Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 2. szám - Belajstromozott és belajstromozás nélkül használt védjegyek oltalma

22 KERESKEDELMI JOG 2. sz. egy külön jogterületet szabályoz, mindazáltal rendelkezései az ipari jogvédelmet vannak hivatva szolgálni ós igy más törvényeknek ennek védelmét szolgáló előírásai a védjegyjogra is alkalmazandók, úgyhogy a védjegyjogi oltalomnak korlátokat szabnak ezen más szabályok és igy különösen a tisztességtelen versenyről szóló törvény (1. §.) és a B. G. B. (826. §.) szabályai. (R. G. Sir. Bd. 49. S. 242.; R. G. Z. Bd. 66. S. 236. stb.)" 2. Ha A részére, ki az ö áru jelzését a forgalomban korábban ismertté tette, B.-vel szemben, aki ennek tudatában ezen árujelzést a maga részére belajtsromoztatott, megilleti ezen védjegy törlési joga, ugy A-t védeni kell B-vel szemben akkor is, babár B ezt az árujelzést nem lajstromoztatta a maga részére, de ezt az ő — hasonló — árui részére használja. Mert B ezáltal nem kevésbé ütközik a jó erkölcsökbe és ennélfogva A-t a B. G. B. 826. §-a és a Tvt. 1. §-a alapján abbanhagyási és kártéritési jog illeti meg. S tényleg a fent jelzett esetek nagy részében a kereset sikerrel indult a további használat abbanhagyására és ez az abbanhagyási igény bizonyára teljesen független a lajstromozástól. Ez azonban nem ielenti, hoav az. aki egy árujelzést lajstromozás nélkül használ és azt a forgalomban ismertté teszi, ezáltal kizárólagossági jogot szerez mindenkivel szemben, s hogy ennek megsértése, tekintet nélkül a sértőnek szubjektív magatartására, jogigényt támaszthat. Sőt ez azt jelenii, hogy az aki árujelzésének ily elismerést szerez, csak azzal szemben nyer oltalmat, aki ezt önhatalmúlag kisajátítja, feltéve, hogy ebben a használtban a ténykörülmények figyelembevétele mellett a jó erkölcsökbe ütköző cselekmény állapitható meg. E tekintetben a R. G. 1926 december 7-iki döntése szerint elmondhatjuk, hogy szabály szerint egy ily bevezeteti márkáról való tudomásból az utánzás és a megtévesztés szándékára lehet következtetni. A kifejtettekkel egyáltalában nem áll ellentétben a R. G.-nek az a kijelentése, hogy nem csatlakozhatik a jogirodalom (Rosenthal id. m. Note 74.79 zu §. 1., Seligsohn §. ló. Xote 3.) azon álláspontjához, hogy egy formának a forgalom részéről történt elismerése valósággal pótolja a védjegy belajstromozását. 3. A védjegy törlésére, a használat abbanhagyására és a kártérítésre irányuló igények azonban nemcsak akkor állanak elő, amenynviben az áruk, amelyek részére az ellenfél az árujelzést használja, hasonlók, mint a jogosultté, hanem az esetben is, amennyiben másfajta árukra használja. Ezzel az ismert, de be nem lajstromozott védjegyoltalom inlmegy azon a védelmen, amelyet a védjegytörvény a belajstromozott védjegynek ad. Azonban ezen oltalom csak akkor és oly terjedelemben illeti meg, amennyiben és amily mértékben a versenytárs cselekménye a jó erkölcsökbe ütközik. Hogy ez fenforog-e, minden esetben külön kell vizsgálni, erre nézve egy formális ismérv nem állitható fel. Különösen áll ez, amidőn egy szóvédjegy egy egész vállalat ismertelőjelét, u. n. Schlagwort-ydt képezi (lásd: a R. G. 1925 július 19-i „Goldina" Ítéletét, J. W. 1925. S. 2435). Meri ily esetben az a veszély forog fenn, hogy a forgalom az ily szóval, még ha az más árura is használtatik fel, az illető vállalathoz való hozzátartozást lát; és az a tekintély, amelyet a vállalat, még ha más áruk részére is, üzleti magatartásával megszerzett, másnak részéről ezen összefüggésre való allúzió által kihasználtatik. Behatóan tárgyalja ezt a kérdést a R. G. a hires „Salamander" döntésében (1911 január 27. Gew. R., Schutz 1927. 241): „A R. G. korábbi döntésében, abban, hogy egy iparüző egy másnak részére belajstromozott védjegyet a maga nem hasonló fajtájú áruira használja, nem talált minden további nélkül tisztességtelen versenyt. Döntő volt e szempontból, hogy senki egy védjegyet a maga részére teljesen nem foglalhat le, sőt az ily védjegynek másnak másfajta árui részére szabadon kell maradni . . . mindazáltal ezen az irodalomban eléggé vitatott . . . felfogás ebben a jelenleg fenforgó tényállásban nem érvényesülhet. Itt különleges körülmények forognak fenn, amelyek alperes eljárását minden jogosan és méltányosan gondolkozó ember erkölcsi érzetébe ütközőnek és igy a Tvt. 1. §-ába ütközőnek tüntetik fel ... a ..Salamander" jelzésnél egy széles körben, mint a felperes vállalatának Schlagwortjaként elismert jelzésről van szó . . . ily esetben az alperes . . . azt a hirt, amelyet egy másik áru jának jósága és költséges reklámok állal magának megszerzett, szintén élvezni akarja és károsítja a másikat azáltal is, hogy az árujel zés megkülönböztető ereje ezen visszaélés által gyöngittetik. Ily magatartás erkölcstelen . . . mert a szóbanforgó és egy idegen árués cégjelzésként általánosan elismert használt szónak, mint a szóbanforgó ,.Salamander"-nak használata a jóérzésű ember erkölcsi felfogásába akkor is beleütközik, hogy ha egész másfajtáju árura használtatik, mint amire ezen Schlagwort jogosult tulajdonosa azt használja". Ugyanígy a Kwatta Ítéletben (R. G. 1924 szeptember 26-án Gew. R., Schutz 924. S. 202.) 4. Ennek ellenkezőjét képezi a következő eset- fentebb egy áru jelzésnek, mely lajstromozás nélkül használtatott, bizonyos feltélelek mellett messzemenő joghatály tulajdoníttatott, ilt egy belajstromozott védjegytől, annak dacára, hogy az formálisan annak rendje és módja szerint bela jslr >moz-