Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - A belső elszámolási törvény novellája [1. r.]

ÉÉRÜSKEDELMI JOG 7 Az 1923 június 6-iki (első) novella lényegesen módosította ezt. A novella megszüntette az alaptörvénynek azt a rendelkezését, amely szerint a német hitelező valutakövetelése teljes értékben számoltatott el a német fél javára, ellenben fentartva az alaptörvény egyéb elveit, a valutakövetelések valutáris előnyeit a birodalom számára foglalta le. Változás történt az átszámítási árfolyam tekintetében annyiban, hogy ugy a valutatartozásoknál, mint a valutaköveteléseknél a háboruelőtti átszámítási árfolyam helyett a báboruelőtti árfolyamparitás tízszerese vétetett átszámítási kulcs gyanánt. A márka teljes bukása az 1923 december 4-iki (második) novellához vezetett, amelynek lényeges módosító tartalma az, hogy stabilis elszámolási valutára (aranymárka) tértek át; ugy a tartozások (valutatartozások és márkatartozások egyaránt), valamint a követelések í valutakövetelések és márkakövetelések egyaránt] aranymárkában számolandók most el. Az átszámítás a nemzetközi elszámolásból a belső elszámolásba, a háboruelőtti árfolyam 1 200 részén történik. A német törvény novelláris módosításainak irányvonala azt mutatja, hogy először tel kellett adni azt az elvet, amely szerint az állam a külföldi követelések valorizációs nyereségeit átengedte a félnek és ezeket le kellett lolalni a birodalom javára; majd módosítani kellett azt az elvet, hogy a német adós valorizációs terheit a birodalom viselte és a valorizációs terheket — bizonyos kulcs szerint — meg kellett osztani a német fél és a birodalom között. Az osztrák Yorkriegsschuldengesetz (Bundesgesetz v. 16. Juli 1921) olyan időpontban bozatott, amikor az osztrák korona már erősen devalválódásnak indult, azonban a törvényhozásban még megvolt a bizalom ennek a valutának az életképessége iránt. Egyrészt ez a pszichológiai ok, másrészt az osztrák állam kisebb teherviselőképessége hatottak az osztrák törvény vezető elveire. Ez a törvény már kezdettől fogva olyképp rendelkezett, hogy — bár más és más arányban — megosztotta ugy a valorizációs terheket, mint ci valorizációs nyereségeket az osztrák állam és az osztrák fél között. A külföldi valutatartozás osztrák adósa a háboruelőtti árfolyamon (Vorkriegskurs) átszámított koronaértéket tartozott fizetni; a valorizációs különbözetből pedig a bankok és bankárok az egész különbözeti összeget, gyárosok annak 80%-át, más magánadósok annak 600/°-át fizették. A többit az állam viselte. Valorizálandó koronatartozásnál a névérték és a valorizációs különbözet 50%-a terhelte az osztrák adóst; a többit az állam viselte. Ezzel szemben a valorizált koronakövetelésekből az állam a valorizációs nyereség 40%-át engedte át az osztrák hitelezőknek és a többi az államot illette. Az osztrák korona katasztrofális zuhanása novelláris módosításra vezetett, amely lényegileg abban az irányvonalban történt, hogy csökkentetett az állam hozzájárulási kvótája a valorizációs terhekhez, ellenben emeltetett az állami részesedési kvóta a valorizációs nyereségekben. A „Vorkriegsschuldennovelle" (Bund. G. Bl. v. 3. Aug. 1925) szerint, ha az elszámolási nap napiárfolyamán átszámított összeg nem haladja meg a háboruelőtti árfolyamon átszámított koronaösszeg ezerszeresét, ugy az egész tartozást (ugy a valutatartozást, mint a koronatartozást) az osztrák adós fizeti. Ha ezt meghaladja, ugy a fölöző összeg az adós foglalkozásának bizonyos lépcsőzetes sorrendjében közelebbről meghatározott százalékos kvóták szerint — megoszlik az adós és az osztrák állam között. Valorizált koronaköveteléseknéi a valorizációs nyereség a novella szerint is megosztandó a hitelező és az állam között. Teljes összegben akkor illeti a valorizációs különbözet az osztrák hitelezőt, ha a valori zált követelés napi árfolyamon átszámítva koronába, nem haladja meg ugyanezen valorizációs különbözet háboruelőtti árfolyamparitáson átszámított koronaegyenértéket. Az osztrák novella egybeesik az osztrák valuta stabilizálásával és a shilling-rendszerre való áttéréssel és így a novella erre vonatkozólag is tartalmaz rendelkezéseket. Egybevetve az osztrák novellát a német novellákkal, megállapítható annyi, hogy ezen novellák törvényhozási célja az volt, hogy a belföldi fél megterhelése árán csökkentsék az állam azon valorizációs terheit, amelyek az alaptörvénybeli rendelkezések folytán az államra hárultak. Ennek a gondolatnak kivitele természetesen mindkét államban más és más volt, de a törvényhozói célzat és a módosítások főiránya mindkét államban párhuzamosan haladt. A magyar belső elszámolási törvény körülbelül abból az időpontból való (1923 július 26), amikor a koronavaluta elértéktelenedése már nagyon előrehaladott volt. Talán éppen a korona devalválódottsága volt az egyik oka annak, hogy a magyar törvény már kezdettől fogva a fentebb jelzett külföldi inflációs tapasztalatok hatása alatt az állam valorizációs hozzájárulásait sokkal szűkkeblűbben állapította meg, mint ahogyan azt a fentebb ismertetett külföldi analóg törvények tették. Túlzás nélkül lehel mondani, hogy a magyar törvény elsősorban állampénzügyi, sőt fiskális szempontokat tartott szem előtt. A törvény alapelvei legrövidebben összefoglalva a következők voltak: 1. Idegen valutatartozás egészen az adós terhe, az állam legfeljebb csak halasztási kedvezményeket nyújt. 2. Valori-