Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Részvénytársaságok fusiója

42 KERESKEDELMI JOG 1. sz. Ha minden józanság és észszerűség ellenére, ezzel ellenkező symptomák is jelentkeznének, — ami bizonyára a saját érdekeiket féltő részvényesek ellentállásán fog elsősorban kudarcot vallani — akkor nagyon helyesen állíthatná fel a cégjogi igazgatás a fusió elengedhetetlen feltételéül az alaptőke megfelelő felemelését még akkor is, ha a többször hivatkozott elkülönített vagyonkezelés nyújt is némi oltalmat a hitelezőknek, amely oltalom ily megfordított esetekben nem lesz egyenértékű a gyakorlatban most előforduló esetekével. Összegezve tehát a mondottakat, az alaptőke felemelésének ily esetekben való megkövetelése sokkal több kárt mint előnyt jelent, nem is szólva arról, hogy ez egyáltalában nem alkalmas eszköze a társasági hitelezők védelmének sem.* A Kt. 161. §-ába foglalt tilalomnak mechanikus kezelése ugyancsak káros következményekre vezetne. Amennyire megvolt és van a maga értelme annak, hogy a részvénytársaság saját részvényeit meg ne szerezhesse, úgy másrészt nem lehet ezt a tilalmat akkor is fenntartani, ha ez a megszerzés nem azzal a célzattal történt, hogy a társaság a részvényeket a maga részére meg is tartsa. Tudvalevő, hogy a tárgyalt tilalom annak megakadályozását kívánta, hogy a részvénytársaság saját részvényeinek megszerzésével azokkal üzérkedjék, a saját tőkéjét részben a maga részvényeibe fektesse és ezzel rendes üzletkörétől elvonja. Nem is szólva arról a visszásságról, amely abban rejlik, ha a részvénytársaság, mint saját részvényeinek tulajdonosa, részvényei útján a közgyűlésen önmagát ellenőrzi és mint saját jogalanyiságának egy része jelentkezik, hogy betöltse azokat a functiókat, amelyek gyakorlása a részvényesek, mint a társaság jogalanyiságától különálló személyek feladata. Mindezek a szempontok hiányoznak a fusio eseteiben, amikor a beolvadó részvénytársaság, átmenetileg és nyilván csak azzal a célzattal szerzi, vagy helyesen szerezteti meg bizonyos számú részvényét, hogy azokkal a belolvadó részvénytársaság részvényeseit kifizesse. Tudatosan említettük a megszereztetést, mert a technikai lebonyolítása a részvények megvételének akképen történik az adott esetekben, hogy a beolvasztó rt. megbízást ad valamely pénzintézetnek megfelelő számú saját részvény beszerzésére azzal a megbízással, hogy ezeket a másik t. i. beolvadó társaság részvényeinek beszolgáltatása ellenében szolgáltassa ki. Ezzel a külsőséggel is kifejezésre akarja juttatni * Lásd: Kuncz ..Kereskedelmi Jog" II. kiadás 374. és következő lapjainak igen kimerítő és részletes, a kérdésnek elméleti és gyakorlati vonatkozásaira kiterjedő fejtegetéseit. azt a szándékát, hogy nem saját részvényeinek tulajdonul való megszerzéséről és megtartásáról van szó. Nem helytálló tehát az a felfogás, mely szerint részvénytársaságok egyesülése esetén oly közgyűlési határozat, amely a beolvasztó társaság részvényeinek megszerzése és a másik társaság részvényesei között való felosztását tárgvazza, a Kt. 161. §-ának tilalmába ütköznék. Minderre a cégjogi közigazgatásnak tekintettel kell lennie és az egyes eset körülményeit megfigyelve mellőzni a sablonokat, amelyekkel az eleven életet dirigálni nem lehet. Természetes, hogy ha e közigazgatás a maga feladatát úgy fogja fel, hogy mindennemű transactíót lehetőleg megnehezítsen és minden ily transactíóban már előre a kijátszási szándékot és a visszaéléseket véli felfedezhetni, úgy ez a gazdaságilag nagyfontosságú funkció nemcsak nem lesz alkalmas arra, hogy betöltse a maga hivatását és támogassa a gazdasági szükségletek minél racionálisabb kielégítését, hanem a hiábavaló költségektől eltekintve gátjává válik a gazdasági élet folyásának. Az ilyen természetű kérdésekben a jogszolgáltatásnak vagy közigazgatásnak sohsem szabad magát lekötnie sematicus szabályokhoz. Lehetnek esetek, amelyekben indokolt a fusio jóváhagyásának előfeltételeként alaptőkeemelést kikötni. Ha példának okáért két kisebb vállalat egyesül olyképen, hogy az egyik a másikat magábaolvasztja és a beolvasztó vállalat vagyoni mérlege, vagy egyéb olyan körülmények, amelyekről a cégbíróságnak tudomása van, nem nyújt elegendő garanciát arra, hogy ezáltal védelemre szoruló érdekek nem fognak károsodást szenvedni, okadatolt lesz alaptőkeemeléshez kötni az egyesülés elhatározását. Merőben más lesz azonban a helyzet, ha közismerten nagy vagyoni erejű, a köztudatban megbízhatónak ismert olyan részvénytársaság, amelynek részvényeit a tőzsdei forgalomban, nemcsak nálunk, de egy másik világtőzsde piacán is mint jól fundált papírokat értékelik, magábaolvaszt egy oly terjedelmű vállalatot, amelynek összvagyona egy csekély töredékét sem éri el. Ily esetekben megkövetelni nagy aparátussal, nagy költséggel, s a piacokon kiszámíthatatlan consequentiákkal járó alaptőkeemelés keresztülvitelét semmi körülmények között nem helyes. Ezen megkülönböztetett, az egyes eset összes körülményeit méltányoló bánásmódra, amely egyáltalában nem ütközik az egyenlőség elvébe, nálunk annál inkább meg van a mód, mert épen a Kt. nyitva hagyta mindazokat a részletkérdéseket, amiknek betöltése a mindenkori életszükségletek tekintetbevételével a bírónak a feladata.