Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 7. szám - Az ipari záloglevelek

114 KERESKEDELMI JOG 7. sz. mény a hitelező kijátszására, ligy vélem, Kohner dr. itt félreérti a szövegel, amikor a harmadik jogszerző részéről jóhiszeműséget kiván arra nézve, vájjon az elidegenítés vagy elzálogosítás „az üzletvitel rendes menetének körébe tartozik-e". A javaslat ilyen korlátozást nem szab. Sőt az 5. §. (2-ik bek.) világosan kimondja, hogy „azok az ingó dolgok, amelyekre a jelzálog kiterjed, felszabadulnak a jelzálogjog alól, ha harmadik személy tulajdonába kerülnek, vagy azokra harmadik személy a dolog birtokával egybekötött dologi jogot szerez". A harmadik személy „jóhiszeme" erészben közömbös. Valójában nem is lehet szó „rosszhiszemről", mert hiszen az 5. §. a zálogadósnak kifelé feltélen elidegenítési jogot biztosit; a jó vagy rosszhiszem kérdése tehát eleve tárgytalan. A K. T. 299. §. kiterjesztése erre az esetre eszerint nemcsak teljesen felesleges, hanem egyenesen megtévesztő lenne. A mondottak szerint ilykép semmivel sincsen igazolva az a feltevés, hogy az ipari zálogleveles kölcsönt biztosító jelzálogjognak úgynevezett „generális" voltából bárkire hátrány származhatnék. A generális hypothéka szólamára alapított érvelést ehhez képest meggyőzőnek nem tekinthetjük. 2. Megengedem, azt mondhatná valaki, hogy az olyan zálogjog, amelynek esetében az adós a kezében maradt zálogot bármikor jogszerűen elidegenítheti, tulajdonképpen nem is zálogjog, hanem puszta elsőbbségi jog. Yalóban igy is van. De ez igy van minden esetben, amikor a jelzálogjog az ingatlan gyümölcseire, elvált alkatrészeire, tartozékaira stb. is kiterjed (1927:XXXV. t.-c. 27—28. §.), vagy amikor a törvényes zálogjog az adóst nem gátolja a rendelkezésben. Az ipari záiogieveles kölcsönt biztosító jelzálog is valójában csak az ingatlan tekintetében igazi zálogjog, amely szükségkép követi a zálogtárgyat tulajdonváltozás esetében. Minden többi lekötött vagyontárgyra puszta elsőbbségi jogot ad más hitelezővel szemben. De hiszen ez természetes is, mert mi más módon lehetne megoldani a hosszúlejáratú ipari hitel problémáját, amely egyfelől megkívánja, hogy a vállalat a maga egészében legyen kielégítés tárgya, másfelől pedig természetszerűleg biztosítani kívánja a vállalat további üzemét. Az ilyen puszta elsőbbségi jog nálunk egyébként sem ismeretlen: hivatkozhatnám az OKIT kötelékébe tartozó hitelszövetkezet elsőbbségi jogára, mely a hitelvevő szövetkezeti tag összes ingóira kiterjed (1898:XXIII. t.-c. 23. §.) és amelynek nyilvánossága is meglehetősen szűk (a lagságnak* a szövetkezet névjegyzékébe való bejegyzése); igaz, hogy ez gyakorlatilag nem sok vizet zavar. De éppen azért, mert a javaslat a vállalat ingó vagyonára nem az ingókat teherként követő zálogjogot, hanem pusztán az adós vagyonán belül kielégítési elsőbbséget biztosit: teljesen felesleges formalizmus lenne a lekötött vagyontárgyak külön lajstromozása. A specialitás elvének itt nincsen alkalmazhatósága. A cikkíró ur is elismeri, hogy a természetüknél és rendeltetésüknél fogva elhasznál ható dolgok nem képezhetik lajstromozás és igy zálogjogi lekötés tárgyát sem. De ha ezeket emiatt a zálogkötelékből kibocsátanók, ezzel az ipari zálogleveles kölcsön, amelyet éppen a konjunktúraváltozás és értékhullámzás ellen a lehető legszélesebb körű biztosítékokkal kell körülövezni, elvesztené egyik lényeges fedezeti elemét. 3. Ami már most a „jogtörténeti rémet'* illeti, nem hinném, hogy bárki, aki az angol forgalmi jogot ismeri, éppen Angliát ily rémek hazájának tekintené. Már pedig bizonyos, hogy Angliában a kötvénykibocsátó vállalat összes mindenkori vagyontárgyainak általános elsőbbséggel való lekötése, mint úgynevezett „floating charge"' (hullámzó terhelés) vagy „shifting security" (mozgó biztosíték) közismert és ma már nélkülözhetetlen intczmény. Az ilykép biztosított „debenture" adóskötvény) semmiféle fennakadást a forgalmi életben nem okoz. Ne mondja rá senki, hogy Anglia jogintézményei a mieinkkel össze nem mérhetők. Az angolok is tudják, mivel tartoznak a hitelbiztosítékok terén a nyilvánosságnak: az ilyen hullámzó elsőbbség csak ugy hatályos, ha lajstromozás végett be lett jelentve.*) Hogy a mi ipari zálogleveles kölcsönünk ezzel az angol debenture-typussal ilyen hason lóságot tüntet fel, az talán nem is egészen véletlen. Hiszen közismert tény, hogy hosszúlejáratú kölcsöneink címleteit jelenleg főleg az angol és amerikai piacon tudjuk elhelyezni. Nagyon érthető tehát, hogy a javaslat a hoszszulejáratu ipari hitel biztosítását ugyanolyan mértékben igyekezett megvalósítani, mint aminőhöz az angolszász jogterület már hozzá szokott. **) Smith-Watts Mercantile Law. (1924) 131. 1. „A debenture may charge only somé specific properly of the company or it may be a generál charge on ils whole undertaking, and all ils property, prcsent and future including its uncalled capilak Such a „floating charge" leaves Ihe company free to deal with its assels for the purpose of carrying on its business until the holder intervenes and enforces it. It is valid against creditors and even against execution creditors. The company may howerer, in the mieantime, unless it be otherwise agreed, grant morlgages of specific assets, which with take precedcnce of the floating charge... Companies Act 1908, section 93 renders all such charges void against the liquidator and any creditor of the company, unless thcy be duly filéd with the Registrar of Joint Slock Companies for registration withiu 21 drays after the date of their creation."'