Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslat

4. sz. KERESKEDELMI JOG 59 vános számadásra kötelezett vállalatok formájában működő ipari vállalatok mily esetekben kaphatnának kölcsönt. A jelzálogi fedezetet a javaslat (2. §.) akkor tekinti teljesnek, ha a jelzálogai lekötött vállalati vagyon értéke, a kibocsátó intézel alapszabályaiban meghatározott becslés szerint, a kölcsön engedélyezésekor legalább háromszorosa a kölcsön tőkéjének. Tekintettel azonban arra. hogy az ipari vállalatnak vagyonában a kölcsön fennállásának ideje alatt lényeges eltolódások állhalnak he, ez a fedezel idővel csökkenhet, ami kellőképpen kidomborítja azl a fedezetben" lényeges különb séget. amely a közönséges záloglevelek rendszerint stabil fedezete és az ipari zálogleveleknek nagy mértékben lábal fedezete közöl? fennáll. Mindehhez járni, hogy a jelzálogjog a jelzálogul lekötött ingatlan- és ingóvagyon t, mint egységes jogi egészet terheli, anélkül azonban, hogy az ingatlanokon kívül azok az ingóvagyontárgyak, amelyekre a jelzálogjog kiterjed, telekkönyvileg, vagy bárhol másutt nyilvánkönyvileg feltüntetve lennének (6. §.).• Akkor, amidőn a pénzügyi és igazságügyi kormány az ingó jelzálogjog institúcióját, a lajstromos ingó jelzálogjogot kívánja behozni, a fenti szabályozással szemben sokkal közelebb fekvő és közhiteli szempontokból inkább megnyugtató lenne egy oly szabályozás, amely a lekötött ingallanvagyonon kivid a lekötött ingóvagyon;! is nyilvánkönyvileg kitünteti, aminek azonban viszont előfeltételét kellene hogv képezze az, hogy az ilyen ipari hitelek fedezetéül nem szolgálhalnak az ipari vállalatnak azon vagyontárgyai, amelyek természetüknél fogva értékesítésre várnak, oly követelései, amelyeknek meg kell szűnniük, oly pénzkészletei, amelyeket az üzem folytatására kell fordítani, hanem kizárólag azon ingóvagvona, amely stabil jellegű. Inkább a fedezeti arányszámol csökkentse a javaslat, csak tartsa fenn a jogrendszerünkben meglévő specialitás elveit, tehát szabályozza az egységes jelzálogjogot olyként, bogy az ipari vállalat ingatlanain felül az üzem folytatásához szükséges ama stabil berendezésre terjedjen ki, amely nyilvánkönyvileg (esetleg a telekkönyvben 1). lapon) lajstromoztatott és amelynek alapján az ipari jelzálogos kölcsönök publicitása is biztosíttatnék. Ez a publicitás az ipari vállalat egyéb hiteleinek csak előnyére válhat. Helytelen azonban véli biztosítékok rendszerével dolgozni, amelyek a maguk valóságában nem is biztosítékok, csak a hitelező hisz azok biztosítéki jellegében. A javaslat központi telekkönyv megnyitását rendeli el. amelybe a jelzálogadósnak vagyona, mint jogi egység veendő fel és amely egységes vagyontömegre, végrehajtás esetén kívül, jelzálogjogot csak első helyen és csak az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet javára lehet bekebelezni. (10. §.) Miután azonban a javaslat nem akarja a vállalatot korlátozni abban, hogy az üzem a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően folytattassék, kötelezettségévé teszi a vállalatnak a zálogfedezet fennmaradásáról váló gondoskodást és általában mindentől való tartózkodást, ami a jelzálogos hitelező kielégítési jogát veszélyeztethetné, vagy csorbítaná. (5. §.) Az ipari vállalat igazgatóságának tagja, vagy alkalmazottja, aki ezen kötelezettség ellen szándékosan, abból a célból vél, hogy a jelzálogos hitelezőt megkárosítsa, büntetendő cselekményt követ él. (22. §.) Az ingókra kiterjedő zálogjog eszerint a becsület kérdése. Igaz ugyan, hogy becsületes adósokkal szemben a büntető rendszabályok feleslegesek, a rosszhiszemű adósokat pedig rosszhiszemű eljárásukban rendszerint azok sem akadályozzák meg, tehát a büntetőrendszabállyal biztosított dologi jog nem mondható túlságosan fundált jognak, mégis ajánlatos lenne a büntető szankciót a gondatlanság eseteire is kiterjeszteni. Azáltal, hogy az ipari vállalat az egységes jelzálogjog megalapítása után a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően üzemét tovább vezetheti, tehát gyártmányait, félgyártmányait eladhatja, követeléseit beszedheti, vagy engedményezheti, váltóit leszámítolhatja stb., okvetlenül szükséges a forgalomnak védelme a jelzálogos hitelezővel szemben, mert különben a forgalom biztonsága sínyli meg az ipari vállalat jelzálogos kölcsönét. A forgalom biztonságának követelményeit azonban a javaslat egyáltalán nem elégíti ki. Kétségtelen, hogy két ellentétes szempont áll egymással szemben. Az egyik, amely az adós és hitelező egymásközti viszonyában alapelvül szolgál, az, hogy a fedezet teljességél az üzem rendes viteléhez nem tartozó elidegenítések, vagy elzálogosítások ne csökkentsék, a másik a forgalom biztonsága, amely a harmadik jóhiszemű ügyletet kötő fél feltétlen megvédését követeli. Azonban a harmadik jóhiszemű szerződő feleknek nem áll módjukban meggyőződést szerezni arról, bogy például a javukra történi elidegenítés az üzletvitel rendes menetének keretébe tartozik-e, avagy azon kívül áll. Ennélfogva, ha a javaslat megmarad a generális hypotheca intézményénél, feltétlen követelmény a harmadik jóhiszemű szerződő fél jogainak biztosítása és a Kereskedelmi Törvény 299. §-ában foglalt rendelkezések feltétlen alkalmazása annak kimondásával, hogy a rosszhiszeműség megállapítására nem elegendő az a körülmény, hogv a harmadik szerződő fél a jelzálogjog bekebelezéséről tudott, vagy tudhatott Ál nem gondolt a javaslatnak az a ren-