Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Kereskedelmi társaságok honossága a Vegyes Döntőbíróságok ítélkezésében

4. sz. KERESKEDELMI JOG 73 francia részvényesek által van kontrollálva és az igazgatóság is ezekből van összetéve. A Vdbsg. a hatásköri kifogást elutasította és a kontroll-theoria elvetésével kifejezetten a székhely-elv alapjára helyezkedett. Az indokolás szerint: ott, ahol a Bsz. olyan szerződésekről beszél, amelyek egyrészről ántánthonos, másrészről bolgár honos között köttettek, ezen kitétel alatt «nationals», nemcsak természetes személyek, hanem jogi személyek is beleértendők. Az angol jog értelmében valamely jogi személyiséggel biró társaság (corporate body) honossága azon állam joga által van meghatározva, amelynek hatálya alatt alakult; hasonló állásponton van a bolgár jog is. A békeszerződésekben — mondja továbbmenően az indokolás — nem foglaltatik jogalap az ellenkező felfogás alkalmazására. Alperes hivatkozott a kontroll-theoriára és a francia-német Vdbsgnak ez utóbbira alapított döntéseire. Az angol-bolgár Vdbsg. nem fogadja el ezt az elvet, mert azon törvényes elv elismerése, hogy valamely ország törvényei szerint alakult társaság — részvényeseinek honosságára vagy ügyvitelének ellenőrzésére való tekintettel — ezen ország ellenségének jellegét veheti fel, nem áll ellentétben azon elvvel, hogy honossága azon állam törvényei szerint igazodik, amelynek a társaság létét köszöni. A neuilly-i szerződés 177. cikke (trianoni 232.) az egyetlen hely, ahol a Bsz. a kereskedelmi társaságok honossága tekintetében meghatározást ad és ahol ez a kitétel foglaltatik, kapcsolatban az ántánthonosokkal: «ideértve azokat a társaságokat is, amelyekben ezek az állampolgárok érdekelve vannak.* Az angol-bolgár Vdbsg. ezt a kitételt olyképpen értelmezi, hogy az ántántállam honosa mint egyén érdekelve lehet valamely kereskedelmi társaságban, amely egy másik hatalom honosa és egyénileg érintheti őt is a társaság ellen foganatosított rendszabály. A Bsz-ben foglalt ezen további kitétel, hogy «... a bolgár (magyar) királyság honosai, vagy az ellenőrzésük alatt álló társaságoknak tulajdonában levő javakat...» annak elismerése, hogy olyan társaságot is, amely nem bolgár (magyar) honos, ellenőrizhetnek bolgár (magyar) honosok. Ha a signatarius hatalmak azt akarták volna kifejezni, hogy általában az ellenőrzési elv szerint állapittassék meg a honosság, akkor a «vagy» szócskát nem szúrták volna be a «bolgár (magyar) királyság honosai* és «az ellenőrzésük alatt álló társaságok* szavak közé, hanem akkor a «bolgár (magyar) királyság honosa* alatt ezen társaságok is értendők lettek volna. Ugyanez a gondolatkapcsolás párhuzamosan megismétlődik ezen cikkely e) pontjában is az ántánthonosokkal kapcsolatosan. Ezek alapján a Vdbsg. azon következtetésre jut, hogy a Bsz. szerint a székhely elve (illetve azon államnak joga, amely szerint a társaság megalakult) alkalmazandó a társasági honosság elbírálása körül. Ugyanezen jogi álláspont jut kifejezésre — a fentebbi ítéletre való kifejezett utalás mellett — az angol-magyar Vdbsgnak az Investment Registry Ltd contra Temes és Somogymegyei Egyesült Vasutak Bt. perben hozott ítéletében. (Recueil V—48.) Analóg jogfelfogás jut kifejezésre az angol-némel Vdbsgnak Chamberlain-Hookham contra Solar-Záler Werke ügyben hozott Ítéletében (Becueil I—722.)3 és a General Electric contra Deutsche Gasglüh A. G. ügyben hozott ítéletben. (Becueil IV—193.) Ad 3. A harmadik megoldás dualisztikus jogfelfogáson alapszik, vagyis ekklektikusan egyezteti össze a tőkeérdekeltség provenienciáját a székhely-elvvel. Ezen felfogás szerint azon esetekben, amelyekben a társaság a 232. cikk alapján érvényesít valamely jogot, vagy amikor a társaság honossága valamely háborús kényszerrendszabállyal összefüggésben vétetik elbírálás alá: a részvényesek (társasági tagok) honossága kvalifikálja a társaság honosságát, ellenben minden más jogvitában (tehát a 234, 235 és 239 körüli jogvitákban, valamint a clearing-eljárás során felmerülő jogvitákban) a klasszikus nemzetközi jogi elvek, elsősorban a székhely-elv alkalmazandó. Ezt az álláspontot foglalta el több perben a belga-német Vdbsg. Téves dolog volna azt gondolni, hogy ezen gondolatilag olyan egyszerű elkülönböztetés a gyakorlatban is ilyen könnyen választható szét. A gyakorlatban ez gyakran igen nehéz, mert konkrét esetben előfordult, hogy egy Belgiumban kényszerfelszámolás alá vont társasággal szemben egy háboruelőtti szerződés alapján indíttatott per a Vdbsg. elátt; és előfordult, hogy Belgiumban kényszerfelszámolás alá vont társaság sequestere lépett fel keresettel ugyancsak háborúelőtti szerződésből folyólag. Melyik perben emelhető hatályosan hatásköri kifogás a Vdbsg. jurisdiktiójával szemben? Peeters, van Haute et Duyver contra Trommer et Gruben perben (Becueil II—384) a társasági honosság kérdése különös alakban merült fel a belga-német Vdbsg. előtt. A per alapjául szolgáló ügylet a háború előtt — 1914 június 22-ikén köttetett peres felek között Belgiumban. Felperes cég tagjai belga honosok; alperes közkereseti társaság két tagja közül az egyik német állampolgár, a másik «heimatslos»; a cég székhelye és üzleti telepe Belgiumban lévén, a háború előtt érvényben volt belga törvények értelmében a társaság belga honosnak minősült. A fegyverszünet megkötése után hozott belga törvények (különösen az 1919 augusztus 20-iki belga törvény 3 Az ítéletet beható kritika kíséretében ismerteti dr. Szladits Károly egyetemi tanár ur a „Békejog" II. évf. 7. old.