Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - A csendes társaság főbb problémái

11. sz. KERESKEDELMI JOG 255 A tagok belső viszonyait illetően legfon­tosabb a kir. Kúriának C. 599 1904. sz. hatá­rozata volt, mely arra a kétségkívül helyes álláspontra helyezkedett, hogy a csendes társ a számadásokra vonatkozó jogosultsága tekin­tetéb en a betéti társaság kültagjaival és a köz­Kereseti társasán nem üzletvezető beltagjai' val esik egy tekintet alá. A társas viszony megszűnésének problé­máit viszont a bírói gyakorlatnak nem sike­rült megoldania. Amint a Min. Ind.10 megálla­pítja, judicaturánk csupán egyes negatívu­mok tekintetében vont le következtetéseket. íVv a C. 732 1912. szerint a csendestárs ma­gánhitelezőit nem illeti meg a felmondás joga, s nem követelheti a csendes társaság felszá­molásának elrendelését a csendes társ sem. A legnagyobb bizonytalanság uralkodott azonban eddig a csendes társ, illetőleg a komplimentár fizetésképtelenségének esetei­ben, különös tekintettel arra, hogy jogsza­bály hijján, a Cs. T. vonatkozó rendelkezé­seinek alkalmazására nem volt jogcím. En­nek a jogbizonytalanságnak egyszersminden­korra véget vet a javaslat. A törvényjavaslat nagyban-egészében el­fogadta a magyar judicatúrából a csendes társaságra nézve leszűrődött jogelveket, s elő­nvéül kell elismernünk azt is, hogy úgy a főbb alapkérdésekben, mint a részletkérdé­sekben is lehető hűen simul a német és az osztrák törvényekhez, amelyek egyrészt jó\ kipróbáltattak és beváltak, másrészt az or­szágaink között fennálló sűrű kereskedelmi érintkezésnél fogva helyeselhetők. A törvényjavaslat beleilleszkedik az élő magyar jogba, s amint a magyar K. T. már a betéti társaság számára sem ír elő különös és nehézkes alakszerűségeket, hasonlóképen a csendes társaságokról szóló tervezet is ki­jelenti, hogy a társasági szerződés érvénves­ségéhez sem írásbeli alakra, sem más alak­szerűségre szükség nincs.17 Minthogy a csen­des társaságnál olyan közhiteli szempontok, mint amelvek a részvénytársaságnál, a szö­vetkezetnél és a korlátolt felelősségű társa­ságnál szem előtt tartandók. nem játszanak szerepet, a törvényhozó a lehető legtágabb értelemben respektálhatja a felek szerződési szabadságához való jogot. A csendes társa­ság cogens szabályai minimálisak s így az alapító szerződés lesz hivatva, hogy részle­teiben szabályozza a csendes társ betétjét, s ha az nem készpénzbetét, hanem apport az értékelésnél követendő elveket; azon időt, melyre a csendes társaság alapíttatik; a fel­mondás lehetőségét és módjait; a nyereségben és a veszteségben való részesedés mérvét; a mérleg felállításánál figyelembe veendő sza­bályokat; a kontroll módját; a csendestársi jogok netání átruházásának feltételeit; a csendes társaság jogviszonyát egymás irá­nyában a társaság fennállása alatt; az eset­leges versenytilalomra vonatkozó kikötése­ket, stb. ... A javaslat ugyan igyekszik egyes diszpozitív rendelkezésekkel az alapító szer­ződés segítségére jönni, de igen helyesen nem esik abba a hibába, hogy fölös exempli­fikációkkal elhomályosítsa a lényeget. Közhiteli szempontokra tehát a csendes társaság struktúrájának megalapozásánál nem-igen kellett figyelemmel lenni, a tör­vényjavaslat mégis szükségesnek látta a hi­telezőknek megfelelő védelmét annál is in­kább, mert — amint láttuk, — ily irányban eddig egységes gyakorlat sem tudott kifej­lődni. A hitel védelmét célozza egyrészt az a (K. T. 19. §. 3. bekezdésével kongruens) szabály (Javaslat 117. §.) hogy: ha a csendes társ vagyoni betéte veszteség folytán csök­kan, a későbbi nvereségjutalékot elsősorban ennek pótlására kell fordítani, másrészt a tervezet 122. §-a, mely szerint, ha a csőd­nyitást megelőző egy éven belül a vállalat tulajdonosa és a csendes társ között létre­jött megállapodás folytán a vállalat tulaj­donosa a csendes társ vagyoni betét egész­ben vagy részben visszaszolgáltatta vagy a csendes társ veszteségben részesedését egészben vagy részben elengedte, a csőd­tömeggondnok ezt a visszaszolgáltatást vagy elengedést megtámadhatja. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a visszaszolgál­tatás vagy elengedés a társas viszony meg­szűnte előtt, vagy után történt." A tervezet ezen szigorú rendelkezéseit he­lyeseljük s kívánatosnak tartjuk, hogy a hitel minél hatályosabb védelmet nyerjen. Hogy azonban a 120. §. 2. bekezdése — amely szerint a csendes társ végkiegyenlítési illet­ményének kiszolgáltatására irányuló követe­lését nem érvényesítheti oly harmadik sze­mély hátrányára, akinek a vállalat tulajdo­nosa ellen a vállalatot érintő ügyletből ki­folyólag követelése van, — helyes-e, azt két­ségbe vonom. Az Indokolás1* azzal védi e rendelkezést, hogy a hitelezők érdekét tartva szem előtt, meg akarja akadályozni azt, hogy a csendes társ végkielégítési illetményének felvételével elvonhassa az olyan hitelező elől a kielégítési alapot, akinek követelése még a társas viszony fennállása alatt keletkezett. Feleslegesnek és zavart okozónak tartjuk ezt a rendelkezést, mert a hitelező erdekeit kellő­kép megvédi a fennebb idézett 122. §., vi­szont a csendes társ, ha nem rosszhiszemű, a végkiegyenlítésre íré nyúló követelésével indokolatlanul degradáltatnék másodrangú hitelezővé! ],i 46. 1. 17 115. §. 3. bek. ln Min. Ind. 81. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom