Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 7. szám - Ujonnan keletkező versenytársak bojkottja - tisztességtelen verseny

126 KERESKEDELMI JOG 7. sz. iskolai minősítésen alapuló, de ennek hijján, gya­korlat utján megszerzés esetén is figyelembe veendő magasabb rendű szaktudás és szakképzettség egyik fontos tényező ugyan, de >a vállalatnak a kis- és középüzemek átlagos terjedelmét meghaladó mé­retei mellel! az alkalmazottnak munkaköre, hatás­köre feltétlenül és egyenlő ménlékben szintén ügye lembe veendő. Az irányadó tényállás szerint azonban fel­peres, ki az alperesi cégnél a K. Gy. igazgató által vezetett bankosztály keretében a hiteloszlály veze­tője volt, — még kisebb hiltelmegállapodásokat sem köthetett önállóan, iratokat szintén nem szignál­hatott önállóan, osztályán csupán két levelező kis­asszony, egy nyilvántartó és egy gyakornok volt alája rendelve, — úgy nem töltött be oly fontosabb munkakört, amely a segédszemélyzet körén felül emelkedő, fontosabb teendőkkel megbízott tiszt­viselők felmondási idejére adhatollt volna neki jo­gos igényt. 101. Az olyan alkalmazó.t. aki állását önként és a saját elhatározásából jogos ok nélkül az üzlet tel­jes lebonyolítása előtt hagyja el, haszonrészesedést csak akkor és annyiban követelhet, ha és anieny­nyiben az üzlet végleges és teljes lebonyolítása után valóban nyereség jelentkezik míg az üzlet Ír bonyolítása közben bizonyos időpont szerint pél­dául az alkalmazott kiválása idején esetleg mutat­kozó és még nem a végeredményt feltüntető nye­reség az önként távozó alkalmazottnak haszonré­szesedés követelésére sem alapot sem irányadó mértéket nem ad, (Kúria P. 11. 2525/1927. sz. a. 1928 május 24-én.) Valorizáció. 102. Filpcres késedelme folytán 10% valorizáció, (Kúria P. VII. 7501/1927. sz. a. 1928 május 30-án.) Indokok: Csak az a kérdés döntentő el, hogy felperesnek 4828 koronányi már 1914. évi október 28-án lejárt vételárkövetelése mikortól kezdve és mily módon valorizáltassék. Az 1928. évii XII. t.-c. 12. §-a szerint a teljesí­tési határidő elmulasztása egymagában nem vétkes késedelem; a jelen esetben az alperes terhére vét­kesség 1921. évi május hó 31. napjáig meg nem állapitható, á jelzett naptól kezdve azonban, ami­dőn alperes a felperesnek fizetési felhívást tartal­mazó levelét megkapta, az alperes már a közönsé­ges fizetési késedelmen lulmenőleg vétkessé vált annak folytán, hogy a már régen lejárt tartozásá­nak kifizetésé/re őt felszólító levelet indokolatlanul válasz nélkül hagyta s a fizetéssel mostanig kése­delmeskedett. Másrészt azonban a felperes terhére is mu­lasztást kell megállapítaná amiatt, hogy a kerese­tet annak ellenére, hogy alperes a fent említett fel­hívás után sem fizetett, indokolatlan késedelem­mel csak a sikertelen felhívástól számítva mint­egy öt és egynegyed év múlva adta be. Ily helyzetben az 1928. XII. t.-c. 12. §-a sze­rint figyelembe veendő egyéb körülmények mérle­gelésének az eredményeként a már 1914. évi ok­tóber 28-án esedékessé vált 4828 koronányi felpe­resi vételárkövetelésnek 10%-os átértékelése jelent­kezik méltányosnak, ami a mai pengőértékben ki fejezve 559 P 34 fillér tökének felel meg. Kegydij. 103. A kegydij természetéből következik, hogy a munkaadó kizárólagos diszkrecionális joga az, hogy nyugdíjjogosultsággal nem biró alkalmazot­tai közül kit, mikor és mily mértékben kiván kegydijban részesíteni és az a körülmény, hogy alkalmazottai közül egynéhánynak általában, egye­seknek pedig a többiektől eltérően nagyobb kegy­dijat juttatott: semmiképpen sem ad jogot a kegy­dijban részesülőknek arra, hogy kegydijuk meg­állapítását személyükre nézve megállapított mér­téktől eltérően nagyobb összegben, vagy a munka­adó által különben, nyugdíjjogosultsággal biró al­kalmazottai részére létesített nyugdijszabályzat rendelkezései szerint követelhessék. (Kúria P. II. 1163/1927. sz. a. 1928 június l én.) Indokok: Anyagi jogszabálysértés követett el tehát a fellebbezési bíróság, midőn a felperes kegydijának átértékelésénél alperes nyugdij­szabályzatának és az 1926. évi XVI. t.-c. 4. §. má­sodik bekezdésének rendelkezéseit alkalmazta. Ami továbbá a kegydijak átértékelésének le­hetőségét illeti, a munkaadó által az 1914. évi jú­lius hó 1. napja és 1924. évi július hó 1. napja közötti időben engedélyezett kegydijakra vonat­kozólag, — tekintettel arra, hogy ebben az idő­szakban a juttatás sem teljes aranykorona, — sem pedig a juttatás időpont jabeli értékűnek feltétle­nül nem tekinthető, mert a háború és egyéb idő­közi változások az egyes években különböző mó­don és mértékben éreztették hatásukat az ebben az időben keletkezett kötelezettségekre, -- vizs­gálni kell a felek akaratát abban az irányban, hogy milyen értékűnek kívánták tekinteni a kegy dijjuttatást és illetve, hogy el kivántak-e térni a juttatás időpontjának megfelelő tényleges korona­értéktől. A fenforgó esetben a in. kir. Kúria — figye­lemmel arra, hogy egyéb hasonló perekből hivatalos tudomása van arról, hogy alperes már békében is havi 1—2 aranykoronát szokott adni kegydijjut­tatás cimén, egyes nyugdíjjogosultsággal nem biró alkalmazottjának és felperes kegydiját önként szintén havi 12 P-re emelte fel, — minthogy az alperesi társaság 30%-os arányszámának alkalma­zásával a 72 korona havi kegydij teljes arany­korona érték mellett is csupán 21 P 60 fillért tenne ki, — már pedig az 1920. évi június hó 20. napján engedélyezett 72 korona kegydij teljes aranykorona értékűnek semmi esetre sem tekint­hető — a Pp. 271. §-a alapján a kegydij összegét havi 14 pengőben találta átértékelendőnek. Kegydij valorizációja. 104. A birói gyakorlat csupán a kegydij átértékel­hetőségét mondta ki, a nyugdíj analógiájára, de nem a juttatás mérvére nézve. (Kúria P. II. 2267/1927. sz. a. 1928 június 1-én.) Indokok: Az állandó birói gyakorlatban kife­jezésre jutó az a jogszabály, mely szerint a kegy­dij, bár keletkezésére nem azonos természetű a nyugdíjjal, mégis oly nyugdi jtermészetü járandó­ság, amely az 1926. évi XVI. t.-c. 1. §-a értelmében átértékelés alá eshetik, a nyugdijakkal egyenlő elbánást csak az átértékelés lehetősége és nem a juttatás mérvének megállapítása tekintetében álla­pit meg. A kegydij természetéből következik, hogy a munkaadó kizárólagos diszkrecionális joga aZ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom