Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám - Csekk-kifogások

12. sz. KERESKEDELMI JOG 275 is határozott fizetési ígéret és az adós a régi követelésnek ellenvethető kifogásait, ha az újításkor ismerte és fenn nem tartotta, az új követeléssel szemben nem érvényesítheti (M. T. 1279. §.). A csekk bizonyos szempontból több a fizetési váltónál is. A csekk adása ugyan nem jelent feltétlenül újítást, de jelent visszavonhatatlan rendelkezést feltétlen fizetésre. A csekk, feltételezve a hitelező részéről a rendes gondosságot, az adós részéről a jóhiszemet, sématikus elgondolás szerint az átadás után haladék nélkül készpénzzé tehető. Míg tehát a fizetési váltó kötelezettje csak jövőbeli fizetést ígér, a csekk nyomban-fizető pénztárhoz utal. Ezért a csekk adásakor a követelés jogcíme akár alapügyletből, akár netáni újításból keletkezett, elsenyved; a csekkből eredő követelés közvetlen jogalapja nemcsak valamely jogügylet, hanem ezenfelül mindig a kibocsátó visszavonhatatlan akaratnyilvánítása feltétlen fizetésre. Ennek a feltétlen fizetésre irányuló akaratnyilvánításnak két oka lehet. Rendszerint már az alapügyletnél fogva is esedékes fizetés teljesítését célozza. Az ilyen csekket fizetési csekknek nevezhetnénk, megkülönböztetésül az olyan csekktől, mely bár elenyésző csekély számban van forgalomban, az alapügyletnél fogva még nem esedékes fizetés biztosítására adatott. A fizetési csekk tehát lejárt követelést testesítvén meg, a csekkjogból eredő dishonorálási okok fennforgásától eltekintve feltétlenül honorálandó. Ha az utalványozott a csekket számlakövetelés hiánya vagy ellenutasítás folytán — tehát a kibocsátótól kiinduló ok folytán — nem honorálja, úgy a csekkösszeg beszedésére vállalkozó csekkbirtokos szempontjából méltányos, a feltétlen fizetést rendelő kibocsátóval szemben pedig jogos a csekk adását quasi fizetésnek tekinteni és a kibocsátót mindazoktól a kifogásoktól elzárni, melyek készpénz kifizetés esetében alkalmatlan eszközei lennének a kifizet-ett összeg visszaszerzésének. A kifogások szempontjából ugyanis semmi okunk arra, hogy ha már az adós feltétlen fizetésre adott utasítást, a csekkbirtokosok között különbséget tegyünk a tekintetben, hogy a kibocsátó pénztárosa a csekket honorálta-e, vagy csekkjogi ok nélkül nem. Az ügyfél részére történt tényleges fizetés visszaszerzésének egyedüli módja pedig a tartozatlan fizetés címén való visszakövetelés lévén, az ilyen csekk csak olyan kifogást tűr meg, melynek alapja alkalmas lenne arra, hogy az adós a csekkbirtokos ellen alaptalan gazdagodás miatt visszatérítést követelhessen. E felfogás a normális típusú fizetés gyanánt adott csekkre vonatkozik. Előfordulhat ugyanis, hogy a kibocsátó a törvényhozó határozott szándéka ellenére az alapügyletnél fogva még nem esedékes fizetés biztosítására tehát fedezetül adja a csekket. A hitelező például összeszámolást sürget. Az adós csekket ad a megejtendő összeszámoláskor terhére eső egyenlegösszeg biztosítására. Az adós az összeszámolást halogatja. A hitelező csekkbirtokos a csekket törvényes határidőben fizetés végett bemutatja. Az utalványozott nem honorál. A csekkbirtokos perel. Kifogás: összeszámolás nem történt. Váltójogi analógia esetében, feltéve, hogy kitöltött lejárattal adott fedezeti váltóról van szó, a gyakorlat marasztal. A kitöltött lejárattal ellátott fedezeti váltó lejáratkor érvényesíthető, hacsak a váltóadós nem bizonyítja, hogy az alapügylet, melynek fedezetére szól a váltó, olyan eredménnyel bonyolíttatott le, mely szerint a váltóadósnak ebből eredő tartozása részben vagy egészben megszűnt (C. 1067/1900.). A gyakorlat ugyanis a lejárattal adott fedezeti váltó óvadékszerű voltát veszi figyelembe: ha az ilyen váltó biztosítékul adatott, úgy e váltó birtokában levő fél az ilyen címen kapott váltónak érvényesítésére s az annak alapján behajtandó öszszeg biztosíték gyanánt való visszatartására mindaddig jogosítottnak tekintendő, míg a váltó adását képező jogviszony a szerződő felek közt akár békés úton, illetőleg kölcsönös elszámolás útján, akár pedig ennek hiányában az illetékes bíróságnak jogerős ítéletével nem rendeztetik (C. 629/18%.). Kétségtelen, hogy ez a felekezeti váltóra vonatkozó gyakorlat a csekkre is alkalmazandó. Alakilag a csekk már a kibocsátáskor kitöltött lejárattal ellátottnak tekintendő, amennyiben törvénynél fogva látra szól. Lényegét tekintve pedig azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az utalványozott bank bemutatáskor tekintet nélkül az alapügylet lebonyolítására, fizessen. Míg tehát a fizetési csekk a kibocsátó pénztárához intézett készpénzfizetésre szóló rendelkezés, — mondhatnánk, hogy a fedezeti csekk óvadék fizetésére szóló rendelkezés. Hogy a kibocsátó fizetést céloz, az a csekk fogalmából, — hogy a fizetés óvadék jellegű, az a fedezet fogalmából következik. A fedezeti csekk közvetlen szerződő birtokosa is tehát feltétlen fizetést követelhet, azzal a különbséggel, hogy a fedezeti csekk értéke óvadék jellegű. Ebből következik, hogy mindkét fajta csekk közvetlen birtokosával szemben sikerrel felhozható kifogások nem különböznek. Az adós tehát különösen akkor szabadulhat a csekk adásából folyó kötelezettsége alól, ha a közvetlen szerződő csekkbirtokos a csekkhez jogalap nélkül jutott, illetve, ha a kezdetben volt jogalap megszűnt (fizetés, storno), ha az adós a csekket valamely kívánt szolgáltatás ellenértéke gyanánt adta, s nemcsak azt képes igazolni, hogy a szolgáltatás