Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 10. szám - A védjegyjog az International Law Association kongresszusán

10. sz. KERESKEDELMI JOG 159 / A védjegyjog az liiteniational Law Association kongresszusán. Az International Law Association XXXV. kongresszusán, mely 1928 augusztus 9—15-ig Varsóban ülésezett, eme tekintélyes egyesület először foglalkozott a védjegyjog kérdéseivel. Az 1926-ban kijelölt Trade-Marks Committee Dr. Max Hinrichsen, hamburgi törvényszéki tanácselnök elnökletével ülésezett. — Prof. Dr. Martin Wassermann (Hamburg) mint előadó a következőket adta elő: A Trade Marks Committee által elsősorban tárgyalt világvédjegy kérdéséről még nem alakultak ki egységes nézetek. Ez a kérdés tehát még nem érett meg arra, hogy az idei kongresszuson érdemben tárgyalják, tekintve, hogy a vonatkozó anyag legtöbb szakértője, akik Írásban nyilatkoztak, nemi volt jelen. A világmárka kérdésén kivül volna még sok legalább is olyan fontos, sőt talán még fontosabb kérdés a védjegyjog köréből, amely az egész világ kereskedelmi és ipari életére igen nagy, sőt égető fontossággal bir. Hogy csak néhány ilyen kérdést említsek, amelyek pillanatnyilag komoly tanácsokzások tárgyát képezik és többek között a nemzetközi kereskedelmi kamarát is foglalkoztatják, legyen szabad megemlítenem: I. Hogyan lehet átruházni egy védjegyet anélkül, hogy a vállalatot, amelynek keretén belül ezt a védjegyei használják, át kellene engedni:' A német jog szerint ez nem lehetséges, mert a német védjegyjogi törvény 7. §-a ezt tiltja. A törvényes tilalom ellenére történő u. n. «leere Ablretung» következménye a védjegy elvesztése. A német védjegyjogi törvény 9. §-ának 2. bekezdése szerint ily ebeiben bárki pert indithat a védjegy törlésére. A legtöbb országban hasonló az állapot. Gazdasági körökben azonban ez nem kell általános megelégedést. Különösen a háború után mutatkozott annak a szüksége, hogy egy védjegyet a hozzátartozó üzleti vállalat nélkül is lehessen elidegeniteni, különösen egy bizonyos országok részére lajstromozott védjegyet egy ottani vállalatnak, képviselőnek, társaságnak vagy egy vele baráti viszonyban álló cégnek .stb. átengedni. Erre a kérdésre egyöntetűen alig lehet felelni. A válasz más és más lesz; a védjegy lényegéről való felfogások különbsége szerint. Aki a védjegyet a gyáros szemével mint a vállalat elválaszthatatlan alkatrészéi tekinti, aligha lesz hajlandó megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a védjegyet át lehet ruházni a vállalat egyidejű átruházása nélkül is. Ha azonban a védjegyei a kereskedő, az exportőr szemével nézzük, ugy sok oly esetre fogunk találni, melyekl>en a védjegynek a vállalal megtartása mellett való átengedése előnyökkel jár. II. Ezen kérdéssel szoros összefüggésben áll a védjegy accessorikus természetének évtizedek óta sokat vitatott problémája. Ma a legtöbb országban érvényes törvények szerint egy külföldi csak oly védjegyet lajstromoztathat be, mely hazájában is be van lajstromozva. Ezen tételnek megvan a maga történelmi jogosultsága, de sokszor nem felel meg a modern kor, különösen a nemzetközi kereskedelem szükségleteinek. Az európainak, ki árut exportál Kinába, áruját kinai szójelekkel vagy a keleti fogalmaknak megfelelő képekkel kell jelezni. Az átlag-európai azonban nem érti sem a kinai betűket, sem a keletázsiai istenképekel; és azokat nem tudja egymástól megkülönböztetni, nem ismervén jelentőségüket. Ő nem tudja, hogy a keletázsiai számára mást jelent egy hétkaru Isten, mint egy ölkaru. Eorditva, a keletázsiai nem érti meg az európai ábrákat. A párizsi Nolre Dame, a londoni Westminster Abbey ós a müncheni Frauenkirche, melyek az európai számára különböző fogalmakat jelenlenek, a keletázsiai szemében mint európai épületek szerepelnek, melyeiket éppen ugy nem tud egymástól megkülönböztetni, mint európai ruhájú személveket. Ilyen meggondolások szerint tehát nincs többé értelme annak, hogy egy német, angol, vagy francia exportvállalat csak akkor tud külföldön belajstromoztatni egy védjegyei, ha ez a védjegy számára hazájában is be van lajstromozva. Védjegyeknek, melyek csak Keletázsiában vagy Délamerikában kerülnek használatba és soha az európai exportországban, az otthoni védelem nélkül is kellene az illető keleti áll.írnokban védelemképeseknek lenni. Az accessórius karakter jelen cselben egy copf, melyei le kell vágni. Ez azonban mindeddig, dacára a mérvadó egyesületek erre irányuló törekvéseinek, nem sikerüli. Hálás feladat volna az International Law Association számára, ezen kérdéssel behatóbban foglalkozni és adott cselben súlyával és tekintélyével támogatni azokal az egyesületeket és testületeket, melyek mindeddig hiába próbálták ezen követelésüke! keresztülvinni. III. Fontos probléma, melyre Meinhardl, az Osram-koncern vezetője, a neves közgazdász, mutatott rá. a koneernvédjegyek jogi helyzete, mely ugy védjegyjogi, mint társadalomjogi szempontból behaló vizsgálatra szorul. IV. Igen érdekes kérdés még az oly nevek és védjegyek nemzetközi kezelése, melyek világnevel szereztek maguknak (Kodak, Singer, Fiat. Shell, Salvator, Kiriasi. (íilette. Hunyadi János. Johaiui Maria Farina, stb.) Kétségkívül szükség van arra. hogy az ily gazdasági értékeknek erős védelem nyujlassék. Az egyes országok joga e tekintetben nagyon különböző. E téren is eredményes élőmunkát végezlek a különböző nemzeti és nemzetközi szakegyesületek, anélkül azonban, hogy sikerüli volna e téren az egész világon ideális helyzetet teremleni. Az International Law Association-nek tehát óriási munkaterület áll rendelkezésére és egyesülelünk kiérdemelhetné a többi, már ezen a téren müködŐ szervezetek legnagyobb háláját ha összeköttetéseit és nagy tekintélyét a közös ügy svolgálatába állítaná. Az ezután kövelke/ö vitában az elnökön kivül a következők vettek részt: dr. Eduárd Reimer Berlin, mint a Deutscher Vérein für Gewerblicb MI Rechtsschutz képviselője-: űr. Georg Wnnderlich Berlin, dr. Van Slooten Amsterdam, President Rud. du Moseh Amsterdam, dr. C.arl Bccher Berlin. Behaló tanácskozás után a komité a következő egyhangú határozatot hozta: Az International Law Association jóváhagyja a Trade-Marks Comitee eddigi működéséi és felhatalmazza azl, hogy a berni Bureau International de la Propiété industrielle-lel, az Association Internationale pour la protection de la Propriété industrielle-lel és a nemzeti iparjogvédelmi egyesületekkel, valamiül az érdekelt kereskedelmi és ipari körökkel érintkezésbe lépjen; felhatalmazza a komitét, hogy egy következő kongresszuson jelentést legyen munkájának eredményéről. — Az