Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám - A magánjog néhány új alapfogalmáról [2. r.]

12. sz. KERESKEDELMI JOG 271 vélemény képviselőjeként egy kalap alá vették a könnyű farsangi kalandot sőt a megvásárolható prostituálttal való nemi érintkezést a konkubinátussal, azaz egy férfi és egy nő komoly együttélésével. Nálunk a „konkubinátus" szó — ellentétben a rómaiakkal — mindig erkölcstelenséget jelent. Csak a legújabb időben jöttünk újból reá arra, hogy az döntő elhatárolás az emberek nemi kapcsolatai tekintetében egészen máshol van, mint ahogyan azt az a csúnya szó, hogy konkubinátus, sejteti. Ezt a határt nem a házasság és nem-házasság között kell megvonni, hanem olyképen, hogy egyik oldalra kerüljenek az összes házasságszerű kapcsolatok, t. i. azok, amelyek komoly kötelességvállalással járnak, a másik oldalra pedig a pusztán az élvezet kedvéért létrejövő nemi viszonyok. A házasságszerű kapcsolatokat az jellemzi, hogy kölcsönös áldozatokkal, együttéléssel járnak; a felek ágyasztalközösségben és közös háztartásban élnek. A puszta nemi érintkezés viszont nem egyéb, komolytalan szerelmi játék. A közigazgatási hatóságoknak feladatává lett, hogy úgy a munkásbiztosítás terén, mint a munkanélküli segélyek kiosztása körül megfelelő elbánásban részesítsék ,,a házasságonkívüli háztartásközösséget". A községek a háztartás fejeként kezelték azt, aki férj is volt, nem is, s a munkásbiztosításból eredő segély mértékének megállapításánál a családi pótlék fogalmával operáltak ott is, ahol tulajdonképen csak egyesekről volt szó. A Reiohsversicherungsordnung már korábban kiépítette a „közös háztartás" fogalmát amikor a biztosított igényeit a szerint állapította meg; hogy tagja-e egy ilyen háztartásnak vagy sem. Végre az új német biztosítási jog tekintettel van arra a kapcsolatra is, amely úgy keletkezik, hogy házaspárok gyerekek gondviselés végett háztartásukba befogadnak — minden jogkövetkezmény nélkül, holott ezt a kapcsolatot az általános magánjog egyáltalában nem veszi figyelembe. Ha a társadalom épületét háztartások szerint állítjuk össze; akkor észre kell venni, hogy a „háztartás" s ezen belül a „háztartásközösség" fogalma olyan területeken is megtalálható, ahol eddig nem vettek róluk tudomást. Legjobban akkor lehet majd felhasználni, ha majd az otthonnak, mint termelő helynek, eddigi fogalmát felbontjuk egyrészről a „háztartásra"; másrészről a „családi üzemre". Jól tudjuk, hogy milyen jelentősége van a házi munkának éppen a legszegényebb néposztályok körében. A házi munka fogalmát helyesen meghatározni nehéz volt, amíg az otthont; a családot egyszerűen egy magánjogi köteléknek tekintettük. Ha valaki ma házi ipart űz; úgy itt két elem találkozik: a közös fogyasztásra alakult háztartás és egy ipari üzemnek a családi élet egykori birodalmába behatoló nyúlványa; amely utódja a termelésre alakult háztartásnak. A törvényhozás fejlődése azt mutatja, hogy még a mezőgazdasági üzem is, amely pedig mindig a gazda tulajdon gyerekeit alkalmazta munkaerőkül, mindinkább úgy bíráltatik el, mintha gyárüzem volna. Amint az atyának számos jogát és kötelességét a gyám jogi helyzetének példájára állapították meg; tehát a gyerek természetes képviselőjének jogállását a szekunder képviselő jogállása szerint formáltuk ki; úgy legújabban a biztosításoknál a családhoz tartozó fiúgyerek ugyanolyan jogállásba kerül; mintha csupán az üzemben dolgozó munkás volna. Ilyképen elhalványul a régi parasztcsalád fogalma és még itt is meg kell majd fontolni az elkerülhetetlen különböztetéssel gazdasági üzem és háztartás között. Panaszkodnunk kellene ezek miatt a folyamatok miatt? Feladat-e a jogásznak ott fékezőleg beavatkozni; ahol tömegesen fellépő új jelenségek gondolkozását új fogalmak feldolgozására késztetik? Nem hinném. A jogász megbecsülésének egyik legfőbb oka az; hogy ő nem dolgozik el nem muló fogalmakkal. A filozófussal ellentétben a jogász a történelmi adottságot igyekszik feldolgozni; s nem örökkévaló igazságokat. Jogászelődeinkkel szemben nem tanúsítunk kegyeletet; ha az ő más korra, más életviszonyokra szabott fogalmaikat és problémáikat erőszakoltan fenntartanék új tényállásokkal szemben is. ők méltán beszélhettek közjogról; a törvények visszaható erejéről, a családról. S ha az a tényállás ma is megvan; amelyre való tekintettel ők ezeket a fogalmakat alkották; akkor mindezeket értékes tulajdonként fogjuk kezelni s belőlük tapodtatot sem engedünk. Lesz még a jövőben is bőven szó a jogban közjogról; a családról; a törvények viszszaható erejéről. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy szemügyre vegyük a tények új világát is. S így kénytelenek leszünk foglalkozni az egyetemes gazdaságnak, a törvények jövőbeli hatályának s kötött időtartamának fogalmaival; — mindaddig, amíg ezek a tényállások nem részesültek megfelelő szabályozásban. Szépen fejezte ki egy német jogász ezt a gondolatot: „Kemény és merev minden olyan jogi forma, amelyet tisztán elvont gondolkodás hozott létre. Az ilyen forma nem halhat meg; mert hiszen mindig halott. Csak az élő alakulat teremthet életet s pusztulhat el — mint minden élő." Az új fogalmak lehet, hogy szárazabbak, mint a régiek. De az élet kedvéért jöttek létre; s nem kevésbbá szent célt szolgálnak mint a régiek. Ezek a közgazdasági ízű fogalmak visszatükrözik a mindennapi kenyérért való gondot. A mindennapi kenyérért imádkozunk a „Míatyánkban" is; s a mai emberiségnek ez az imája is csak úgy lesz hatékony, ha ezt is közösen; megfelelő munkamegosztás kíséretében teszi. (Bef.)