Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 7. szám - Ujonnan keletkező versenytársak bojkottja - tisztességtelen verseny

KERESKEDELMI JOG 7. sz. képtelenség igazolta. Velük szemben legalább is az ajándékozót terheli a gondatlanságnak egy árnyalata, a vétkesség egy unciája, mert megelégedett azzal, hogy visszterhes tartozásait biztosítottnak vélje, ahelyett, hogy tényleg biztosította volna, mielőtt ajándékot tett. Az ő .,nyugvó'* csődigényüket sértette az ajándékozás. Mi értelme van, hogy az ajándékozotton kivül mindezek elsőbbségét is feláldozzuk, esetleg egy nálunk nem erősebb (érdekű) később keletkezett jogú, de kíméletlenebb megtámadónak, aki megelőzi őket. Csődön kivül, nézetem szerint, teljesen elegendő lenne, ha az ajándékozott megtámadását is arra az esetre szorítanék, ha az ajándék már a fizetőképtelenség állapotában történt. A különböző fontosságú érdekek helyes mérlegelése azonban ez esetben megkövetelné, hogy az ajándékozott felelőssége ne tétessék függővé attól, hogy tudott-e a fizetőképtelenségről vagy sem. Szóval, cáfolhatatlan vélelem állapíttatnék meg terhére abban az irányban, hogy tudott a fizetések megszüntetéséről. * Kérdés, mi a fent előadottak gyakorlati jelentősége? Talán kevés. Talán több, mint első pillanatra látszik. Ennek kifejtésére nincs helyem. Csak összefoglalom fejtegetésem sommázatát. 1. A ,,qui suo iure utitur, neminem laedit" elve és az ebből okszerüleg folyó ,,qui prior tempore, potior iure" elve nem uralják a jog egész területét', hanem körül vannak határolva; 2. a határvonalat a fizetőképtelenség beállta, az anyagi csőd képezi; 3. e határon tul kezdődik a ,,par conditio" uralma; 4. aki e határon tul többi hitelező társaira való tekintet nélkül érvényesiti jogát, mely őt formailag megilleti, anyagilag jogellenesen cselekszik; 5. az összhitelezők jogvédte érdekének, a csődigénynek jogellenes megsértése az egységes tényálladék, melyhez a megtámadhatóság és az ennek következményekép beálló viszonylagos érvénytelenség fűződik jogkövetkezményképp. Ezen egységes tényáladék magában foglalja a jogtörténeti Paulianát (hasonlóan már Fodor id. ért. 22. old.);6. ugy a sértett érdek maga, a csődigény, mint a sértés tényálladéka egységes és azonos lévén, a szabályozás mikéntjénél csak az anyagi csődre kell figyelemmel lenni. Az alaki csőd közömbös, ha keretein kivül a technikai nehézségek megoldhatók. B) 1. az ajándékozott felelőssége a juttatásakor még fizetőképes ajándékozó mái fennálló tartozásaiért elvileg nem tartozik a fizetőképtelenségi jog szabályozása körébe. Az az ált. magánjogra tartozik; 2. célszerűségi okok az alaki csődben megengedhetővé teszik, hogy az ajándékozott érdeke az összességnek feláldoztassék; 3. alaki csődön kivül az ajándékozott és a juttatáskor már létezett hitelezők érdeke kizárja, hogy az ajándékozást egy későbbi hitelező megtámadja. Célszerűségi szempontok legfeljebb azt indokolják, hogy a már fizetőképtelenné vált közadóstól ajándékot nyert megtámadásánál a szubjektív alapról az objektív megtámadási alapra térjünk át. SZEMLE. A 19. sz. büntető jogegységi döntvény. Az 1921:XXII. t.-c. 7. §-a alá eső végjegybitorlás vétségének tényálladékát kimeríti annak a cselekménye, aki ásványvizet tudva olyan palackban hoz forgalomba, amely másnak a javára szóvédjegyként belajstromozott, dombornyomásu felirattal van ellátva, akkor is, ha arra forgalombahozatal előtt a saját címkéjét ragasztja fel. Vonatkozással egyfelől a budapesti kir. Ítélőtáblának B. I. 8291/1927/30. is'zámu, másfelől a győri kir. ítélőtáblának B. 463/1927/18. számú határozataira.* — Ez a jogegységi döntvény megfelett az eddigi birói gyakorlatmik is. — És mégis, hogy mit ér egy ily döntvény, mutatja az a körülmény, hogy a budapesti kir. büntetőtörvényszék fellebbezési tanácsa egy hasonló esetben (Diana— Inda-perben) kimondta (dacára, hogy előtte feküdt á döntvény hiteles szövege!), hogy a vádlott eleget tett a jóhiszeműség követelményének azzal, hogy a dombornyomásu védjegyet saját címkéjével átragasztja. A törvényszék szerint ugyanis*, ha ez később leválik, vagy levakartatik, ezért az ujabbá forgalombahozó felelős. — Mindenesetre sajátságos védjegyjogi felfogás! sz. I. Újonnan keletkező versenytársak bojkottja — tisztességtelen verseny. (Entscheidung des Obersten Gerichtshofes. 23. Nov. 1927. Ob. I. 1026/1927. Ad: Rechtsprechung 1928 május 31. ) — Felperes Salzburgban sörkimérést nyitott, a sörkimérők szövetkezeténél a testületi diját kifizette és kapott engedélye alapján a szövetkezet tagja lett. Ezt röviddel megelőző időben alperes versenytársai, a sörkimérők testületi ülést tartottak, melyben kimondták, hogy — tekintettel arra, hogy most ez az iparág már túlzsúfolt és minthogy az engedély a hatóság részéről akkor is megadatik, ha az a helyi szükséglet mérvét meghaladja s igy gazdasági érdekeik, fizetőképességük s igy közvetve a sörfőzdék érdekei veszélyeztetve vannak — az önsegélyhez fordulnak. Elhatározták tehát, hogv a sörfőzdéket felszólítják, hogy felperesnek ne szállítsanak sört. A városi tanács a -sörfőzök szövetségének határozat át hatályon kivül helyezte, mivel az a tagok közti reális versenyt elnyomja; legfelső fokon a kereskedelmi minisztérium szintén igy döntött. Az e határozat kapcsán tisztességtelen verseny miatt emelt perben a sörfőzdék egy része elismerte, hogy ők a sörkimérők bojkottjához, saját érdekükben is hozzájárultak. Tényként megállapitta tott, hogy ez a bojkott felperes üzeméi, ha nem is telte tönkre, de erősen megnehezítette. A fellebbezési bíróság nem látott a versenytársak fellebezésében turpis causát, mit azonban