Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A szerződéses nyugdíj átértékelése

1. sz. KERESKEDELMI JOG 19 helyzetbe került, mint az 1914. évben már létezett nyugdíjszabályzat hatálya alá tartozó tisztviselő. A nyugdíj szabályzat alá eső tisztviselő nyugdíj járandóságának átértékelésénél abból kell kiindulni, hogy az átértékelendő nyugdíjat nem a legutolsó tényleges fizetés alapján kell kiszámítani, hanem annak a korona összegnek az alapján, mely az alkalmazottat a társságnak 1914. évi július hó első napján fennállott nyugdíj, illetve illetményszabályzata alapján megilletné. Vissza kell tehát az illetményeket számítani 1914-re, de oly módon, hogy ennek a koronaösszegnek megállapításában a nyugdíjba beszámítható illetmény gyanánt keresni kell azt az összeget, melyet az alkalmazott utoljára betöltött munkaköréhez és állásához hasonló munkakört és állást betöltő és ugyanannyi szolgálati idejű tisztviselők kaptak. Ha a szerződéses nyugdíjast ezzel egyenlő elbánásban akarnók részesíteni, közös nevezőre kellene hozni nyugdíj járandóságának kiszámítási módját a most említett számítási móddal, vagyis az ő szerződéses járandóságait is ilyen módon kellene visszavetíteni 1914-re és azt kellene keresni, mennyi nyugdíjba beszámítható illetményt szoktak 1914-ben a szóbanforgó alkalmazotthoz hasonló állású, munkakörű és szolgálati idejű tisztviselő számára szerződésileg kikötni. Ha ezt a műveletet végrehaj tanók, mindkét kategóriájú nyugdíj járandóság egyöntetű kulcs szerint volna elbírálható; de ha ezt a műveletet, — mint azt a törvény teszi, — kihagyjuk, akkor a szerződés alapján a nyugdíjas jóval kevesebbet fog kapni, mint amennyit az 1914. év előtti nyugdíjszabályzat alapján kapna. Mutatja ezt a következő példa: Két teljesen egyenlő szolgálati idejű és munkakörű, magas állású tisztviselő megy 1923-ban nyugdíjba. Mindegyiknek törzsfizetése 10.000 korona. A többlet mindkettőnél pótlékokból és Tébe segélyekből áll és egyenlő. Az egyik illetményei a nyugdíjszabályzaton alapulnak, a másikét az 1919. évi szeptember hó 1-én kelt külön szerződés kiztosította, mely őt a nyugdíj szabályzat hatálya alól kivette. A nyugdíjszabályzat alapján kiszámítandó nyugdíjnál keresni kell, mennyi volt a hasonló állású, munkakörű és szolgálati idejű tisztviselőnek nyugdíjba beszámítható illetménye az 1914. évben. Tegyük fel, hogy ilyen állású és szolgálati idejű tisztviselő 1914-ben 5000 korona nyugdíjba beszámítható törzsfizetést kapott. Teljes 100%-os nyugdíjképesség és 30% arányszám mellett ez a nyugdíjas a nyugdíjszabályzat alapján 1500 pengő nyugdíjat kap. Ellenben annál a kartársánál, akinek járandóságát szerződés biztosította, vissza kell számítani, hogy az 1919 szeptember 1-én kikötött 10.000 korona mennyit ért 1914 július hó 1-én és miután ekkor az osztószám 10.74 volt, az 1919 szeptember 1-i értékű 10.000 korona aranyértéke 931 korona, a szerződéses nyugdíjas ennek 30%-át fogja kapni, azaz 279 P 30 fillért. Még nagyobb a különbség, ha a társaság arányszáma 100%, mert akkor ugyanebben az esetben az arányszám szerinti nyugdíjas 5000 pengőt, a szerződéses nyugdíjas pedig 931 pengőt kap, tehát még 20%-át sem kapja a nyugdíjszabályzat szerinti nyugdíjnak, vagyis annyira hátrányos helyzetbe jutott, hogy nem lehet feltételezni, hogy erre a törvény alkotója gondolt volna. De az eredmény a szerződő felek akaratát sem fedheti, mert hiszen a szerződéses rendezés rendszerint azért történik, hogy az alkalmazott a általánosnál kedvezőbb helyzetbe jusson. Ismétlem, a szerződéses szabályozás rendszerint nem jelenti azt, hogy az alkalmazott a szerződés megkötése idején lép szolgálatba, hanem legtöbbször azt, hogy a régibb alkalmazott szolgálati viszonyait, illetményeit és azzal kapcsolatosan nyugdíját is előléptetésként, fizetésjavításként szerződésileg újból szabályozzák és pedig vagy akként, hogy csak az illetményeket rendezik a szerződésben és a nyugdíjnak a fizetéshez való arányát az általános nyugdíjszabályzatra bízzák, vagy pedig annak a kulcsát is a szerződésben határozzák meg. Már most nézzük, hogyan festenek a gyakorlatban ezek a fizetésjavítások, ha az alkalmazott nyugdíjba kerül? A részvénytársaság régebben szolgálatában levő egyik kiváló tisztviselőjének fizetését és netáni nyugdíját 1916 január 1-én kötött szerződéssel évi 10.000 koronában, tehát az akkori időben elég szép összegben állapította meg. Ha ez a tisztviselő ezen szerződés alapján ment volna nyugdíjba, járna neki az 1916 január l-re megállapított 1.63 osztószám mellett 6134 aranykorona és ha a társaság arányszáma 30%, megállapítanak neki átértékelt nyugdíj fejében 1840 P. 20 fillért. Ámde nem így történt. A vállalat meg volt elégedve tisztviselőjével, elő akarta léptetni, fel akarta emelni fizetését és nyugdíját és egyúttal figyelembe kívánta venni az időközben beállott drágulást is; azért 1919 szeptember 1-én egészen új szerződést kötött vele, melyben hatáskörének kiterjesztésével felemelte a fizetését 30.000 koronára. Egyúttal kikötötte, hogy ugyanannyi lesz a nyugdíja is. Ha már most a tisztviselő ezen szerződés alapján megy nyugdíjba: a 30.000 korona az 1919 szeptember l-re megállapított 10.74 osztószám mellett kitesz 2793 aranykoronát, tehát 30%-os arányszám mellett ez az előléptetett, magasabb nyugdíjról biztosított tisztviselő csak 837.90 pengőt fog kapni, holott ha nem lépett volna elő és megmaradt volna az 1916. évi 10.000 koronás fizetés mellett, ugyanezen arányszám mellett több mint kétszer annyit, 1840.20 pengőt kapott volna. Látjuk tehát, minél többször kötöttek a felek új szerződést és minél jobban emelték ezekben az illetményeket és nyugdíj járandóságokat: a törvény rendelkezése szerint az alkalmazott annál rosszabbul jár. Ne felejtsük el, hogy sem 1916-ban, sem 1919-ben nem tulajdonítottak a korona romlásának még olyan nagy jelentőségéét, mint később; és ha akkor a szerződő feleknek megmagyarázták volna, hogy az alkalmazottaknak biztosított fizetés 1916-ban csak 6134 koronát és 1919-ben, mikor azt háromszorosra emelték, csak 2793 koronát ér és hogy a fizetésemeléssel a fizetést és a kilátásba helyezett nyugdíjat tulaj donképen leszállították, módfelett csodálkoztak volna. Lehetne ugyan a törvénynek azt a magyarázatot is adni, hogy az eredeti fizetést a kikötéskori értékben, és a fizetésemeléseket az emeléskori értékben kell számítani. Ekkor adott példánk mellett, az eredetileg megállapított 10.000 korona után 1840.20 pengő, a 20.000 korona emelés után pedig 558.60 pengő járna. Ámde a törvény szövege szerint ez a gyakorlat csak ab-