Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - Gazdasági lehetetlenülés a Magánjogi Törvénykönyv tervezetében. (1150.pr.)

6. sz. KERESKEDELMI JOG 103 méljük és kívánjuk, hogy a magyar jogtudomány és annak neves képviselői teljes energiával közre fognak hatni abban, hogy a polgári kódex magyarázatával kapcsolatban is ki fogja fejteni ama áldásos tevékenységét, mely hozzájárult ahhoz, hogy a javaslat a mai kiváló formájában a jogászközönség rendelkezésére állhat. Gazdasági lehetetlenülés a Magánjogi Törvénykönyv tervezetében. (1150.§.) Irta: Dr. Reitzer Béla ügyvéd. Az uj Magánjogi kódex javaslata harmadik rész, második cim, IV. fejezetében értékesiti azokat a tanulságokat, amelyekre gazdasági lehetetlenülés nevezete alatt ismert háborús és ezt követő gazdasági válságok joggyakorlata bennünket megtanított. Egyet len paragrafusba tömöríti össze azt az elvet, amelyet kétoldalu szerződések gazdasági lehetetlenülése esetére alkalmazni kiván. Ez a tömörítés elsősorban esztétikailag nem mondható túlságosan szerencsésnek, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tárgyalt jogtétel egyetlen mondatban sűríti össze mondanivalóját, amely mondat tizenkét és fél sorból, összesen 104 szóból áll. Amikor ezt a véget érni nem akaró szö vegezést olvastam, az ars poetica utolérhetetlen mondása jutott eszembe: Brevis esse laboro, obscurus fio. Lehet, hogy ez lebegett a szerkesztő előtt a hosszadalmas szövegezésnél. Ezzel a váddal tényleg a tárgyalt rendelkezés aligha illethető. Rövidségre a törvényszerkesztő nem túlságosan igyekezett. Sőt erősen megérezni a túlzott kontemplativ törekvést, mondhatni bizonyosfoku mesterkéltséget. Ennek, mint alább látni fogjuk, magának a tárgyalt jogszabálynak belső tartalma szempontjából is látható jelei vannak. Amennyire helyes a törvényszerkesztő azon felismerése, hogy a gazdasági lehetetlenülés olyan jogi kategóriává fejlődött ki az elmúlt tiz esztendő gazdasági és joggyakorlatában, amelynek okvetlenül be kell vonulnia egy évszázadokra kontemplált rendszeres törvénykönyv szabálycsoportjába, anynyira szigorúan kell ügyelni a joghatások korlátozására. Ezeket szigorúan a gazdasági lehetetlenülés keretei közé kell szorítani és minden más tényállástól távoltartani. Mementóul szolgáljanak azok a tultengések, amelyek a birói gyakorlatban itt-ott észlelhetők, amikor a gazdasági lehetetlenülés jogkövetkezményeivel operálnak oly esetekben is, melyeknek ahhoz semmi közük. A konszolidáció bekövetkeztével sem szabad könnyen elfelejtenünk a multak szomorú emlékeit. Alig van háborús intézmény, vagy joginstitució, vagy bárhogyan nevezzük is azt, melylyel több visszaélés történt volna, mint a gazdasági lehetetlenüléssel. Mintha direkt rosszhiszemű adósok érdekében találták volna ki. Százszor rámutattak azokra a káros hatásokra, amelyeket bíróságainknak egyébként igen bölcs és respektabilis törekvése kiváltott, amikor sok esetben feloldottak oly kötelezettségeket, amiknek teljesítése akadálytalanul eszközölhető lett volna. Ezeknek az időknek rossz értelemben vett reflex-eredményei amúgy is erősen kikezdték az individuális liberális gazdasági renden felépült jogot. Sokszor indokolatlanul meglazították az adott szó és a szerződési hűség, mint a forgalmi élet legerősebb pilléreinek hordképességét. Annyira megszokták az emberek ezeket a lazításokat, hogy lassanként scrupulus nélnélkül lökték félre a megkötött szerződéseket, ha azok rájuk nézve kényelmetlenekké váltak. A tisztességtelen spekulációnak valóságos melegágyaivá lettek ezek a szerződések, amelyeket a kötelezett fél, ha a helyzet ránézve előnyösen alakult, makacsul teljesített, de nyomban félrelökte azokat, ha nyerészkedésének útját állták. Hány esetben láttuk, hogy a teljesítésre kötelezett félnek a szolgáltatás tárgya készenállott, azt mindennemű nagyobb erőfeszítés nélkül véghezvihette és mégsem teljesített. Nagyobb előnyök biztosítására másnak juttatta, mint akivel szerződött. A szerződések megkötése ilyképpen semmiféle üzleti kockázattal nem járt, mert az a részleges kártérítés, mellyel a kötelezettnek legvégső esetben évek multán számolnia kellett, még mindig jelentékenyen alatta maradi annak a többletnyereségnek, amelyhez a teljesítés megtagadása és a szolgáltatásnak másképpen való értékesítése utján jutott. A gazdasági lehetetlenülés helyes törvényhozási szabályozásánál az utólagos lehetetlenülésből kell kiindulni. Alapgondolata az, hogy a szolgáltatás, ha fizikailag nem is, de gazdaságilag, vagyis oly módon megnehezül, hogy már a lehetetlenséggel haláros. A római jog rendszerében ezt a típust a quasi kifejezéssel, mint quasi lehetetlenülést jelezték volna. Per absolulum nem lehetetlen a teljesítés, de olybá veendő, mintha az volna, mert a véghez vitel olyan nagy áldozatot vagy erőkifejtést ró a kötelezett félre, ami már a lehetetlenséggel határos és amit senkitől megkövetelni nem lehet. Ezzel a gazdasági lehetetlenülés tényállása (mint quasi utólagos lehetetlenülés) ki is van merítve. Tudvalevő, hogy a szolgáltatás utólagos lehelellenülésének jogkövetkezményei elágazók aszerint, amint az utólagos lehetetlenülés az adósnak felróható vagy fel nem róható okból következett be. Előbbi esetben átváltozik az eredeti teljesítés kártérítésre, utóbbiban az adós szabadul. A gazdasági lehetetlenülés ese