Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - A megtámadási jog jogi természetéhez

11. S2. KERESKEDELMI JOG donszerzés előtti időben hozott közgyűlési határozatot jogelődje jogán meg nem támadhatja"; „a megtámadási jog — olvassuk a budapesti kir. ítélőtábla 1^38/1910. sz., a Kúria által indokainál togva IV. 6/1911. sz. alatt helybenhagyott ítéletének indokolásában (Hiteljogi Döntvénytár V. kötet 124. sz.) —, mint a tagsági jognak egyik része, a Kt. 174. §-a szerint azt a részvényest illeti, aki a közgyűlés megtartása idejében már részvényes volt s ezen részvényesi minősége a megtámadási per belejezéséig meg nem szűnt. A megtámadási jog tehát a részvényesnek a közgyűlés idejében bírt legalább egy részvény birtokával egybekötött olyan egyéni joga, mely az általános jogutódlás esetétől eltekintve, amennyiben a részvény átruházása előtt annak alapján a megtámadási jog valamely közgyűlési határozattal szemben nem gyakoroltatott, a korábban keletkezett közgyűlési határozattal szemben a részvény új tulajdonosa által nem gyakorolható . . . mert a különös jogutódnak a társasághoz való viszonya a részvényszerzés idejében és ezután létező jogi és vagyoni állapot szerint alakul s így a korábban hozott mások által meg nem támadott határozatok őt azon esetben is kötelezik, ha mindjárt a közgyűlési határozat a korábbi részvénytulajdonos részéről megtámadható lett volna is"; ugyanezen elvet szegezik le a Kúria IV. 706/1910. (Hiteljogi Döntvénytár V. kötet, 171. sz.) és IV. 794/1912. (Grecsák Új Döntvénytár XV. kötet, 687. sz.) sz. határozatai. Ezzel szemben csak a legközelebbi múltban (1929 május 8.) hozott a Kúria egy határozatot (IV. 4122 1928. Hiteljogi Döntvénytár XXII. kötet, 48. sz.), amely megállapítja felperes kereshetőségi jogát az olyan régebbi közgyűlési határozattal szemben, amelynek hozatalakor még nem volt részvényes, amely határozat azonban szorosan összefügg az általa megtámadott olyan közgyűlési határozattal, amelynek hozatalakor már részvényes volt. II. Felmerül a kérdés: vájjon milyen meggondolás alapján adja meg a Kúria a megtámadásijogot annak a ,,részvényes"-nek, aki a megtámadott határozat hozatalakor még nem volt részvényes, milyen meggondolás vezette akkor, amikor eltért fentiekben jelzett gyakorlatától? Az-e, hogy a „részvényes" kifejezés alatt az értendő, aki a per folyama alatt tulajdonosa a részvénynek, függetlenül attól, hogy a határozat hozatalakor is az volt-e, avagy az, hogy jóllehet a megtámadási jog a határozat meghozatalának pillanatában annak személyében születik meg, aki a részvénynek akkor tulajdonosa, ez azonban ezt a jogot másra átruházhatja? A K. T. 174. §-a szerint a megtámadásijog a „részvényes"-t illeti meg, vagyis azt, aki a részvénytársaság részvényei közül legalább egynek a tulajdonosa. Kétségtelen, hogy a megtámadási]og elsősorban magához a részvényhez fűződik, vagyis az absztrakt megtámadásijog a közgyűléshatározat létrejövetelével születik meg mint a részvényhez fűződő egyik individuális jog. Ebből következik egyszersmind, hogy a megtámadásijog csak olyan részvényhez kapcsolódhatik, amely a határozat hozatalakor már megvolt, létezett; olyan részvényhez tehát, amely csak ezt követően bocsáttatott ki s amely a megtámadott határozat hozatalakor még nem is létezett, nem fűződhetik. Erészbeni bírói gyakorlatunknak alapvető tétele, hogy a megtámadási perbeli aktorátushoz nem elegendő, hogy felperes a keresetlevél beadásának pillanatában részvénytulajdonos lett légyen, hanem részvényesi minőségének a per egész tartama alatt fenn kell forognia, ami annak a felfogásnak nyilvánvaló következménye, amely szerint a megtámadásijog a részvényhez fűződik. Bírói gyakorlatunk tehát „részvényes"nek azt tekinti, aki a kritikus idő egész tartama alatt részvénytulajdonos volt. Hogy viszont „kritikus idő" alatt az az idő értendő, amely a közgyűlési határozat meghozatalától a megtámadási per befejezéséig terjed, az a contrario következik abból, hogy ellenkező felfogás esetén megtámadható volna az összes részvényesek egyhangú szavazata által létrejött közgyűlési határozat is s valamely közgyűlési határozatot olyan részvény alapján is meg lehetne támadni, amely csak a határozathozatalt követő időben bocsáttatott ki. A másik kérdés, amely eldöntésre vár az, hogy vájjon a részvény átruházásával együtt átruháztatik-e a megtámadásijog is? Ha igen, úgy a jogutód a jogelőd jogán akkor is megtámadhatná a határozatot, ha annak hozatalakor még nem volt részvényes. Valamely részvény átruházása esetén a részvény megszerzője megszerzi mindazon absztrakt jogokat, amelyek a részvényben inkorporálódnak. Nem szerzi meg azonban — leszámítva a tisztán vagyoni jogokat — azokat a konkrét jogokat, amelyek az absztrakt jogokból kifolyóan az átruházást megelőzően megszülettek s amelyek túlnyomórészt már természetüknél fogva sem engedik meg, hogy azok a részvény megszerzőjére átszálljanak. A közgyűlés-összehívás joga, a közgyűlésen való megjelenés, indítványtétel, felvílágosításkérés, szavazás joga, mindmegannyi mar temészeténél fogva lehetetlenné teszi, hogy azokat pro praeterito a részvény megszerzője gyakorolja s habár a megtámadásijog tekintetében ez fizikailag nincs oly módon kizárva, mint az említett többi részvényesi jogoknál, azt úgy elméleti,