Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 10. szám - Az "Ichthyol" védjegy védelme Olaszországban

164 KERESKEDELMI JOG amelyek a hitelezőnek a zálogul lekötött ingókkai való rendelkezéséi lehetővé és ia zálogadós szabad rendelkezési jógiinak megszűntél nyilvánvalóvá ós mindenki által felismerhetővé teszik', érvényes zá­logjogot nem szerzett s ez okból az ingókat a K. T. 306. £-a alapján jogszerűen el sem adhatta. Az irányadó lényállás szerint a felperes Ügy­véd a hitelező banknak az ügyésze, aki ugy a zá­logszerzést eélzó jogügylett megkötésénél, mint a további joglépéseknél, ezek közöli a közjegyzői árverés kieszközlésénél is a barikot képviselte, aki­nek tehát tudnia kellett, hogy a hitelező banknak nincs érvényes zálogjoga az ingókra s hogy azok­nak a bank részéről közjegyző közben jöttével fo­ganatosított árverési eladása jogosulatlan. Ez okból a felperes a fellebbezési bíróság he­lyes jogi álláspontja szerint jóhiszemű vevőnek nem tekinthető s igy a vétele tulajdonszerzésre nem vezethetett, A tulajdonszerzés tekintetében nem hivatkoz­batik a felperes sikerrel a Vég. T. 110. §-ának har­madik bekezdésében foglalt rendelkezésre sem, mert a kereseti ingók értékesítése nem birói árve­résen, hanem közjegyző közben jöttével megtartott nyilvános eladás ulján történt, az ilyen árverésre pedig a fentebb megjelölt törvényszakasz harma­dik bekezdésében foglalt rendelkezések nem al­kalmazhatók. A fentkifejtettek szerint érvényes zálogszerzés hiányában az eladás jogosulatlan lévén, nincs per­döntő jelentősége annak a kérdésnek, hogy a meg­tartóit közjegyzői árverés megfelelt-e a fennálló szabályoknak, illetőleg a nyilvánosság követelmé­nyeinek. A fellebbezési bíróság Ítéletének erre vo­natkozó megállapitásiaival s a felperesnek ezeket támadó felülvizsgálati panaszaival foglalkozni te­hát nem kellett, mert az eladás jogosulatlan volta s a felperesnek erről való tudomása a fentiek sze­rint már egymagában kizárja a felperes tulajdon­szerzését. Közvetítési dij. 129. Nyilvános versenytárgyaláson elnyert kiszál­lítás után közvetítési dij nem igényelhető. (Kúria P. VII. 4072/15)28. sz. a. 1028 aug. 28-án.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint az al­peres, mint a K. és társa cég alkalmi társa és meg­bízottja, nyilvános versenytárgyalás eredménye­ként, mint a legolcsóbb ajánlatot tevő kapott meg­bízást a török kormánytól 440 ló szállítására. Az ügyletkötésnek ez a módja, a fellebbezési bíróság helyes jogi álláspontja szerint, kizárja azt, hogy az ügylet a felperes közvetítői tevékenységé­nek volna a folyománya s ezért nem sérti az anyagi jogot az a (hintés, amely szerint a szóban forgó lóeladási ügylet után követelt közvelitési dij megfizetése iránt indított keresetnek helyt nem adatolt. Csőd. 130. A csődbíróság ellenőrző hatáskörének értel­mezése. — Csődmegszüntető végzés jogerőre emel­kedése. IKúria Pk. VII. 4723/1928. sz. a. 1928 június 27.) Indokok: Az elsőfokú bíróság végzése szerinl a volt közadós által a még vitás tömeggondnoki igények biztosítása végett birói letétbe helyezett, 10. SZ. de időközben nagyrészt elértéktelenedett készpénz­készletet, úgyszintén a csődleltájf . . . tétele alall leivelt értéktárgyakat, ezüstnemüeket és ékszereket B. N. részére, meghatalmazott ügyvédje kezéhez kiutalta. Erről az összes érdekeltek, igy a volt tö­meggondnok is a losonci köz jegyző utján kézbesí­tett végzéssel értesítve leltek, a végzés pedig kifüg­gesztetett. Ekként a Cs. T. 76. §-ának megfelelően érte­sített érdekeltek közül dr. Sz. I. ügyvéd, mint a vagyonbukott volt csődtömeggondnoka az elsöbi­róság végzése ellen felfolyamodással éli, kérve a sérelmezeti elsőbirósági végzési megváltoztatni, a csődleltár . . . lételei alall felvett érlékárgyakal. ezüstnemüeket és ékszereket továbbra is birói Je­lélként kezelni. Az elsőfokú bíróság végzésének ama rendelkezését, melyben a fenti készpénzleté­teket a volt közadós részére kiutalta a volt tömeg­gondnok, jogorvoslattal meg nem támadta. Ennek hiányában pedig a volt közadós hátrányára a má­sodfokú bíróság a végzés ezen részét hivatalból meg nem változtathatta, habár a csődbíróság ellen­őrizni tartozik is azt, hogy a rendelkezés- nem sérti-e az érdekeltek jogait, ez az ellenőrzés azon­ban nem értelmezhető akként s erre a csődtörvény­nek a másodfokú bíróság végzésében hivatkozott rendelkezései nem nyújtanak alapot, hogy a má­sodfokú biróság hivatalból megváltoztassa a csőd­bíróságnak a készpénz kiutalása tárgyában azt a döntését, illetőleg döntésének azt a részét, mely ellen az érdekeltek egyike sem élt jogorvoslattal. Az iratokból megállapítható, hogy a balassa­gyarmati kir. törvényszék, mint csődbíróság B. N. ellen 1914 június 4. napján a csődöt megnyitotta. A csődeljárás folyamán a közadós, valamint hite­lezői között a csődbíróság által jóváhagyott csőd­beli kényszeregyesség létesült. Ennek folytán a csődbíróság 1921 január 26. napján kelt végzésével a közadós ellen megnyitott csődöt a Cs. T. 222., illetve 198. §-ai alapján meg­szüntette. Ugyanezen végzésével a megszállolt, illetve elszakított területen lakó dr. Sz. I. és dr. D. S. volt csődtömeggondnokok érdekeinek képvise­letére ügygondnokul dr. W. E. ügyvédet kiren­delte, részére a csődmegszüntető végzést kézbesí­tette s az1 a Budapesti Közlöny 1921 február 9. napján megjelent 31, számában közzélétette. Ekként a Cs. T. 76. §. 2. bek. értelmében köz­zélel l, de egyébként a volt csődtömeggondnok ré­szére kirendelt ügygondnoka kezéhez kézbesített csőd megszűnt elő végzés jogerőre emelkedett. Helytelen és alaki jogszabálysértéssel mon­dotta ki a felfolyamodási biróság, hogy az eljárást megszüntető 1921 január 21. napján hozott vég­zés, az 1921 szeptember 23. napján hozott végzés­sel jogerősnek nem lett volna kimondható s ez a volt tömeggondnok irányában nem is hatályos. A Cs. T. 76. §. 2. bek. szerint ugyanis a hiva­talos közzélétei a 86. §. esetét kivéve, akkor is éivényes kézbesítésnek tekintetik, midőn a törvény a kézbesítést külön megrendeli. Ennek a törvényes rendelkezésnek helyes értelmezése csak az lehet, hogy a hivatalos lapban történt közzélétei, minden más közlést pótol, tekintet nélkül arra, hogy a jog­orvoslatra jogosítottak, az ország területén lak­nak-e. s közömbös az is, hogy magyar állampolgá­rok-e vagy sem. Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom