Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 6. szám - Országos Jogászgyülés
103 KERESKEDELMI JOG 6. sz. szavonása iránt benyújtott, a cégbíróság által még el nem intézett, kérelme nem gátolta a roásodbiróság végzése ellen a D. Fréres eég által beadott felfolyamodás érdemi elintézését, mert G. li.-né a Sportex jelzőt magában foglaló eég alatt folytatott kereskedelmi üzletének tényleges megszüntetését nem igazolta. tJzletátriiliázás. 80. Az üzletátvevő felelősségének megalapítása az alapon, hogy az átvett cégszövegben az átruházó nevét használja. (Kúria P. IV. 8722/1927. sz. a. 1928 ápr. 18-án.) Indokok: Azt a tényállást kell alapul venni, hogy az alperes felszerelésével és berendezésével együtt átvette és tovább folytatja S. 0. bankbizományosnak 1920. évi szeptember óta fennálló banküzletét. Ezt a tényállást kellene megállapítani abban az esetben is, ha — miként az alperes vitatja — a becsatolt iratokban az üzletátruházásra nem, hanem csupán arra lenne bizonyíték, hogy az alperes részvénytársaság cégének szövegében a S. O. nevét használja. A birói gyakorlatban kialakult cégjogi szabály szerint ugyanis a kereskedelmi cégjegyzékbe részvénytársaság cége természetes személy polgári nevét tartalmazó cégszöveggel csakis abban az esetben jegyezhető be, ha a részvénytársaság e természetes személy kereskedelmi üzletének szerződés utján átvételét a bejegyzéssel kapcsolatosan igazolja; az tehát, hogy a csatolt cégjegyzékkivonat szerint az alperes cége a S. O. polgári nevét tartalmazó cégszöveggel van bejegyezve: a most emiitett jogszabályra tekintettel — az üzletátruházás fenforgásának tényként megállapítására — az üzlethez tartozó vagyon, berendezés vagy vevőkör átvételének bizonyítása nélkül is, — egymagában is állapul szolgálhat. Az idézett tényállás alapján a fellebbezési bíróság az 1908. évi LVII. törvénycikkben foglalt anyagi jogi szabályok megsértése nélkül döntött akként, hogy az alperest, mint üzletátvevőt az üzletátruházó S. O.-nak az átvételkor fennálló és az alperes által ismert tőke- és kamattartozásában marasztalta. Nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése sem, hogy az alperest az üzletátruházó S. O. ellen ugyané követelés behajtása végett előzően folytatott per költségében is marasztalta, mert a fellebbezési bíróságnak idevonatkozó ténymegállapítása szerint az üzletátvétel idején az emiitett per már folyamatban volt és így e pernek az üzletátvétel időpontjáig Ielmerült költsége, mint az átruházónak az üzletátvételkor fennálló tartozása, a fentemiitett törvény értelmében az alperest is terheli, az üzletátvétel után felmerült perköltségre pedig az alperes is okot adott, ment az üzletátruháző ellen peresített, de az üzletátvétel folytán őt is egyetemlegesen terhelő (lejárt követelést az üzletátvétel után késedelem nélkül kifizetnie és ezzel a febieres felől a további perköltséget elhárítania kellett volna; a késedelmével okozóit perköltségért tehát, amely lényegében a magánjogi kártérítéssel esik egy tekintet alá. a kártérítésről szóló anyagi jogi szabályok értelmében maga is felelős. Cégbitorlás. 81. D. V. céggel szemben «D. V. kézmüárukereskedő» cégnek többnyire a toldatnélküli használata cégbirtorlást képez. (Kúria P. IV. 5917/1927. sz. a. 1928 márc. 9-én.) Felmondási idő. 82. A magasabb képzettségű és a nagyüzemek fölött önálló vezetői hatáskörrel felruházott gyárigazgatók felmondási ideje egy esztendő; ennek pedig nem előfeltétele a hosszabb szolgálati idő. (Kúria P. II. 9207/1927. sz. a. 1928 márc. 2-án.) Indokok: Helyesen történt a fellebbezési bíróság részéről a felperest megillető felmondási időnek egy évben megszabása, valamint ezen egyévi felmondási időnek 1926 augusztus 1-től való számítása is, mert a felmondási idő az állandó birói gyakorlat szerint a magasabb képzettségű és a nagyüzemek fölötti önálló vezetői hatáskörrel felruházott gyárigazgalóknál egy esztendő; az egyedül az állás- és működési körrel összefüggő ezen egyévi felmondási időnek pedig nem előfeltétele a hosszabb szolgálati idő, hanem az bármely rövid tartamú szolgálat mellett is jár; amennyiben az 1910/920. sz. rendelet 2. § a birói gyakorlatnak az egy éves felmondási időkre vonatkozóan kifejlődött szabályát érintetlenül hagyta. Zálog. 83. Jogszabály, hogy a zálogbaadó tartozásait csak ugy tartozik kifizetni, hogy ha neki a zálogtárgy visszaadatik. — Jogszerűtlen eladás esetén az eredeti állapot visszaállításának van helye. (Kúria P. IV. 6311/1927. sz. a. 1928. ápr. 11-én.) Indokok: Felperes a 17. alszámu jegyzőkönyvben foglalt eskü alatti kihallgatása rendén maga adta elő, hogy az alperesnél lévő értékpapírjaira több millió korona lombard kölcsönt vett fel. Felperesnek ez az előadása megegyezik az alperesnek azzal a perbeli álláspontjával, hogy a kereseti értékpapírok a felperesnek nyújtott lombard-kölcsön fedezetéül szolgáltak. A peres feleknek ebből a megegyező előadásából megállapíthatóan tehát az alperes a febieres értékpapírjaira zálogjogot és pedig, miután nem vitásan a kézizálog kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére adatott, — a K. T. 305. é's 306. §-ai alá eső kereskedelmi zálogjogot szerzett. A perben az a kérdés döntendő el, hogy alperes eme zálogjoga folytán felperesnek az értékpapírjait 1925. évi március hó 6-án, illetve március hó 9-én jogszerűen adatta-e el? Fzt a kérdést ;i m. kir. Kúria az alsóbb-óságokkal egybehangzóan nemlegesen döntötte el a következő okokból: Az e részben meg nem támadott tényállás szerint ugyanis alperesnek arra a felpereshez intézeti felhívásira, hogv a 12,028.700 osztrák és 7.144.000 magvar korona tartozásait egyenlítse ki. felperes az 1925. évi február hó 25-én kelt B. alatti levelében a zálogul lekötött összes értékoanirjainak visszaszolgáltatása ellenében a fizetési a Tiizhelvbank gazdasági és kereskedelmi részvénytársaság budapesti cég utján az alperesnek felajánlotta, — azonban alperes a fizetéssel megbízott Tüzhelybanknak nem az összes, ugy
