Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1927 / 4. szám - A kamarai Jury-k és Választott Biróságok joggyakorlata [1. r.]
80 KERESKEDELMI JOG 4. sz. szeptember hó 18-án foganatosított lefoglalható ingó hiányában az sikertelen maradt. Nem változtathat a tőke és kamata és az Ítéletben megállapított perköltség átértékelésénél a most megállapított 1920. évi augusztus hó 4-iki kezdőpont elfogadása kérdésében a fellebbezési bíróság ítéletében az ellenkező döntés indokául felhozott az a további tény sem, hogy felperes a kielégítési végrehajtás kérésénél (1922. augusztus) az átértékelésre jogfenntartással nem élt; a jogfenntartásnak ugyanis a kielégítési végrehajtási kérés, amely az alapitéletnek kér érvényt szerezni, nem a rendszerinti helye, de különben is a C. a. végzésből kitetszőleg alperes még a végrehajtás foganatosításakor sem teljesitvén fizetési, felperes a dolog természete szerint jogfenntartással ekkor sem élhetett. Mindezekre tekintettel az átértékelési kezdőpontra nézve részben helyet kellett adni a felülvizsgálati kérelemnek; és a fellebbezési bíróság Ítéletét az alábbi terjedelemben egyidejűleg részben meg kellett változtatni. Eszerint pedig a tőkére és a kamatokra és a mulasztási ítéletben megállapított perköltségre nézve az 1920. évi augusztus hó 4-iki, a többi költségjellegü tételekre nézve pedig a vonatkozó határozatok meghozatalának időpontját fogadta el a kir. Kúria átértékelési kezdő időpontid. Életjáradék valorizálása 58. A kegydij fizetése nem azonos a tartás kötelezettségével. Mérve tehát nem a létminimum, hanem az összes körülmények figyelembevételével állapítandó meg. (Kúria P. II. 7069/1925. sz. a. 1927 febr. 17-én.) Indokok: A kegydijfizetés kötelezettsége nem rgyanazonos a tartási kötelezettséggel; felperesnek a létminimumra vonatkozó érvelése tehát nem helytálló annyival kevésbé, mert a nyugdijtermészetü kegydijnak az 1926. év július hó 31. napján életbelépett és a folyamatban levő perben is alkalmazandó 1926:XV. t.-c. 24. §. értelmében az 1925. év augusztus hó 1. napját megelőző időre vonatkozó átértékelésnél irányadó régebbi jogszabályok szerint, valamint a hivatkozott t.-c. 14. §. szerint az 1925. év augusztus hó 1. napjától esedékes járandóságok átértékelésénél a jelen esetben alkalmazandó 11. §. rendelkezése értelmében, nem a létminimum, hanem a fennforgó összes körülmények méltányos figyelembevétele mellett, tehát a kegydijas személyes körülményeinek, vagyoni helyzetének is figyelembevételével, főként a kegydij fizetésére kötelezett vagyoni helyzete és teljesítőképessége az irányadó. A fentebb megjelölt irányelvek mellett a fellebbezési bíróság ítéletében felsorolt körülményekre, különösen arra figyelemmel, hogy felperes kedvező vagyoni viszonyai folytán létfenntartása tekintetében különben sincs a kegydijra utalva, a m. kir. Kúria a felperes kegydijának a fellebbezési bíróság által megállapított 50%-on túlmenő valorizálását a fenforgó esetben nem találta helyénvalónak. Nyugdíj. 59. Az alkalmazottak érdekében és javára kötött életbiztosítás nem tekinthető nyugdijfizetési kötelezettség vállalásának. (Kúria P. II. 1178/1926. sz. a. 1927 febr. 16-án.) Indokok: A magánalkalmazottak nyugdíjigénye rendszerint a munkaadóval létesített szerződés, vagy az ezt pótló nyugdijszabályzat alapján létesül, amelyben a munkaadónak a nyugdíjfizetésre vonatkozó kötelezettségvállalása kifejezést nyer. Az alperesek nyugdijfizetési kötelezettsége a 4. alatti kötlevél alapján, amely szerint alperesek az uradalomban alkalmazottak életbiztosítását határozták el és azon az alapon, hogy erre nézve az alkamazottak hozzájárulásával az E. M. Á. biztosító társasággal a tényállásban részletezett feltételek mellett szerződést kötöttek — meg nem állapitható; mert habár az életbiztosítás a nyugdijat lett volna hivatva pótolni, de abban az alperesek részéről nyugdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség elvállalása nem foglaltatik, ezt pedig alpereseknek az életbiztosításra irányuló intézkedése nem pótolja, az éietbiztositási szerződésnek olyan értelem, hogy abban a nyugdijfizetési kötelezettség elvállalása bennfoglaltatik, nem tulajdonítható. Nem kötelezhetők alperesek arra sem, hogy az 50.000 K biztosítási összeget átértékelve fizessék meg; mert a biztosítási összeg megfizetésére nem alperesek vállaltak kötelezettséget, hanem a biztosítótársaság; alpereseket tehát fizetési kötelezettség nem terhelvén, velők szemben az átértékelésnek sem lehet jogi alapja. A Magyar Altalános Hitelbank igazgatósága március 22-én tartott ülésében megállapította az 1!>26. üzletév mérlegét, mely 5,259.022.61 pengő tiszta nyereséggel zárul az 1925. évre kimutatott 3,287.841.66 pengővel szemben. A nyereség felosztása tekintetében az igazgatóság a március 31-re egybehivott LlX-ik évi rendes közgyűlés elé azt a javaslatot fogja terjeszteni, hogy osztalék cimén 4,140.000 pengő, tehát 51% milliárd korona osztassék szét a részvényesek között az 1925. évi osztalékra forditott 34% milliárd koronával szemben, olymódon, hogy az összevont 50 pengő névértékű uj részvények szelvényei darabonként ."> pengővel váltassanak be. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó-Bank megtartotta báró dr. Madarassy-Beck Marcel elnöklete alatt LV1I. rendes közgyűlését, amely megállapította az 1926. évi mérleget. A kimutatott 1,297.344.30 pengő tiszta nyereségből a már összevont pengő névértékű részvények 1926. évi osztalékszelvénye 6 pengővel (400 K n. é. régi részvények után 6000 K a tavalyi 5000 K-val szemben) kerül március 28-tól kezdve beváltásra A Magyar Általános Takarékpénztár rt. 1926. üzletévé 809.421.02 P tiszta nyereséggel zárul (1925-ben 675.107.95 P), miután a nyugdijalapot már előzőleg intern 260.000 P-vel dotálták Az igazgatóság a március 31-iki közgyűlésnek javasolta, hogy 1926. évre osztalék fejében részvényenként 6 P = 12% (1925-ben 5 P = 10%) fizettessék. Az igazgatóság egyúttal javasolta, hogy az alaptőke 8.000.000 pengőre emeltessék fel oly módon, hogy a nem osztható tőredéket kivéve, az összes uj részvényeket a régi részvényeseknek ajánlják fel. Minden 3 darab 50 P n. é. régi részvény után 1 darab uj 50 P n. é. részvényt engednek át a részvényeseknek. Az elővételi jog 1927 április 2-tól 8-ig bezárólag gyakorolható. A Salgótarjáni osztaléka. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága legutóbb tartott ülésében megállapította az 1926. évi zárószámadásokat és elhatározta, hogy az ezévi március hónap 29. napjára egybehivott rendes évi közgyűlésnek részvényenként 3 pengő osztalék kifizetését indítványozta. A Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára (Trust) 1926. évi mérlege 1,310.778.80 P tiszta nyereséggel zárul és az igazgatóság az április 1-ére egybehivott közgyűlésnek 2 P = 25.000 korona osztalék kifizetését (a niult évben 1.44 P = 18.000 K) javasolja. A Magyar Olasz Bank Rt. március 22-én tartotta meg dr. Berzeviczy Albert v. b. t. t. elnöklete alatt VII. rendes közgyűlését, amely az igazgatóság összes javaslatait egyhangúan elfogadta és ennek megfelelően 4.— pengő = 8% osztalék kifizetését határozta el. (1925-beu 6%.) Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R. T. Budapest, V., Vilmos császár-át 34. — Felelős: Schmidek Géza.