Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A kereskedelmi jog modernizálása

2 KERESKEDELMI JOG 1. sz. tattak rá a K. T. hézagaira és jelölték meg az új részvény jogi reform útjait. A vételi jog körében mutatkozó nagyobb kérdésekben (6 havi elévülés, fedezeti vétel, successiv szál­lítás, stb.) a Kereskedelmi Jog számos dol­gozatban kezdeményezett új gyakorlatot. — Az ügynöki jogviszonyok szabályozását már 1911-ben propagáltam, sőt eziránt Tör­vénytervezetet is tettem közzé; a tisztesség­telen versenyről szóló törvény meghozatalát lapunk több cikkben sürgette és az időköz­ben életbe lépett (1923 : V.) törvény hibáira azóta is több ízben rámutattunk. A háború új problémákat vetett fel. E kérdések lehettek efemér jelentőségűek, évek hosszú során át foglalkoztatták bíróságain­kat. A moratórium számos kérdése; a gazda­sági lehetetlenülés fokozatos kiépítése, mely­nek mintaszerű kialakulásában folyóiratunk derekasan kivette a részét; az árdrágítás, a maximális árak túllépésében a Kúria külön­böző (a régi VII. és VIII.) tanácsai között fennforgó ellentétek kiküszöbölése lapunk energikus sürgető közleményeire simultak el; az idegen pénznemben teljesítendő tartozá­sok, az ú. n. valutáris perekben csekélysé­gem járult hozzá egy állandó gyakorlat ki­alakulásához; a meghitelezés kérdésében a Kereskedelmi Jognak az én kezdeményezé­semre megtartott írásbeli ankétja önkéntes irányváltozásra késztette a VH-es tanács­nak kiváló elnökét: Kolos Jenőt; a valorizá­ciónak nemzeti jelentőségűvé fejlődött kér­désében megtettünk minden lehetőt, hogy a törvény jelen alakjában életre ne keljen. Nagyobb hatalmak, a fiskusnak gyakran rechtsfremd ereje legyőzte jogi érveinket és ez a nem szerelmi házasságból született új törvény lépett életbe. Ha tehát az írott leveleket végig forgat­juk, köteles szerénységgel vegyes büszke ön­érzettel mondhatjuk, hogy — megtettük köte­lességünket. A Kereskedelmi Jog 25 éves jubileumát méltóbban nem ünnepelhettük meg, mint hogy hazánk legkiválóbb elméleti és gyakorlati jo­gászaínak 25 cikkét hozzuk olvasóinknak. E cikkek mutatják, hogy eddig követett cél­kitűzéseinkhez továbbra is hűek kívánunk maradni. A kereskedelmi jog modernizálása. Irta: Dr. Pesthy Pál m. kir. igazságügy­miniszter. A magyar jogtudomány mindig különös szeretettel foglalkozott a kereskedelmi jog nagy tudományágának művelésével. Annak a klasszikus korszaknak, amelynek Széchenyi alkotásai adták meg a savát-borsát, egyik fő gondja az is volt, hogy a fellendülő magyar kereskedelem és ipar megkapja a maga okos törvényeit is. Ha kezünkbe vesszük a negy­venes évek jogfejlesztésének történetét, mindjárt az első lapokon ott találjuk a keres­kedelmi jogi kodifikáció értékes termékeit, amelyek az 1839/40. országgyűlés részéről kiküldött bizottság nagy tevékenységét tük­rözték, ott találjuk az 1840. évi törvénycikk­sorozatot, a váltójogról, a kereskedőkről, a gyárak jogviszonyairól, a keresetre összeálló társaságokról, a kereskedelmi testületekről és alkuszokról, a fuvarosokról és a csődületek­ről. A forrongó magyar intellektus, az alko­tásvágy akkor a jogtudomány körébe is be­vonult, hiszen ennek a nagy korszaknak ve­zérlő elméi nem csupán közjogi gravámenek­kel foglalkoztak, hanem nagy alkotásokkal léptek elő, a kereskedelem útját is egyen­gették, amikor hidakat, vasutakat alkottak, amikor a folyamokat szabályozták, amikor megvetették a folyamhajózás alapjait, amikor egy Széchenyi meleg tekintete a kereskede­lem fő ütőerére, a Dunára esett és Kossuth a tengeri kereskedelemben látta az agrár Ma­gyarország, a terményeit kivivő magyar föld igazi jövőjét. Ez a nagy kereskedelemi jogi törvényalkotási processzus az alkotmányos­ság helyreállása után újra megindult és így született meg a kereskedelmi törvény, ame­lyet azután a hitel jogi törvények egyéb foliánsai is követtek. Bár az azóta eltelt fél évszázad a kereskedelmi jog körébe vágó számos részlettörvényt alkotott, a kereske­delmi jog reneszánsza még mindig nem követ­kezett el, annak ellenére, hogy Európa nagy államai közül jó egy néhány ebben a nagy időközben felfrissítette a maga kereskedelmi jogát és annak ellenére, hogy részint a ma­gyar bírói gyakorlat, részint a bíráló köz­szellem kereskedelmi jogunknak sok hiányos­ságát állapította meg. Miközben a magyar jogászi géniuszt azok

Next

/
Oldalképek
Tartalom