Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám - A felek szerződési autonómiája a nemzetközi kötelmi jogban - Márkacikkek előirt árának be nem tartása - tisztességtelen verseny

12. sz. KERESKEDELMI JOG 283 a megállapodásokat tartalmazó A/F., C/F., 27/5. alatti levelekben megjelölt részeit kötötte le és hogy a vagyonbukott cég a gyári üzemét és az ítéletben feltüntetett kisebb mérvben — az árúeladást is, a kézizálogul történt lekötések után is hónapokon át egészen az 1925. május 8.-án szoros zárral kapcsolatban eszközölt végrehajtás foganatosításig, tovább folytatta. A fellebbezési bírósági ítéletnek az a jogi álláspontja, hogy a vagyonbukott cég likőrgyártási és eladási üzeméhez tartozott ingóinak az irányadó fenti tényállás szerint az üzem továbbvitelét nem gátoló mérvben kölcsön biztosítására kézizálogul lekötése a fizetési megszüntetési állapot erről való tudomás megállapítására nem alkalmas, megfelel az anyagi jog szabályainak, mert az e tekintetben követett bírói gyakorlat értelmében csak az olyan zálogul lekötés egyértelmű a fizetésmegszüntetéssel, amely kereskedő árúinak összessége vagy túlnyomó nagy része tekintetében történik akként, hogy ezáltal a kereskedő üzletének vagy üzemének folytatása lehetetlenné válik. Minthogy a megtámadott jogcselekmény időpontjáig, a nem vitás tényállás szerint, az adós cég ellen végrehajtási eljárás, sőt még per sem tétetett folyamatba és a felperes tömeggondnoka megtámadási alapul mást, mint az adós cég ingóinak elzálogosítását s szerinte ezzel beállott fizetésmegszüntetést, keresetében fel sem hozott, az az ítéleti döntés, amely szerint a felperes a Cs. T. 27. §-ára alapított megtámadási keresetével elutasíttatott, jogszabályt nem sért. 177. Külön tömegeknek végrehajtás alóli mentesítése érdekében kifejtett ügyvédi ténykedés díjazása nem a külön, tömeget terhelő tartozás, miután annak célja az általános tömeg gyarapítása. (P. VII. 7444-1928. sz. a. 1929. szept 18-án.) A nem vitás tényállás szerint a vagyonbukottá lett vidéki forgalmi részvénytársaság vagyonához tartoztak a keresetben körülírt két rendbeli ingatlan és ingók, amelyekre a részvénytársaság csődbejutása előtt végrehajtási zálogjogok szereztettek. Az ugyancsak nem vitás tényállás szerint a csődválasztmány a felperes ügyvédet megbízta azzal, hogy az ingatlanokra és ingókra két hitelező, nevezetesen a volt vagyonfelügyelő és szakértő által szerzett végrehajtási zálogjogok hatálytalanítása iránt pert tegyen folyamatba, a két megtámadási pert a felperes ügyvéd meg is indította, azonban azok a kereset jogerős elutasításával végződtek. Az ekként úgy a két ingatlannál, mint a keresetben megjelölt lefoglalt ingóknál hatályban maradt zálogjogokra való tekintettel a Cs. T. 47., 53. és 55. §§-aiban megjelölt külön tömegekként jelentkeznek a két ingatlan és a lefoglalt ingók és ezen három rendbeli külön tömegre vonatkozóan terjesztette elő a felperes a jelen keresetében azt a kérelmet, hogy az alperes csődtömeg fizetésre kötelezésén felül mondassék ki, miszerint a felperes a két megtámadási perben felmerült s a jelen perben tömegtartozásként érvényesített ügyvédi munkadíj és költségkövetelése tekintetében jogosítva van elsősorban a külön tömegekből magának kielégítést szerezni. Ennek a kérelemnek azonban, amely kétségkívül magában foglalja arra vonatkozó jogosultság megállapítására irányuló kérelmet, hogy a felperes ügyvédi költségkövetelése, mint a külön tömegeket terhelő tartozás a Cs. T. 47., 53. és 55. §§-ai értelmében a jelzálogos, illetve zálogos hitelezők követeléseit megelőzően elégíttessék ki, hely nem adható, mert nem forog fenn ennek a 47. §. második bekezdésében, illetve az 53. és 55. §§-okban meghatározott az az előfeltétele, hogy a tartozás a keresetben megjelölt külön tömegekre vonatkozzék és ezeket terhelje. Ugyanis a felperes azt a tevékenységet, amelynél a keresetileg érvényesített ügyvédi költsége és kiadása felmerült, nem a külön érdekében és javára nevezetesen a külön tömeget alkotó ingatlan és ingók kezelése vagy értékesítése körében fejtette ki, hanem a felperes költsége és kiadása arra irányuló perben merült fel, hogy az ingatlanok és ingók az azokat terhelő zálogjogoktól mentesíttessenek s ez úton teljes értékükben az általános csődtömegbe bevonassanak. A felperes tevékenysége tehát nem vonatkozott a külön tömegre, hanem az általános csődtömeg érdekében illetve ilyennek létesítése céljából fejtetett ki s így a külön kielégítésre jogosult — zálogos — hitelezők érdekével szemben az általános csődhitelezők érdekében kifejtett tevékenységéből eredő ügyvédi munkadíj és ilyetén a tömegtartozásra nem állapítható meg az, hogy e tömegtartozás a külön tömeget terheli. A felperes tehát a megítélt összegű s a meg nem támadott ítéleti döntés szerint tömegtartozásként fizetendő kereseti követelésére csak az általános tömegből, illetve a külön tömegekből a zálogos hitelezők kielégítése után fennmaradó s a CS. T. 52. §-a értelmében az általános tömegbe jutó vagyonból nyerhet kielégítést és nem tarthat igényt arra, hogy a követelése a Cs. T. 53. és 55. §§-aí értelmében a zálogjogos hitelezőket megelőzően egyenlíttessék ki. Nem sért tehát jogszabályt az az ítéleti döntés, amely szerint a külön tömegekből első sorban történő kielégítésre való jogosultság ki nem mondatott, illetve a kereseti kérelem e részének hely nem adatott. Felperesnek erre vonatkozó felülvizsgálati panasza ezért alaptalan. De alaptalan az alperes csatlakozási kérelmének az a panasza is, hogy az alperes csődtömeg jogszabálysértéssel köteleztetett végrehajtás terhe mellett s nem csupán a Cs. T. 48-50. §§-aiban foglalt korlátok között a megítélt kereseti tömegtartozás megfizetésére. A Cs. T. 152. §-a szerint a tömeg hitelezői igényeiket úgy mint csődönkívül érvényesíthetik. A Cs. T. 170. §-a szerint a tömeg hitelezői azonnal kielégítendők, mihelyt igényeik lejárnak illetőleg megállapíttatnak. Ugyanezen szakasz második bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a fizetés a tömeg részéről nem teljesíttetik, a hitelező a követelését a csődtömeg ellen a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróságnál keresettel