Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A kezesség terjedelme, tekintettel a magánjogi törvénykönyv javaslatára is. [1. r.]

14 KERESKEDELMI JOG 1. sz. jog szerint a kezességi szerződés érvényességéhez okirat szükséges (1. Magánjogi tkv. javasl. 1197. §., német B. G. B. 766. §. és Schweizer Obligát. 493. §.), nézetem szerint keresk. ügyleteknél ez a szabály alkalmazható alig lesz, mert az a keresked. forgalom természeténél fogva ellenkeznék, ami majd a Mtj. életbeléptetése alkalmával nem lesz figyelmen kívül hagyható. A kezesség terjedelmének kérdése mindig egyike a legvitatottabb kérdéseknek volt és megállapítható, hogy ez a kérdés ma sincs végleg tisztázva. A tisztázás kérdését megnehezíti az a körülmény, hogy a magánjogi szabályok, ha nem is kifejezetten, de tartalmuknál fogva úgy vannak beállítva, mintha kezességet csak készpénzből álló kötelezettségért lehetne vállalni, holott ez nem így van és a keresk. forgalmat gyakran másnemű szolgáltatásért vállalt kezesség érdekli, amint ez az alább közlendő kúriai ítéletekből ki fog tűnni. Ezért célszerűnek tartom azt a rendelkezést, amely az osztr. ptkv. 1350. §-ában található, amely szerint a kezesség nem csak pénzbeli tartozásokért, hanem dolgok szolgáltatása, vagy bizonyos cselekmények végzése vagy abbanhagyása esetén is vállalható. Igaz, hogy a mi jogunk sem zárja ki ily kezesség vállalását, de célszerű az osztr. ptkv. 1350. §-ában tett rendelkezés azért, mivel az erre vonatkozó jog fejlődése is szélesebb mederben történik, amit bizonyít az, hogy nálunk a jogirodalom vagy judikatura a kérdéssel alig foglalkozik, amíg az osztrák jogban már kifejlődött állapot van, amely a kezesség terjedelmét igen közelről érdekli. Az osztrák jog szerint ugyanis, ha ily esetben (pl. árúk szolgáltatása esetében) az, akiért kezességet vállaltak, nem teljesít és kötelezettsége kártérítésre változik át, a kezes a kártérítésért is helyt állani tartozik, még pedig, ha ezt az összeget előre állapították meg, ezen összeg erejéig, ha nem állapították meg, akkor az a per rendén nyer megállapítást (1. Stubenrauch az 1350—1351. §-oknál). Ugyanígy nyilatkozik Krausz—Pfaff (System, II. kiad. II. köt. 31., 33. old.). Ez a mi kérdésünk, t. i. a kezesség terjedelme szempontjából igen fontos álláspont. Érdekes a Schweizer. Obligát. Recht 493. §-a, amely szerint a kezességi szerződés érvényességéhez tartozik az, hogy az összeg, amelynek erejéig a kezességet vállalják, már előre meglegyen állapítva. Ez kétségtelenül igen okos rendelkezés, mert a kezesség terjedelme körülírását a legtöbb esetben eldönti, különösen azokban az esetekben, amelyekben nem készpénztartozásért vállalnak kezességet. Igen kívánatos lett volna, ha a Mtj. a svájci törvénynek ezt a rendelkezését felvette volna. Hogy menyiben fontos oly rendelkezéseknek a törvénybe való felvétele, amilyeneket az osztrák és svájci törvényeknél említettem, kitűnik abból, hogy pl. a német B. G. B. ily rendelkezést mellőzött, és ennek alapján a kezesség terjedelmének kérdése nincs kellőkép tisztázva abban az esetben, ha az eredeti kötelem kártérítésre vagy visszatérítésre alakul át. Ez utóbbi esetben, úgy látszik, a német jogban az a felfogás alakult ki, hogy a kezes a nemteljesítés miatti kártérítésért vagy az előbbi állapot helyreállításával járó visszatérítési kötelezettségért nem felel (1. Fischer— Henle, VII. kiad. 420. old.). Ellenkező felfogás található Matthias Kommentárjában (I. 640. old.), amely szerint a nemteljesítésért járó kárért a kezes felel. Ugyanez a bizonytalanság van nálunk, miután a Mtj. ennek a kérdésnek a szabályozásánál lényegileg a német B. G. B. szabályait követi A Mtj. 1196. §-a ugyanis kimondja, hogy a kezes ,,a főadós kötelezettségei teljesítéséért helytáll". Ez már a régi római jogban is megtalálható szabály magától értetődik és mivel általánosságban kötelezettségről szól, nyilván arra az esetre is vonatkozik, midőn a főadós kötelezettsége nem áll pénzfizetésből, hanem pl. árúk szolgáltatásából. A kezesség terjedelméről az 1198. §. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy „a kezesség terjedelme a főkötelezettség mindenkori terjedelméhez igazodik". Ez helyes, de nagyon általános és nyilván csak a pénztartozásokra érthető; mert pl. árúk szállítása esetén mi lenne a főkötelezettség mindenkori terjedelme? Ugyanaz a §. második bekezdése ugyanúgy rendelkezik, hogy ez a főkötelezettséghez való igazodás áll akkor is, „ha a főkötelezettség a főadós vétkessége vagy késedelme következtében módosul". Ez a szabályozás aligha szerencsés. Mit kell érteni a „módosulás" alatt? Vájjon csak az érthető-e, hogy ilyenkor már pl. a késedelmi kamatokra is kiterjed a kezesség, vagy messzebbmenő „módosulásokra" is? Felteszem a következő gyakorlati esetet: Kereskedelmi vételügylet megkötésekor valaki kezességet vállalt az eladó kötelezettségéért, vagyis azért, hogy az eladó az árút a kötlevélnek megfelelően szállítani fogja. Az eladó nem teljesít, a vevő a keresk. törv. 353. §. alapján a teljesítés helyett kártérítést követel és pert indít csak a kezes ellen a kár megtérítése iránt. A kezes főkép azzal védekezik, hogy az ő kezessége nem terjeszthető ki kártérítésre. A kir. Kúria az 1927. szeptember 15-én P. VI. 619/927. sz. a. kelt ítéletében (1. 1928. Hj. T. 22. old.) a kezest elmarasztalja azzal az indokolással, hogy a kezesség terjedelme a főkötelezettség mindenkori terjedelméhez igazodik, ami akkor is áll, ha a főkötelezettség a főadós késedelme