Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Az igazgatósági tagok honossága

3. sz. KERESKEDELMI JOG 103 ről a Kuncz-féle tervezet az alapitórészjegyben olyan, 5 év elteltével részvénnyé átalakítható, értékpapir-typust kiván megteremteni, amely meg­könnyíti a határozottan nem értékelhető apport­nak a társaság javára biztosítását (19. §. 2. bek.) és az élvezetjegyben jelöli ki azt az értékpapírt, amely az alapítóknak biztosítható egyetlen külö­nös előnyt: a tisztaj övedelemben részesítést, in­korporálni alkalmas. Ilyen előzmények után a magyar részvényjogi reformmozgalom szempontjából is figyelmet ér­demel az a szabályozás, amelyben a francia 1929. január 23. törvény az alapítórészjegyet részesíti. Az 1. c. értelmében a részvénytársaságok akár alapításkor, akár később is létesíthetnek és ki­bocsáthatnak alapítórészjegy (parts de fonda­teur) vagy élvezetjegy (parts bénéííciaires) el­nevezésű értékpapírokat (títres négociables). Ezek az értékpapírok nem részei az alaptőkének és tulajdonosaik nem lesznek társasági tagok. De biztosítható javukra a társaság jövedelmének meghatározott vagy aránylagos része. Amennyi­ben a társaság ezeket az értékpapírokat a nem­pénzbeli betét (apport en nature) ellenértékeként létesíti, meg kell tartani az 1867. júl. 24. törvény­nek a betétalapításra vonatkozó formalitásait ís (részletesen ismertetve a Kuncz-féle Tervezet 246. és 247. lapjain). Lehetséges •— amennyiben különböző jogosultságokról van szó — külön­böző fajú ilyen értékpapírokat is létesíteni, amely esetben minden egyes faj külön kategóriaként kezelendő. A papír jogait az alapszabály álla­pítja meg. A papírtulajdonosok — ellenkező ki­kötés nem-létében — külön közgyűlésre jöhet­nek össze és többségi határozattal valamennyire kötelező határozatokat hozhatnak. E közgyűlés összehívásának, megtartásának és lefolyásának módját a 2—5. cikkek általában a 60.300/922. 1. M. rendeletben foglalt szabályozáshoz hason­lóan állapítják meg. A határozatképességhez az értékpapírok V\ részének képviselete és a hatá­rozat érvényességéhez % szótöbbség szükséges. Minden papír egy szavazatot ad. A társaság a tulajdonában vagy bármi címen birtokában levő papírok alapján nem szavazhat. A külön köz­gyűlés hatáskörébe tartozik minden eléje vitt kérdés. Különösen beleegyezhetik a papírok jog­viszonyainak módosításába, visszaváltásába és részvényekké vagy kötvényekké való átalakítá­sába (7. c). Az alapítórészjegyeket és élvezet­jegyeket részvényekké csakis úgy lehet átalaki tani, ha az ehhez szükséges összeget a társaság a tartalékalapból teremti elő. Ilyen átalakítás csak a papírok kibocsátásától számított két év eltelté­vel lehetséges (8. c). A társaság tárgyának és formájának megváltoztatása csak úgy érvényes, ha ahhoz az alapítórészjegyesek közgyűlése hozzá­járul (9. c). A társaság idő előtti felszámolását a papírtulajdonosok hozzájárulása nélkül csak akkor határozhatja el, ha az alaptőke V*. része elveszett. Egyébként a külön közgyűlés hozzá­járulására van szükség. Ha a papírtulajdonosok a hozzájárulást megtagadják, őket kártérítő kö­vetelés illeti meg a társasággal szemben (9. és 10. cc). A papírtulajdonosok jogaik érvényesítésé­vel külön képviselőket választhatnak. A törvény hatálya kiterjed a már kibocsátott alapítórész­jegyekre és élvezetjegyekre is. ' Az igazgatósági tagok honossága. A Kt nem tartalmaz intézkedést az igazgatóság vagy felügyelőbizottság tekintetében a honosságra nézve. Eddig a cégbíróság sem követelte azt, hogy az igazgatóság, vagy annak mely ré­szének kell magyar honosságúnak lenni és tel­jesen az alapszabályokra bízta e tekintetben az intézkedést kiindulva abból, hogy az igazgató­ság szervezetének részletesebb megállapítása az alapszabályok dolga (Kt 182. §.) Az alap­szabályok kiköthetik, hogy igazgatósági tag csak belföldi lehet, de ha ily kikötés nincs, akkor a törvény szigorú értelmezéséből nem következik, hogy az igazgatóság honosságát a bíróság, vagy a felügyelő hatóság vizsgálja. A budapesti kir. törvényszék újabban az ellen­kező álláspontra helyezkedett, abból indulván ki, hogy: a háború után megváltozott viszonyok között a K. T. azon álláspontja, hogy az igaz­gatóság és felügyelőbizottság szenvedő választó­képességére nézve tiltó szabályokat nem állí­tott fel és e tekintetben az alapszabályoknak teljes szabadságot engedett, a hatóságok ellen­őrzési jogát és a társasággal érintkezésbe jövő harmadik személynek jogos érdekét veszélyez­teti; mert ha az igazgatóság és felügyelőbizott­ság csak külföldi honosokból áll, a hatóságok a törvénynek az igazgatóság és felügyelőbizott­ság felelősségére megállapított szabályaínak a mai viszonyok között nem tudnának — vagy csak nagy nehézségek árán — érvényt szerezni. Amennyiben tehát az igazgatóság és felügyelő­bizottság tagjai között nincs legalább egy olyan személy, aki nem csupán a könnyen változtat­ható lakhely által van kötve a magyar törvé­nyek érvényességi területéhez, hanem akinek a magyar állam kötelékébe való tartozandó­sága is biztosíték arra nézve, hogy a hazai tör­vények ismeretében a társaságot nem fogja vezetés nélkül hagyni, — a hatóságok a társa­sággal szemben nem tudnák a törvényes fel­ügyeletet hathatósan teljesíteni. A külföldi tőkének a hazai közgazdaságban való óhajtott elhelyezkedése nem indok arra, hogy a bíró­ság a hatóságokat az ellenőrzési lehetőségtől megfossza és hogy a társasággal érintkezésbe lépettek érdekeinek hathatós védelméről már előzetesen lemondjon. A kir. Törvényszéknek ezt az álláspontját a bpesti kir. ítélőtábla P. VI. 12.713/1928 decem­ber 27-i ítéletével helybenhagyta és még azt sem respektálta, hogy ezt a határozatot a köz­gyűlés egyhangúlag hozta, mert a bíróság állás­foglalásával nem csupán a részvényesek érde­keit kívánta megvédeni; mert az ítélet szerint a Törvényszéknek az a gyakorlata, hogy az igaz­gatóság és a felügyelőbizottság nem állhat csu­pán külföldi honosságúakból, a jelen viszonyok között indokolt. Különben hasonló álláspontot foglal el a második tervezet 110. §-a is, mely szerint ha az igazgatóság egy tagból áll, akkor annak az egy tagnak magyar honosnak kell lenni, ha pedig több tagból, akkor legalább a felének kell magyar honosnak lenni és Magyar­ország területén állandó lakhellyel bírnia. (Lásd ugyanerről: Dr. Schultz Ferencnek: Mily tör­vényes biztosítékokkal hárítható el a hazai r.-t.-okban a külföldieknek túlzott befolyása? Ker. Jog 1926. évf. 10. szám.) sz. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom