Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Feldolgozás, részletügylet és a tulajdonjog fenntartása

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY ». b. t. t., igazságügyminiszter Előfizetési ár: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz. FŐSZERKESZTŐ: T1SZTELETB. FŐSZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN BUBLA FERENCZ egyetemi nyilv. rendes tanár. ny. kúriai tanácselnök. Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. — FELF.LŐSSZERKESZTŐ: — Telefon: Aut. 271—65. Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 3. SZÁM MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1929 MÁRCIUS 1. Feldolgozás, részletügylet és a tulajdonjog fenntartása. Irta: Dr. Szlezák Lajos, kecskeméti kir. járásbíró. A. elad B.-nek 42 millió értékű faanyagot azzal, hogy B. abból idegen területen — egy strandfürdőben — kantint fog épiteni. A. fenntartja magának a vételár teljes kifizetéséig az anyag tulajdonjogát és a felek abban is megállapodtak, hogy eladó tulajdonjoga az anyagból emelendő építményre, kantinra is kiterjed. B. felépíti a kantint s azt B. hitelezői ennek tartozásai fejében ingóként végrehajtásilag lefoglalják. A kantin becsértéke 60 millió. A. a foglaltatok ellen igénypert indít s azt elsőfokon meg is nyeri. A sz.-í törvényszék mint fellebbezési bíróság azonban keresetével 8408/927. szám alatt elútasítja s ezt a Kúria 2285/928. szám alatt helybenhagyja. A törvényszék szerint felperes tulajdonjoga az anyagra tartatott fenn; az épületre, mint új dologra felperes soha sem bírt tulajdonjoggal, mert azt a (továbbiak során NB. alattiként említett) szerződéssel meg nem szerezhette, mert abban tulajdonszerzésre alkalmas jogcím nincs. A törvényszék szerint felperes az anyagra is elvesztette tulajdon- i jogát, mert az a beépítés (!) következtében, tekintettel arra, hogy az építmény értéke meghaladja a hátralékos vételárat (!?!) a végrehajtást szenvedő — B. — tulajdonába ment át. Megállapítása szerint A.-nak az épületre ingó-zálogjoga van. A Kúria az utóbbi megállapítást mellőzve, teljesen nyitva hagyja a felperes és a végrehajtatok közötti elsőbbség kérdését. Szerinte a NB. alatti helyesen csak úgy értelmezhető, hogy B. az A.-tói vásárolt anyagok vételárára az anyagból készük (építmény (lekötésével biztosítást kívánt nyújtani. Ezzel azonban A. az építményre tulajdonjogot nem szerzett. Felteszem, hogy vitán felül áll az, hogy a tulajdonjog fenntartása magában véve érvényes s az eladót igényper folytatására legitimálja. Ha tehát jelen esetben az építmény nem készült volna el s a faanyag eredeti állapotában megmaradt volna, úgy a Kúria is helyt adott volna az igénykeresetnek. Az állandó gyakorlat legalább ez (1. a Jogi Hírlap 1928. évf.-ban 1206. szám alatt közölt jogesetet is!). A konkrét esetben a fellebbviteli bíróságok (látszólag) a bekövetkezett feldolgozásnak tulajdonítottak oly hatályt, hogy az a felperes tulajdonjogának az építményre való kiterjesztését kizárja. Kifejezetten kimondották, hogy az építmény, mint új dolog az, amire felperes nem szerzett tulajdonjogot. Ez azonban téves. Jelen jogunkra nézve 1. Fodor: Magánjog II. 276. 1. Szladits: Vázlat 60 1., mult jogunkra a Fodornál is idézett Frank Ignác, jövő jogunkra MMT. jav. 598. Ezek egyaránt kimondják, hogy az új dolog tulajdonjoga az anyag tulajdonosáé, ha az anyag értékesebb a munkánál, vagy ha a feldolgozó rosszhiszemű. Ha tehát az anyagra eladó érvényesen tartotta fenn tulajdonjogát, úgy az építmény tulajdonjoga az előállítás pillanatától fogva ipso jure őt illeti. Téves a bíróság azon álláspontja, hogy felperes jogcím hiányában nem szerezte meg az új jog tulajdonjogát. A titulus és modus acquirendi (különben is túlhajtott) tana csak származékos szerzésmódra áll. Az eredeti szerzésmódoknál, mint a feldolgozás is, a szerzésmód egyben jogcíme is a szerzésnek és a tulajdonnak. Érzi is ezt legalább a törvényszék. Igyekszik is kikerülni a nehézségeket, de sikertelenül. Először is egy helyen feldolgozás helyett beépítésnek nevezi az anyag felhasználását. Holott ingó végrehajtásról, igényperről van szó. S a beépítés esetén nem a végrehajtást szenvedő, hanem a telektulajdonos tulajdon-