Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1929 / 3. szám - A Kúria munkaügyi tanácsának 1928. évi gyakorlata
3. sz. KERESKEDELMI JOG 93 Ezt a törvényt kellett a bíróságoknak s így a Kúriának is a gyakorlatban alkalmazni. (Speciálisan az arányszám megváltoztatása iránti eljárással a Kúria külön bírósága foglalkozik.) Nézzük a Kúriának az 1926 : XVI. t.-c.-el szemben elfoglalt attitűdjét. Minthogy az alábbi soroknak főcélja az ismertetés, a kúriai határozatoknak részletes kritikájába ez alkalommal nem bocsátkozunk. A legtöbb vitás kérdés a törvény 4. §-a 2. bekezdésének 2. és 3. mondata magyarázata tekintetében forgott fenn. Az egész bekezdés a következőképpen hangzik: „Ha a jogosult igénye a nyugdíjra vagy ellátási díjra csak az 1914. év július hó 1. napja után nyilt vagy nyílik meg, az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely az alkalmazottat vagy családtagját a társaságnak az 1914. évi július hó 1. napján fennállott nyugdíj-, illetőleg illetményszabályzata szerint megilletné. Ennek a koronaösszegnek megállapításában a nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt az összeget kell számításba venni, amely nyugdíj alapjául beszámítható illetmény címén a társaságnak az alkalmazott utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állást és munkakört betöltött alkalmazottjai ugyanannyi szolgálati idő után az 1914. évben kaptak. Alkalmazni kell azonban a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek az illetmény összegének figyelmen kívül hagyásával a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját (nyugdíjra igénvt adó legkisebb szolgálati időt, a nyugdíj emelkedésének fokozatosságát, a teljes nyugdíjra igényt adó szolgálat idejét stb.) szabályozzák." Igen sok nyugdíjper forgott akörül a kérdés körül, hogy az 1914. július 1. után keletkezett sok nyugdíjszabályzatnak ú. n. lakbérnyugdíjpótlékösszeget megállapító rendelkezése a 4. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés alapján figyelembe vehető-e? A Kúria II. tanácsa elé először kerülő ilyen perben az eset az volt, hogy egy 1921-ben nyugdíjazott magántisztviselő a nyugdíjazása előtt 1918-ban keletkezett új nyugdíiszabályzatban létesített 25%-os lakbérnyugdíjpótlékot is kérte figyelembe venni nyugdíjának megállapításánál. A Kúria a felperes álláspontjára helyezkedett, kimondván, hogy: „Az 1918. évi nyugdíjszabályzat 5. §-a az 1897. évi nyugdíjszabályzatban nem foglalt következő rendelkezést tartalmazza: „Az évi nyugdíj összege után számított 25%-os lakbérpótléknál több nem lehet", továbbá: „a fentiek szerint számítandó nyugdíjon felül minden esetben a nyugdíjösszeg után számított 25% lakbérpótlék jár." „Kétségtelen, hogy az 1918. évi nyugdíjszabályzatban egyszerűen a nyugdíj megállapítása feltételének és módjának új szabályozásáról van szó, az új nyugdíjnemet — lakbérnyugdíjat — állapított meg, anélkül, hogy az átértékelés alapjául szolgáló, irányadó (1914. évi) alapjárandóság összege érintve volna. Az új nyugdíjszabályzatot tehát a fenti vonatkozásban alkalmazni kellett." (P. II. 5503/2927.) Azóta, a Kúria állandóan ezt a gyakorlatot követi.2 1 L. cikkíró cikkét a „Polgári Jog" 1928. évi 1—2. számában: ,,A nyugdíjtörvény egy homályos §-ának értelmezése." A másik, nem kevésbbé gyakran előforduló kérdés ugyancsak a 4. §. 2. bekezdésével függ össze s arra vonatkozik, hogy amennyiben a vállalatnak úgy az 1914. évben fennállott, mint a későbben keletkezett nyugdíj szabályzata a nyugdíj összegét maximálja, természetszerűleg az utóbb keletkezett nyugdíjszabályzat magasabb mértékben, mint az 1914-ben fennálló, úgy az átértékelt nyugdíj kiszámításánál a nyugdíj legmagasabb mértéke tekintetében melyik nyugdíjszabályzatot kell alkalmazni? (Az első konkrét esetben az 1916, évi nyugdíjszabályzat az évi nyugdíjat a nyugdíjazás időpontjában élvezett, de 18.000 koronánál nem nagyobb törzsfizetés 135%-ában határozta meg, míg az 1914. évi július hó elsején fennállott szabályzat szerint a nyugdíj a nyugdíjazás időpontjában élvezett, de 8.000 koronánál nem nagyobb törzsfizetésnek a szolgálati időhöz idomuló % -ában állapítandó meg.) A Kúria szerint a legmagasabb összeget, a maximumot az 1914. évi nyugdíj szabályzat alapján (a konkrét esetben 8.000 koronában) lehetett megállapítani. Az indokolás szerint: „A törvényhozó szándéka az volt, hogy mind az 1914. évi július hó 1. napja előtt nyugdíjazott ú. n. régi nyugdíjasok, mind az 1914. évi július hó 1. napja után nyugdíjazott ú. n. új nyugdíjasok járandóságai egyenlő elvek alapján értékeltessenek át, és hogy az új nyugdíjasok sem kedvezőbb elbánásban ne részesüljenek azzal, ha a tényleg fizetett nyugdíj az arányszámmal megszoroztatnék, sem pedig hátrányosabb helyzetbe ne jussanak azzal, ha a tényleg fizetett nyugdíj aranykorona értékre visszaszámítva szoroztatnék meg az arányszámmal. Ezért ugyanennek a bekezdésnek második mondatában mégis határozta, hogy ennek a koronaösszegnek megállapításában a nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt a koronaösszeget kell számításba venni, melyet ilyen címen a társaságnak az alkalmazott utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állást és munkakört betöltő alkalmazottjai ugyanannyi szolgálati idő után az 1914. évben kaptak. E két rendelkezés tehát az utoljára betöltött állással, munkakörrel és szolgálati idővel visszahelyezi az igényjogosultat az 1914. évi állapotba, és illetményeinek összegére nézve az akkori szabályokat teszi irányadókká. A törvény 4. §. 2. bekezdése harmadik mondatában az új nyugdíjasokra az eredeti törvényjavaslatban nem foglalt, hanem csak a pénzügyi és igazságügyi bizottság által javasolt azt a módosító kedvezményt tartalmazza, hogy reájuk alkalmazni kell a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzatnak azokat az intézkedéseit, melyek az illetmény összegének figyelmen kívül hagyásával a nyugdíj megállapításának módját és feltételeit szabályozzák. Ez a rendelkezés, — mint az a törvényhozási előmunkálatokból kitűnik, — az 1914. évi nyugdíjszabályzatnak később, de az egyes alkalmazott nyugdíjazása előtt bekövetkezett módosítása esetében lehetővé kívánta tenni az illetmény összegével össze nem függő, hanem a nyugdíj előfeltételeire és kiszámításának módjára vonatkozó új rendelkezések figyelembe vételét; ellenben a nyugdíjba beszámítható járandóság összegét továbbra is az 1914. évi helyzet szerint kívánta megállapítani, és különösen nem