Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Vételi ügylet utólagos hatályosulása

72 KERESKEDELMI JOG 4. sz. kötés azonban, amely valakit a foglalkozásának gyakorlásában akár a közérdek, akár a saját gazdasági érdeke szempontjából komoly indok nélkül súlyosan, méltánytalanul, vagy túlságosan gátol, a jó erkölcsökbe ütközik és mini ilyen, semmis. A felperesek és az 1. rendű alperes közölt kötött, a B. alatt csatolt okiratban foglalt, fennebb megjelöli versenytilalmi kikötés helybelilég Siklós községre van korlátozva és ez a korlátozás a község nem nagy terjedelménél fogva a fennebb megjelölt követelményekbe nem ütközik, ez okból ebből a szempontból tekintve, a fennebb megjelölt versenytilalmi kikötés nem érvényleien. A szerződésben kikötött időbeli korlátozásnak ..addig, amig a vevőknek Siklóson szódavizgyára lesz'" szavakkal való meghatározása határozatlan ugyan és közel áll az időbeli korlát nélkül való versenytilalmi kikötéshez,1 azonban az ily kikötés önmagában véve érvénytelennek még sem tekinthető, hanem csak azt vonja maga után, hogy a versenytilalmi kikötés időbeli korlátozásának az a része érvénytelen, amely a méltánytalanul túlságosan bosszú időtartam bekövetkeztél követő időtartamra vonatkozik. Minthogy pedig, ha a nem túlságos hosszú időtartam záró időpontja a szerződésben kifejezetten meghatározva nincs, a leieknek a szerződéskötéskor erre vonatkozóan megegyezésre jutott akaratát, vagyis a szerződésileg kikölölt versenytilalom időbeli korlátját, tekintettel a szerződés tárgyára, a vételár nagyságára és arra az érdekre, amely a felpereseket, mint vevőket, abból a célból, hogy az eladó fél üzletfeleit magához szoktathassa, az. eladó I. rendű alperes versenvének eltiltásához köti az iparszabadság éhének szem előtt tartása mellett a fenforgó körülményekhez és az ügylel természetéhez képest, eseleg szakérlök meghallgatásával, a méltányosság szerint kell meghatározni. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy a II alatt csatolt szerződésben foglalt, fennebb megjelölt versenytilalmi kikötési „bírói elismerésre nem számithatónak", azaz semmisnek mondotta ki, anyagi jogszabályi sérleü, ennélfogva felpereseknek ez ellen irányuló felülvizsgálati panasza alapos. Ezeknél fogva a fennebb hivatkozott anyagi jogszabályok értelmében az I. rendű alperes kártéritési kötelezettsége fenforgásának megállapithalása szempontjából mindenek elöli szükséges annak a lénynek a megállapítása, hogy a B. alatt csatolt adásvételi szerződésben foglalt és az I, rendű alperest terhelő versenytilalmi kikötés idő1K li korlátja miben állott, hogy a felperesek a 2. alatt csatolt okiratban foglalt társas egyezményi megállapodáshoz, hozzá járnltak-e és ha igen, ez a társas egyezményi megállapodás utólag, és pedig mikor és mi okból hatályát vesztette-e? A fellebbezési bíróság azonban téves jogi álláspontjánál fogva a felperesek részéről e tekintetben ajánlóit bizonyító okokat a tárgyalás keretébe nem vonla és a most megjelölt irányokban lényállást nem állapitolt meg, ebből az okból a megtámadott ítéletét az I. rendű alperesre vonat kozó és ennek folyományaként e tekintetben a költségeket illető részében is a Pp. 543.! §-a értei méhen lel kelleti oldani. Főnök és alkalmazott. 48. I. A munkaadó nem kifogásolhatja alkalmazottjának oly magatartását, amellyel az alkalmazott-társait a* fennálló szolgálati szerződésnek az alkalmazottak terhére leendő módosítása tekintetében valamely irányban befolyásolni igyekszik. II. A fennálló munkaidő módosítását tárgyazó körözvény aláírásának megtagadása nem tekinthető a köteiességteljesités oly makacs megtagadásának, amely a rögtöni hatályú felmondásra kellő alapot szolgáltatna. (Kúria P. 11. 7797/1926. sz. a. 1928 február 14-én.) Indokok: Az ügy elbírálásánál lényeges, a peres lelek között nem vitás, irányadó tényállás szerint, alperes az üzemében körülbelül lö év óla osztatlan munkaidőt — üzleti érdekből — az 1926. év március hó 1. napjától, másfélórai ebédidő megszakításával, megosztott munkaidőre kívánta átváltoztatni: midőn pedig az erre vonatkozólag 1926. év február hó 28. napján kibocsátóiI „körőzvényt" a tisztviselők aláírni, a másfélórai ebédidőt elfogadni hajlandók nem voltak, az ebédidői kél órában és ekként a munkaidőt d. e. fél 9től 1 óráig és d. u. 3 órától 6 óráig állapította meg, melyet az alperes rábeszélésére, T. V. gépírónő és a műszaki tisztviselőként működő felperes, kispesti lakosok kivételével az összes irodai alkalmazottak elfogadtak és a vonatkozó „Körözvényt" 1926. év február hó 27. napján aláírták. Felperes a kétórás ebédidő el nem fogadását azzal indokolta alperessel szemben, hogy Kispesten lakik és az alperes telepéről Kispestre utazni, ott megebédelni, önnél visszatérni két óra alatt nem tud, ezért a maga részére hosszabb ebédidői kért annak felajánlása mellett, hogy a délutáni munkaidő ulán pótolja, ha ebédre tovább elmarad. Alperes azonban felperes részére hosszabb ebédidőt adni hajlandó nem volt és abból az okból, hogy felperes ismételt felszólítás dacára sem fogadta el a kétórai ebédidői és a vonatkozó ,.Körözvényt" nem irta alá, a felperest olybá tekintette, mini aki kötelességei teljesítését makacsul megtagadta és felperest még ugyanazon napon, vagyis 1926. évi február hó 27 napján, a szolgálatból felmondás nélkül, rögtöni hatállyal elbocsátotta. Alperes felperessel szemben az elbocsátás indokául még azt is felhozta, hogy felperes a többi alkalmazottakat is megosztott munkaidő el nem fogadására iparkodott rábírni és ezzel az alperes üzleti érdekeit veszélyeztette. Ez utóbbi megjelölt körülményre vonatkozólag kiemeli a m. kir. Kúria, hogy amint a lellebbezési bíróság Ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, a munkaadónak az. alkalma zottaival szemben fennálló szerződésnek az alkalmazottak terhére irányuló jövőbeli módosításáról az alkalmazottak a szerződési szabadság elvéből kifolyólag szabadon folytathatnak egymássl megbe széleseket és a munkaadó az alkalmazottnak oly magatartását. mellyel munkatársait valamely irányban szóval befolyásolni, meggyőzni kívánja. — kifogás tárgyává jogszerűen nem leheli. A megállapított és irányadó tényállás szerint, a felperesnek S. és K. alkalmazottak elölt, a más félórás ebédidőre vonatkozólag lelt olyértelmü kijelentése tehát, hogv azl ne fogadják el, — valamint A. A. előtt tett az a ki jelentése, hogy a másfél órás ebédidő elfogadása „nem kollégialitás", a