Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Védjegyügyi bíráskodás

i. sz. KERESKEDELMI JOG 9 törvénykönyvünk első tervezetének már megjelenése után alkotta meg törvényhozásunk. A polgári törvénykönyv, hiába, csak a vezérelveit adhatja meg a munkaviszony és különösen a szolgálati viszony magánjogi tényálladékának és következményeinek. Sokszor még ezeket sem adja meg teljesen, sokszor még ezek tekintetében sincsen, amint nem is lehet, tekintettel az élet gyakran változó követelményeire. Tartóoszlopok a magánjogi törvénykönyvnek a szolgálati viszonyra vonatkozó elvei, de födelet nem nyújtanak a társadalmi küzdelmek kérlelhetetlenségével szemben eléggé föl nem fegyverzett tömegeknek és az e tömegek megóvásához, lehető jólétéhez fűződő közérdeknek. Ha a magánjogi törvénykönyv ennek a feladatnak is hiánytalanul meg akarna felelni, terjedelme a magánjognak szabályozása révén megkétszereződhetnék. Nem is szólva arról, hogy az az érdek, mely a magánjogi törvénykönyvnek lehető állandóságához fűződik, alig egyeztethető össze azzal a másik nem kevésbbé fontos közérdekkel, hogy a törvényhozás idején vegyen tudomást a társadalmi élet gyakorlati követelményeiről és igyekezzék a helyeseknek elismert jogi és erkölcsi követelményeknek átütő erőt kölcsönözni mindenhol, ahol azoknak érvényesülése másképen le nem küzdhető akadályokba ütközik. A magánjogi törvénykönyv gyakori módosítgatása, egy-egy tartóoszlopnak kiküszöbölése vagy mással helyettesítése könnyen megbonthatná ugyanis annak egységes irányzatát, azt a szervezeti, azt a szellemi egységet, mely nélkülözhetetlen sajátossága és a jogélet nagy kárára ugyanolyan következetlenségek és ellenmondások lerakodóhelyévé sülyesztené, aminőket a munkára vonatkozó különleges törvényeknek egymáshoz való viszonyában fentebb megállapítottunk. Ha a magánjogi törvénykönyv javaslatának létezése önmagában egyáltalán nem lehet tehát akadálya annak, hogy a magántisztviselők és a kereskedősegédek szolgálati viszonyát különleges törvénnyel szabályozzuk, és pedig nem lehetne akadálya még akkor sem, ha bizonyos volna, hogy mielőbb törvény is lesz belőle: felmerül a kérdés, mily szempontok teszik egyáltalán időszerűvé a magántisztviselők és a kereskedősegédek szolgálati viszonyának ezt a szabályozását éppen ma; miért időszerűbb ez, mint más munkavállalók szolgálati viszonyának ügye; vagy miért nem foglaljuk össze a szolgálati viszony minden függő helyzetben lévő munkavállalójának munkaszerződését közös szabályozásba? (Bef. köv.) > Védjegyügyi bíráskodás. Irta: Dr. Fodor Ármin, kir. kúriai tanácselnök. Védjegyügyekben ma a peres eljárás nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A védjegyügyi vitás kérdésekben a kereskedelemügyi miniszter határoz. Ezenfelül ebben az eljárásban a szóbeli peres eljárás minden biztosítéka hiányzik. Ezt az eljárást még a jogászok közül is azok, akik nem foglalkoznak ilyen ügyekkel, kevéssé ismerik. Röviden vázolni akarom tehát azt. Az alapvető intézkedést a védjegyek oltalmáról szóló 1890 : II. t.-c. 29. §-a tartalmazza. Ennek értelmében afelett a kérdés felett, vájjon megillet-e valakit a védjegy kizárólagos joga, valamint e jognak elsőbbsége és átruházása felett, továbbá afelett, vájjon valamely lajstromozott védjegy egy harmadik személy részéről más árunemekre használatba vehető-e, vagy sem, a kereskedelemügyi miniszter határoz. Ez a rendelkezés tehát sokféle kérdést ölel fel. A gyakorlatban az a felfogás alakult ki, hogy védjegyi peres eljárásnak akkor van helye, amikor a felek magánjogi igényeiket érvényesítik, amelyek tekintetében őket a rendelkezési jog megilleti. Ha oly törlési okokról van szó, amelyeket közszempontból hivatalból kell figyelembe venni, akkor a magánfelek csak feljelentéssel, panasszal fordulhatnak a hatóságokhoz és az ügy nem peres. Az eljárást a Kereskedelemügyi Miniszternek 1901. évi február 26-án 55. Km. szám alatt kiadott és 1915. évi március hó 31. napján 12.530/1915. Km. szám alatt kiegészített rendelete szabályozza. E rendelet szerint a keresetlevelet 2 példányban a kereskedelmi minisztériumnál kell benyújtani. Az előkészítő eljárást a kereskedelmi és iparkamara teljesíti. A kamara, amennyiben a kereskedelemügyi miniszter másként nem intézkedik, a keresetlevél vagy panasz másodpéldányának kiadása mellett utasítja a panaszlottat nyilatkozatának (ellenirat) 30 nap alatti beterjesztésére. Erre az elleníratra a panaszos 30 nap alatt válaszban nyilatkozhatik, amire a panaszlott viszonválaszt adhat. A kamara, ha szükségét látja, a feleket további észrevételeiknek (végírat és ellenvégirat) megtételére utasíthatja. Ezek után a kamara — esetleg szakértők meghallgatása után — az iratokat véleményével ellátva a szabadalmi bíróság elnökéhez terjeszti, akinél a felek az iratokat megtekinthetik és a kamara véleményére, valamint a szakértők véleményére, észrevételeiket megtehetik. — Mindezek után az iratok a kereskedelemügyi miniszterhez kerülnek, aki határozathozatal