Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 2. szám - Szolgálati viszony felmondása - élőszóval

2. sz. KERESKEDELMI JOG 35 vetőmagvak is tartoznak — oly elnevezéssel vagy megjelöléssel forgalomba hozatala, amely azokat természetük szerint meg nem illeti; az emiitett rendelet 5. §-nak f) pontja szerint pedig ily megítélés alá esik azoknak megromlott, vagy használati értékükben megfogyatkozott állapotban minőségük tekintetében való megtévesztésre alkalmas elnevezés va«Y megjelölés allata valló forgalombahozatala is. Ugyanezen rendelet 8; §-nak 6. pontja továbbá előszabja, hogy a vetőmagnak — az ezúttal fenn nem forgó kivételtől eltekintve — csakis a mag tisztaságának, úgyszintén csírázó képességének %-ban való határozott megjelölése mellett hozhatók figyelembe. Ily megjelölés az irányadó tényálláshoz képest a felperes részéről az adott esetben nem történt. Az érinteti törvényi rendelkezésekre is figyelemmel nyilvánvaló, hogy a magkereskedő felperesnek az az eljárása, amely szerint az alperesnek vetés céljára, vetőmagárban, velőmagnak nem nevezhető, elégtelen csirázóképességü borsót küldött anélkül, hogy megjelölte volna annak tisztasági és csirázóképességi arányát, megtévesztő volt és ebből folyóan a K. T. 35.0. §-ában meghatározott magánjogi csalás tekintete alá vonandó. Ily esetben pedig az eladó a K. T. 346. §-nak határozatára nem hivatkozhatik. Ezzel szemben nem hozható fel az, hogy a felperes által vetőmagkép szállitott borsó bizonyos zsizsikességét az alperesnek észre kellelt vennie. Ugyanis a zsizsikesség aránya csak tüzetes vizsgálat alapján lett volna megállapítható, a csirázóképesség aránya pedig csiráztatás utján. Ily előzetes hosszadalmas vizsgálatnak alperes a vetőmagkercskedőtől velőmag gyanánt vásárolt magot elvetés előtt alávetni nem tartozott, tekintet nélkül arra, hogy a vetéssel való megkésés veszélye nélkül volt-e arra ideje. Az ügyleti jogviszonyból folyóan reá háruló annak a kötelességnek petitig, hogy a helyzet és szándéka felől ellenfelét bizonytalanságban ne tartsa, az alperes eleget telt azzal, hogy amikor az elvetéssel egyidejűleg az okszerű gazdálkodás követelmények ép foganatba vett házi csiráztatás hiányos eredménye megállapítható volt, erről, majd ennek folytán a m. kir. áflflami velőmagviizsgáló-állomás utján eszközölt vizsgálati eredményéről a felperest értesítette és egyúttal a mag hibás minőségéből származó kárának megtérítéséhez való jogát fentartotta. Ehhez képest az alperes a K. T. 348. §-a alapján jogosan követeli a felperestől ama kárának megtérítéséi, amelyei az ezáltal szállitott mag hibás volta folytán csökkent terméseredmény által szenvedett. Jutalék. 30. A végeredményben célra vezetett közvetítésnek szokásos diját az ügylet közvetítésénél ténylegesen eljárt hivatásos ügynök, mint kereskedő még erre vonatkozó határozott mérvű kikötés nélkül is avval, illetve azokkal szemben, akiknek az ekként célját ért ügylet érdekét szolgálja, és pedig ezen érdek nagyságához viszonyított mértékben — a keresk. törv. 284. §-a értelmében jogosan követelheti. i'Kuria P. VII. 6100/1927. sz. a. 1927 dec. 16-án.) Földbirtokközvetités. 31. Egyizbeni földbirtokközvetités nem kihágás s azért jutalék követelhető. (Kúria P. VII. 3374/1927. sz. a. 1927 nov. 23-án.j Indokok: Az 1920:36. t.-c. 97. §. 3. pontja szerint kihágást követ el az, aki ingatlanok forgalmának közvetítésével s ingatlanok adásvételével az Országos Földbirtokrendező Bíróság engedélye nélkül üzletszerűen foglalkozik. Az alperes — arra való hivatkozással, hogy a felperesnek ily engedélye nincs s igy közvetítői tevékenysége, amelyre keresetét alapítja, kihágást képez. — kérte a kereset elutasítását, mert felperes követelése bíróilag nem érvényesíthető. A közönséges felfogás szerint a közvetítés üzletszerűségének alkateleme az ellenszolgáltatás (díjazás) "kikötésén felül az is, hogy az illető a közvetítést hivatásszerűen több ízben gyakorolja. Fogalmilag ki van zárva tehát az üzletszerűség akkor, ha valaki a közvetítést ellenszolgáltatás kikötése mellett ugyan, de nem hivatásszerűen, nem is többször, hanem csupán egy ízben alkalomszerűen vállalja. Mivel pedig a tényállás szerint az alperes nem is állította, hogy a felperes a szóban forgó eseten kívül máskor is vállalt volna hasonló közvetítést, — a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a felperes eljárását az 1920: 36. t.-c. 97. §. 3. pontja alá eső kihágásnak nem minősítette s a keresetet ez alapon elutasithatónak nem találta. Váltó. 32. Váltóperben az érték ki nem szolgáltatása miatt emelt kifogást a kifogásoló tartozik bizonyítani. (Kúria P. VII. 6577/1927. sz. a. 1927 dec. 16-án.) Biztosítás. 33. Az ajánlat visszautasítására az a nap irányadó, amidőn az ajánlat a biztosító társaságnak döntésre hivatott szervéhez érkezik. (Kúria P. VII. 3682/1927. sz. a. 1927 dec. 15-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint az alperes biztosító társaságnak kötvénykiállításra, illetőleg a biztosítási szerződés megkötésére egyedül jogosult szerve a budapesti löinlézet, illetve igazgatóság a felperes állal az alperes társaság vásárosnaményi kirendeltségéné! 1925 augusztus 27-ikén benyújtott 3. alatti jégkárbiztositási ajánlatot az alperesnek nyírbátori címzetes vezérképviselősége és a debreceni vezérképviselősége utján 1025 szeptember 5. napján kapta meg és azt J925 szeptember 7. napján, tehát a K. T. 468. §-ának harmadik bekezdésében megjelölt 48 órai időtartamon belül visszautasította. Ehhez képest a felek között a biztosítási szerződés a K. T. 468. §-a értelmében létrejöttnek nem tekinthető, mert e törvényszakaszban meghatározott 48 órai időtartam kezdőpontja tekintetében az a nap irányadó, amelyben az ajánlatot a biztosító társaság kötvénykiállításra jogosult szerve, a jelen esetben a budapesti föintézet, illetőleg igazgatóság megkapta. Azon az alapon, hogy a vásárosnaményi kirendeltség a felperestől 1925 augusztus 27-ikén