Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 6. szám - Országos Jogászgyülés
6. sz. KERESKEDELMI JOG 105 mink kell arra, hogy a feltételezettség megdőlte otl kisérthet, ahol arra a törvényhozó legkevésbé gondolt, a biró ellenben utmiitatást vélt látni. Gyökerében hibás — meggyőződésem szerint—ama joghatás, amely a másik félnek a jóhiszeműséggel ellentétben álló aránytalan nagy előnyéhez füz következéseket. A gazdasági lehetetlenülés megóvni akarja a kötelezett felet olyan áldozatoktól, amiket a német «unersch\vinglich» szóval jellemez. Helyes ennek megfelelően védeni őt az okszerűen előre nem látott és nem saját hibájára, hanem a válság ellenállhatatlan erejére visszavezethető veszteségtől. Az egész intézmény legisrációja ebben a gondolatban rejlik. De nem abban, hogy a másik fél mekkora előnyhöz jutna. Ez nem is szükségszerű folyománya az előbbinek. Ugy hogy sem mint önként értetődő, sem mint önálló uj elem statuálása nem indokolható. A tervezet szabályozásával szemben felhozott aggályok arra a tapasztalatra támaszkodnak, hogy a probléma elterelődik a helyes nézőpontról, ha olyan elemeket viszünk bele, amelyek vagy közömbösek, a leirt jogkövetkezmények szempontjából, vagy az egyéb tényelemek mellett feleslegesek, vagy végül azokkal semmiféle összefüggésben nincsenek. A veszély pedig, amely ebből előállhat, az, hogy a biró ezeknek az elemeknek is néha összeségükben, de néha egyenként is olyan jelentőséget tulajdonit, hogy már ezekhez magukhoz füz olyan joghatásokat, amiket a törvényhozó csak az összes tények együttes fenforsrásához hivánt fűzni. Az analógia utján való kiterjesztés ilyen rendkivüli, a jog normális kereteit bizonyos mértékig meghaladó intézményeknél súlyos bajokat vonhat maga után. A gazdasági lehetetlenülés a jog architektúrájának vészkijárata. Annak csak pánik esetére szabad nyitva állni, hogy azon át menekülhessenek a válság veszélyeztettjei. Ha azonban ezt a vészkijáratot ily szükségesség nélkül is nyitva hagyjuk, olyanok fognak rajta keresztül kiosonni, akiknek csak a rendes uton át szabad járniok. Ha ez megszokott jelenséggé válik, károsabb lesz a hatás, mint aminőt akármilyen gazdasági válság elő idézhet. ELŐFIZETŐINKHEZ. Vidéki hálralékos előfizetőinket kérjük, hogy a félév végével hátralékos előfizetési dijukat beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap további küldését be kelljen szüntetni. Megjelent és kiadóhivatalunkban kapható: Dr. Szenté Lajos: A tisztességtelen versenyről szóló törvény a gyakorlatban. Ára 2 P. SZEMLE. Előléptetések az igazságügyminisztériumban. Nem szoktunk kitüntetésekről és előléptetésekről lapunkban külön megemlékezni. Midőn azonban az igazságügyminisztérium kodiíikációs osztályában dolgozó, kiváló fiatal jogászgárda részesült, nyilván a Magánjogi törvénytervezet alkalmából — sorozatos előléptetésben, nem maradhatunk szótlanul és legalább annyit mondunk: Vajha az országnak még sok ily fia volna, akit előléptetésben kelljen részesíteni! Országos Jogászgyülés. Mérsékelt várakozással néztünk a minden jogásznak eseményt jelentő Országos Jogászgyülés elé, mely külső körülmények folytán csak 17 év után jött újból össze; és csupán ezen lefokozott várakozásnak tudható be, hogy abban csak mérsékelten csalódtunk. Nem a jogászgyülés külső képe, mely fényesnek volt mondható, sem az azon résztvevők súlya miatt, mert hisz ugy az ünnepélyes megnyitó ülésen, mint egyes vitaüléseken a magyar jogászok szine-java volt jelen, kezdve az egyetemi tanároktól és legmagasabb bíróságaink vezetőitől, akik mondhatni teljes számban jelentek meg, sőt az előadók is legkiválóbbjaink közül valók voltak; ellenben a vitákban részvevőkben (legalább is a bennünket legközelebb érdeklő hiteljogi szakcsoportban) hiányzott az a magas jogászi nivó, melyet méltán lehet ily magas gyülekezettől elvárni. Ezért azonban nem a vitában résztvetteket okoljuk, hanem, miként már mult számunkban bevezetőül elmondtunk, a vitatárgyak nem voltak szerencsésen megválasztva. Innen van, hogy midőn a hiteljogi szakcsoport a fizetőképlelenségi jog szabályozásának vitás kérdéseit tárgyalta, vagyis, hogy miképpen volna a csődjog és a fizetésképtelenségi jog reformálandó, a vitában résztvettek legnagyobb része nem is a tulajdonképpeni elvi kérdés, hanem annak egyik — igaz, hogy legnagyobb horderejű — részletkérdése körül láthatólag két táborba oszlott. Az egyik, mely az OHE mai hatáskörének fentartása, sőt kiterjesztése mellett, a másik, mely az OHE hatáskörének megszüntetése mellett tört lándzsát. Hogy az egész hiteljogi vita az OHE ' körül forgott, annak legélénkebb bizonysága a szavazásnak külső képe volt; midőn a szavazásnál sok oly tag jelent meg az utolsó pillanatban, akiket csak a szavazás érdekelt, a vita pedig egyáltalában nem; sőt, akik csak az utolsó pillanatban léptek be jogászgyülési tagnak, hogy szavazatukat az OHE mellett leadják. .4 szavazás eredménye (bár a szavazás aránya 73 az OHE mellett és 61 az OHE ellen) lesújtó az OHE mai rendszerére, mert hisz a szavazók között legalább 20—25 oly szavazat volt, akik mint az OHE körül különféle szereppel birók, a szavazásnál érdekelteknek tekinthetők, úgyhogy meg lehet és meg kell állapítani, hogy az Országos Jogászgyülés többsége a fizetőképtelenségi jog reformjánál a kény szeregyezségi eljárás mai rendszere és az OHE ellen szavazott. Ezt az igazságügyi és a kereskedelmi kormánynak tudomásul kell venni. Egyébkén't a hitelvédő szakcsoport két napon át folytatta vitáját. A szakcsoport elnöke volt dr. Schusler Rudolf, a szababalmi felsőbiróság elnöke, alelnökök: dr. Baumgarten Nándor c. egyetemi ny. rk. tanár és dr. Kunez Ödön egy.
