Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1926. évben

48 KERESKEDELMI JOG 3. sz. lönfélébb ügyletkötések struktúrája szempontjából, úgyis túlságos mértékben vétettek igénybe a szakértők. De tegyük fel ezek után, bogy a fenti nehézségeken túlesve, a biró megállapította, hogy az egyik fél megsértve a jóhiszemű adatközlési kötelezettséget, ennek folyománvaképen indokolatlan vagyonjogi előnyökhöz jutott, fenmárad azonban a kérdés legnehezebb része, hogy a megállapított tényállásból minő jogi következtetés vonható, illetve vonandó le. Természetesen — amint arra Almási Antal helyesen mutat rá —, ha az adatközlés elmulasztása folytán megállapított tényállásban a tévedés és megtévesztés ismérvei fellelhetők, ugy az általános magánjog nála e tekintetben kijegecesedett szabályai nyernek alkalmazást. Mi történjék azonban akkor, ha az adatközlési kötelesség elmulasztása kapcsán tévedés vagy megtévesztés ugyan nem állapitható meg, hanem, az, hogy az egyik fél indokolatlanul nagyobb anyagi haszonhoz jutott. E tekintetben Almási azt mondja, hogy «ilyenkor a felvilágosítási kötelezettség vétkes megszegése azzal a joghatással jár, hogy az e törvényes kötelezettségét megszegő ügyleti ellenfél nem érvényesítheti azt a külön jogot, amelyhez kötelességszegés révén jutott és teljesíteni köteles azt a külön kötelezettséget, melytől e réven szabadult.» Felette nehéz lesz azonban megállapítani, hogy ez az adatközlési kötelezettség megsértése egy tudatos félrevezetési szándékban leli-e magyarázatát, azaz egy teljesen menthető feledékenységben, mert az utóbbi esetben semmikép sem tartanám méltányosnak, hogy az adatközlési kötelezettség ilyenirányú elmulasztásához fűzzük a fenti szigorú jogi konzekvenciákat. Ebből a szempontból nem is tartom tel jesen aggálytalannak azt a határozatot sem, amelyben a Kúria (8126/925) megtagadta az ügyvédi díjkövetelést pld. akkor, midőn az ügyvéd nem világosította fel az ügyfelét a lebizottsági, illetékügyi és telekkönyvi eljáráhaszonbéri szerződés fogalmazását vállalja, az ily szerződéseknél szokásos gazdasági álbizottsági illetékügyi és telekkönyvi eljárásokért pedig külön díjazást igényel. A gyakorlati élet tapasztalatai szerint ugyanis, különösen az ügyvédi megbízásoknál, precíz megállapodásokkal ritkán találkozunk és egyébként is nem állapithatók meg előre mindig az ügyvéd részéről az esetleges eventualitások, melyek egy adott megbízás keretén belül adódhatnak. Ha tehát az ügyvéd — megtévesztési szándék hiányában — egyik vagy másik ügyvédi ténykedés külön díjazására nem is hívja fel a megbízója figyelmét, szerény nézetem szerint ennek a díjazás szempontjából nem lehet jelentősége, annál kevésbé, mert még mindig ott van a biró kezében azon körülmény bírálatának lehetősége, hogy az előre nem közölt tevékenység az ügy érdekében szükséges volt-e. Végeredményben a magam részéről is feltéllenül fontosnak tartom, hogy a bírói gyakorlat számoljon az adatközlési kötelezettséggel; azonban a legnagyobb óvatossággal, nehogy az alperesi védekezések egy olyan zsilipjének engedjünk szabad folyási, melynek célja az esetleg reá súlyosabb kötelezettségeVet rovó szerződéseknek hatálytalanítása. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1926. évben. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd. Az elmúlt év joggyakorlata nem volt gazdag sem uj utak keresésében, sem ujabb irányú jogelvek teljes kijegecesítésében; bár inkább azt lehet mondani, hogy a joggakorlal inkább hajlott a konzerválás, mint a radikális újítások felé. Egyes kérdések, mint a valorizálás s különösen a nyugdijvalorizáció kérdése, kezdenek nyugvópontra jutni, részint a kérdés törvényhozási szabályozása, részint amiatt, mivel a korona stabilizálódása s vele együtt a pengőérték bevezetése folytán a pénz árhullámzásából előállott kérdések kezdenek kevésbbé aktuálisok lenni. Ki kell azonban emelnünk, bogy. mint látni fogjuk, még mindig találunk a multévi határozatok között szép számban oly döntéseket, amelyek érdemesek arra, hogy azokra a figyelmet felhívjuk és amelyek a bírói ítélkezés kommerciális irányába vetett hitünket megerősítik. Az árdrágítás körében szakitolt a Kúria azzal ÍI formális állásponttal, amely csak az! a tényt vizsgálta, hogy volt-e egy felesleges közbeékelődése egy nem szükséges kereskedő nek; hanem azt vizsgálta, hogy a cikk ára a láncolatos beékelések folytán tényleg megdrágít tatott-e*? kimondván, hogy: az a körülmény, hogy valamelyik közszükségleti cikk kereskedőknek egymással kötött üzlete rend jén jut a harmadik személy kezére, egymagában nem alkalmas az ügyletnek árdrágító láncolássa minősítésére, mert ennek fogalmi elő teltétele az is. hogy a cikk ára a láncolatos beékelődés folytán megdrágittassék. (P. IV. 1471/1925. K. J. 6.) *) A eégbitorlás körében a Kúria az oltalom körét kiterjesztőleg magyarázza, amennyiben kimondja, hogy a K. T. 24. §. nemcsak a már létező és bejegyzett céget részesiti oltalomban a jogosulatlan céghasználat ellen, hanem a névhez való jogot is: tehát a jogosu *)• Kereskedelmi Jog 1926. évfolyam, 6. szám.