélfogva felperesnek a tervekért járó munkadíjkövetelése az alperesnek a törvény 2. §-a alá eső olyan pénztartozásaként minősül, amelynek összegét felperes kérelmére a magyar korona értékcsökkenésének méltányos figyelembevételével a névértéknél magasabb összegben kell megállapítani. Arra nézve tehát átértékelésnek helye van, annyival inkább, mert alperes az irányadó tényállás szerint a felperes tervei által értékálló szolgáltatáshoz jutott — amely a város vagyonát gyarapította. Általános jogszabály, hogy valamely szellemi munkálatért járó munkadíj az összes körülmények figyelembevételével abban az értékben követelhető és abban az értékben ítélendő meg, amelyet az a szerződés keletkezésének időpontjában képviselt, mert csak ez adja meg annak tényleges és valódi értékét. Az átértékelés mérvét illetően a kir. Kúria figyelembe vette az alperes város kedvező vagyoni helyzetét, továbbá azt, hogy a tervek Debrecen város vízműberendezésének kibővítését tették lehetővé és ezáltal a város lakosságának vízellátását lényegesen megjavította. Másrészről figyelembe vette a kir. Kúria azt, hogy felperes a részlettervek elkészítése körül nagy késedelmet tanúsított. Mindezeknélfogva, tekintettel még arra is, hogy kiérdemelt munkadíjról van szó, — a kir. Puria úgy találta, hogy a méltányosságnak leginkább az felel meg, hogy alperes az eredeti 15.000 korona követelésnek a megállapodás létrejöttének napja 1916 június 27-ike és a tényleges kifizetés napja között fennálló értékkülönbözetnek 60%át fizesse meg felperesnek. Vétel. 11. Az elmaradt haszon összegének meghatározásánál az átlagosan elérhető haszon és nem az ellenfél által ugyanazon idő alatt valósággal elért haszon az irányadó. (P. V. 1501 1928. sz. a. 1928. nov. 21-én.) Következően nem sértett a fellebbezési bíróság a per sorsára jelentős eljárási szabályt azzal, hogy nem állapította meg az alperesek filtal valósággal elért gépkeresmény és az anyagi jogot sem sérti, hogy nem azon az alaDon határozta meg a felperest megillető kárpótlást. Gazdasági lehetetlenülés. 12. Rendkívüli, előre számításba nem vehetett körülmények bekövetkezése esetén lehet szó gazdasági lehetetlenülésről és egy bármely rossz termés nem tekinthető ily rendkívüli követelménynek, mert termelő gazdának köztapasztalat alapján számításba kell venni a termésben mindenkor bekövetkezhető nagy károkat. (P. VII. 7509/1927. sz. a. 1928. gov. 13-án.) Tisztességtelen verseny. 13. A tisztességtelen verseny különleges eseteire (7. és 9. §§.) vonatkozó tilalmat tartalmazó rendelkezések csak oly, valamely vállalat által már előzetesen használt jellegzetes rajzot részesítenek a versenyvállalattal szemben oltalomban, amely jellegzetes rajz az illető vállalat üzletének, árújának, eljárásának stb. minden más hasonló üzlettől, árútól, eljárástól stb. megkülönböztetésre alkalmas. — Nem foghat azonban a Tvt. 1. §-a. — (P. IV. 686/1928. sz. a. 1928. nov. 9-én.). A peres esetben arról van szó, hogy az alperes ruházati árúháza képes árjegyzékében ugyanazokat az urasági kocsis vagy inas-libériákat ábrázoló képeket használja, melyeket a felperes szerint eredetileg ő rajzoltatott s melyeket az évente megjelenő képes árjegyzékeiben már évtizedek óta alkalmaz. Felperesnek azonban nincs kizárólagos joga oly libériák gyártására és árúsítására, minők az ő árjegyzékében vannak ábrázolva; az ily libériák képei tehát nem is tekinthetők oly jellegzetes rajzoknak, melyekből a felperes üzletét vagy árúját kellene felismerni; minthogy pedig ez állandósult jellegű és ismert formájú libériákat az alperes a szakmabeli üzlete keretében kétségtelenül maga is készítheti és árúsíthatja, a Tvt. felhívott különleges rendelkezései nem szolgálhatnak annak gátjául, hogy az alperes a saját készítményét vagy árúját megfelelő ábra útján képes árjegyzékében hirdesse. Az alperes kifogásolt eljárása tehát nem mirősíthető a Tvt. 7. és 9. §-ában foglalt különleges rendelkezésekbe ütköző magatartásnak, miért is a keresetnek erre alapított részét elutasító rendelkezést támadó panaszok mint alaptalanok, el voltak utasítandók. II. De ha a panaszolt eset nem is vonható a Tvt. 7. és 9. §. tilalma alá, még mindig helye lehet az 1. §. alkalmazásának, mely üldözi az üzleti verseny mindama jelenségét, mely az üzleti tisztességbe, vagy általában a jó erkölcsökbe ütközik. Már pedig nyilván az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsökbe ütközik a versenyvállalat által megrendelt eredeti rajzok alapján készült és az által saját árjegyzékében használt képeknek engedély nélkül való lemásolása vagy utánképzése s az így nyert ábráknak a saját képes árjegyzékében felhasználása. 14. Versenytársi minőség meghatározása. A Tvt. 30. és 33. §§-ok egymáshozi viszonya. (P. IV. 1207/1928. sz. a. 1928 nov. 14-én.) I. Az irányadó, e részben meg sem támadott tényállás szerint a kifogásolt tartalmú A.) jelű levél a II. r. alperestől származik, aki az alperesi lapvállalat alkalmazottja, de nem törvényes képviselője. Ugyanő, habár az általa szerzett előfizetésekből eredő díjak 50%-át tevő jutaléka révén a lapvállalat terjeszkedésében érdekelt, társtulajdonosnak mégsem minősíthető; következőleg a II. r. alperes a Tvt. 30. §-a nyomán s felperes versenytársának sem tekinthető. Minthogy pedig csak a versenytársak közt állhat fenn üzleti verseny és így csak a versenytársakkal szemben nyerhetnek alkalmazást a Tvt. által tiltott cselekményekre vonatkozó rendelkezések, a fellebbezési bíróság nem sértett irányadó anyagi jogszabályt azzal, hogy a felperest