Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Vételi ügylet utólagos hatályosulása

74 KERESKEDELMI JOG 4. sz. res a reája is kiterjeszteti 1923:XXXV. t.-c. alap­ján a forgalmi tisztviselői minőségben szolgálatá­ban állott felperesi létszámcsökkentés okából 1024. évi június hó 30-án felmondással elbocsá­totta ós végkielégítésben részesítette. Felperes a felmondás szabálytalanságát azon a kellős alapon vitatta, hogy a/ az 1923:XXXV. L-c. 1. §-ában foglalt előfeltételek nélkül történt és hogy alperes ulóbb a törvény ellenére uj alkalmazottakat veti lel ahelyett, hogy öl újból alkalmazta volna. Azt, hogy a vasúti alkalmazottak közül létszámcsökkentés céljából kik voltak a szolgálat­ból elbocsátandók és szabályszerű elbánás alá vo­uandók, az 1923:XXXV. L-e. 1. §-ában meghatá­rozotl irányelvek szem előtt tartásával a munka­adó volt hivatva eldönteni. Ugyanezek az elvek alkalmazandók a létszámcsökkentés végrehajtása után megmarad! vagy ennek keretén belül meg­üresedő állások betöltésénél is. Ugyanis annak az eldöntése, vájjon a végelbánás alá vonásnál mi­ként veendők figyelembe a közszolgálat érdekei, az alkalmazott szolgálati ideje és más pályákon való elhelyezkedésének lehetősége, valamint a megüresedő állások betöltésénél a végelbánás alá vont folyamodók az állás betöltésére való alkal­massága és érdemessége: a munkaadónak oly discretionarius joga. melyet a vasúti szolgálat és lizltevilel összes érdékeinek és szempontjainak, valamint az alkalmazott személyes képességeinek, egyéni tulajdonságainak es rátermettségének figyelembevételével egyedül ő maga gyakorolhat és amely éppen a munkaadó egyéni szempontjai és megítélése okából bírói felülvizsgálatra és dön­tésre nem alkalmas. Minthogy nem vitás, hogy alperes létszám­csökkentést fogonatösjtott, kétségtelen, hogy en­nek keretében felperest is végelbánás alá von­hatta és ezért a leimondás szabálytalanságára alapított kereset meg nem állhat. A bíróság a fel­mondás szabálytalansága szempontjából egyedül azt vizsgálhatta, vájjon a végelbánás alá vonás idejében az elbocsátás a törvénynek megfelelő volt-e. Ezt pedig a fellebbezési bíróság jogszabály­sértés nélkül állapította meg. Ha a munkaadó a létszámcsökkentés végrehajtása után a felperest újból nem alkalmazta, hanem másokat vett fel, ez a panasz, már kívül esik a felmondás szabály­szerűségének elbírálásán és a fentkifejteltek sze­rint bírói döntésre nem alkalmas, hanem ha a munkaadó vasút etekintetben törvény ellenére járt volna el, az ez által szenvedett sérelem orvos­lása céljából az alkalmazott részére az 1914:XVII. t.-c. 13. ij-ában előirt panaszjog áll nyitva a felet­les balósághoz, amely felülvizsgálati hatáskörében a sérelmes intézkedést megváltoztathatja, a vas­utat esetleg az alkalmazott visszavételére közigaz­gatási uton utasíthatja, de ez a magánjogi igények elbírálására hivatott bíróságnak nem áll módjá­ban, mert i szolgálati viszonv magánjogi termé­szete a munkaadó oly kikényszeríthető kötelezett­ségét nem ismeri, hogy akarata ellenére az alkal­mazottat szolgálatába visszafogadja vagy olt meg­hűl.sa. Szolgálati szerződés. 51. Idegen állampolgárok között, külföldön és egyenesen a dán törvényekre hivatkozással létre­jött szolgálati szerződés esetén s amidőn a szol­gálái is túlnyomóan külföldön, Dániában teljesít­tetett: a nemzetközi magánjog elfogadott szabályai szerint a magyar törvények és jogszabályok alkal­mazást nem nyerhetnek; igy különösen nem jö­hetnek figyelembe az 1910/1920. sz. munkaügyi rendelet megszorító intézkedései sem, hanem a jogviszony csak a dán jog alapján bírálható el, amely felperes beismerése szerint sem tartalmaz a felmondási idő tekintetében a magyaréhoz ha­sonló megszorítást. (Kúria P. II. 8280/1026. sz. a. 1028 febr. 15-én.) Kegyűij. 52. A szolgálati jogviszonyban gyökerező kegydij nem a földbirtokhoz magához fűződő dologi teher, hanem a munkaadónak személyes kötelezettsége lévén, alperes földbirtokost pusztán az a tény, hogy bihardiószegi birtokát — ahol felperes férje \ gazdasági szolgálatot teljesített — az ellenséges hatalom nagyrészben elkobozta, a teljesitésköte­lezettség alól fel nem menti. (Kúria P. 11. 7804 1026. sz. a. 1928 febr. 10-én.) 53. A Duna-Száva-Adria Vasúttársaság ellen kegy­dij átértékelése iránt emelt igény polgári perutru tartozik. (Kúria P. II. 0508/1026. 1028 március 2-án.) Indokok: Az 1026:XVI. t.-c. 2. §-a felhatal­mazta a minisztériumot, hogy rendeletileg szabá­lyozza azoknak a járandóságoknak a mértékét, amelyek mértékéről a felhívott íj ban említett in­tézményéknél teljesített szolgálat után járó nyug­díj vagy nyugdijtermészetü járandóság tekinteté­ben a törvény életbelépéséig külön jogszabály nem rendelkezett. A minisztérium e felhatalmazás alapján kibocsátott 0282/1026. M. E. számú rende­letében az alperes Duna-Száva-Adria Vasúttársa­ságnál teljesített szolgálat alapján járó nyugdíj és nyugdijtermészetü járandóságok mértékének meg­állapításáról rendelkezett és ennek a nyugellátás­nak a mértéke tekintetében állapította meg, hogy arra nézve a m. kir. államvasuti nyugdijasok, öz­vegyek és árvák nyugellátását szabályozó 6100 — 1023. M. E., 5460/1024. M. E., 5461/1024. M E. és 7200/1025. M. E. szánni rendeleteknek még ha­tályban levő rendelkezései és az 5300/1025. M. E. számú rendeletnek intézkedései irányadók. Mint­hogy a felhatalmazás kifejezetten az említett já­randóságok mértékének megállapítására terjed ki, de az emiitelt jogalapból eredő követeléseknek a rendes bíróság hatásköréből való elvonására nem vonatkozott: és minthogy a minisztérium a nyert felhatalmazás eme korlátozása folytán a 0282— 1026. M. E. számú rendeletben a bírói hatáskörre vonatkozó rendelkezéseket nem is telt: kétségte­len, hogy az alperes ellen támasztható nyugdíj­követelésekre nem kívánta kiterjeszteni a 7200 1025. M. E. számú rendeletnek kizárólag a m. kir. államvasutak nyugdíjasaira, nyugbéreseire és azok özvegyeire és árváira vonatkozó 80. pontjá­ban foglal! azt a rendelkezést, mely a m. kir. ál­lamvasutak vagy ennek nyugellátási intézetei ellen ilyen címen támasztható követelések érvényesítése elől a rendes bírói utat elzárta. Nyilvánvaló ez abból is, hogy a 7200/1025. M. E. szánni rendelet az 1024.1V. t.-c.-ben foglalt fel­hatalmazás alapján bocsáttatván ki. annak célja

Next

/
Oldalképek
Tartalom