Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - Jelzálogadóslevél és telekadóslevél

32 KERESKEDELMI JOG 2. BZ. leknek az adóslevelek átruházása esetéhen is képviseleti jogot biztosit, kimondván, hogy az a hitelintézet, amelynek részére az adóslevelet kiállították, a jelzálog tekintetében az adóslevél mindenkori birtokosának törvénynél lógva képviselője. Ezenkívül mint engedményes szavatol az adóslevél minden későbbi jogszerű birtokosának. (111. §.) A jelzálogadóslevél és a leiekadóslevél gyakorlati keresztülvitelét biztosítani és egészséges intézményt létesíteni nem a hitelező pénzintézetek szük körre szorítása van hivatva. Egymaga az, hogy a hitelező a Pénzintézeti Központ vagy az Országos Közponli Hitelszövetkezet valamely tagintézete, még nem óvja meg a jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonosát a magas kamatoktól és költségektől és főleg nem adja meg az értékpapírnak a gyors átruházás lehelőségét, amit csak az abszolút biztonság és értékállandóság érzése adhat meg. Ennek előfeltétele pedig a törvényjavaslatból hiányzik. Az adóslevélnek a biztonságot a telekkönyvbe vetett hit adhatja csak meg. E tekintetben a törvényjavaslatból hiányzik az a rendelkezés, hogy az ingatlannak minő hányadrészére és milyen értékelés mellett szabad az adóslevelet kiállítani. A svájci plk. (amely a mi javaslatunk szerint mintául szolgált) a Sehuldbrief-nél megengedi azt, hogy a terhelés határa törvényileg szabályoztassék (843. §.) a Güll pedig a mezőgazdasági ingatlanokon a hozadék szerint vett értéknek (Ertragwert) kétharmad rés: erejéig bocsátható ki és ez ha felépítmények is vannak az ingatlanon, ezek értékének fele része erejéig emelhető. Városi ingatlanok pedig csak az értékük háromötöd rész erejéig terhelhetők meg. Az óvatosságnak tehát ezen a téren van helye az adósleveleknél. A hatósági ellenőrzésnek tere nyílik a telekkönyvi bejegyzés megengedhetőségénél. Hisz az adóslevelet a telekkönyv állítja ki a jclzálogtelekkönyvi bejegyzése alapján (94. §) és az adóslevelek tartalma a telekkönyvi állapottal ellentétes nem lehet. (104. §.) A telekkönyvbe veteti bizalom a jelzálogadóslevél és lelekadóslevél kiállításánál fokozottabban érvényesül, mint azt a telekkönyvi törlés és kiigazítás megtagadásánál látjuk, ha már az adóslevelet a törvényszabta előfeltételek meglétében kiállították. (91. és 103. §.) A telekkönyvi bejegyzésnél kell tehát a telektulajdonos védelméről gondoskodni és itt lehet kizárni a közérdeknek meg nem felelő adóslevelek kiállítását. A jelzálogadóslevél és lelekadóslevél in lézménye nem a hazai jogélel talajából fakadt, ha tehát átültetni óhajtjuk, ugv nem szabad megterhelni mindjárt azzal, hogy az intézményt oly korlátokkal látjuk el, mint aminő pl. a hitelező pénzintézet kötelező törvényes képviselete, amely inkább közjegyzői vagy ügyvédi hatáskör és amely mellett ennek az intézménynek fejlődési lehetősége alig lesz. A hitelező .személynek és a képviseletnek korlátozását egyébként sem a német B. G. ii. Hypothekenbrief-jénél, sem a svájci P. T. K. Schuldbrief-']éné\ és öű/í-jénél nem találjuk. 3. Sichermann (Jogt. Közi. 1927. 2. sz. 11. o.) megállapítja az Egyesült-Államok pénzpiacának jelentőségét és a záloglevelektől való idegenkedését. Ennek az az oka szerinte, hogy a záloglevél átruházásával a vevő a telekkönyvben — bár minden ujabb telekkönyvi bekebelezés nélkül — nem közvetlen zálogjogot szerez a biztosításul szolgáló ingatlantulajdonossal szemben, hanem csupán alj elzálog jogot. Míg a záloglevél birtokosa, mint aljelzáloghitelező, jogait a jelzálogadós ellen csakis az eredeti jelzáloghitelező utján érvényesítheti s míg az alapjelzálogjog a záloglevéltulajdonos hozzájárulása nélkül is megszüntethető, az aljelzálogut szolgáló követelések pedig nemcsak az egyes, hanem az öszszes záloglevelek fedezetéül is szolgálnak, — addig a jelzálogadóslevél vevője közvetlenül érvényesítheti kizárólag az ö fedezetéül szolgáló, hozzájárulása nélkül el nem vonható zálogjogát. A jelzálogadóslevelet nem a hitelező pénzintézet állítja ki. A hitelező pénzintézetnek tehát nincs meg az az értékpapírt létesítő szerepe, mint a jelzáloglevélnél, ahol a hitelintézet felelőssége fennáll akkor is, amikor a jelzálogjog maga már megszűnt. Az adóslevél első átruházója csak mint engedményes s mint ilyen is csak a követelés fennállásáért, de a behajthatóságért nem felel. A hitelező szerepe tehát háltérbe szorul. Az adóslevél, mini ezt a svájci példa mutatja, a rövidlejáratú magánhitelt szolgája, nincsen állandó típusa, nincs is piaca a tőzsdén. Hogy forgalomba kerülhessen, a kisebb pénzintézetek, bankok szerepe nem mellőzhető. Ha a kamatozást maximáljuk, akkor alacsonyabb kamatozás mellett csak kézizálogképen, ériéke bizonyos hányada erejéig fogadják el a forgalomban. Minderre példa a svájci gyakorlat, ahol a zálogleveles kölcsön( eddig meg sem honosították. 4. A törvényjavaslat, mely egyik magánjogunk leglényegesebb részét szabályozza és mely nem néhány esztendőre, hanem hosszú időkre kíván általános érvényű szabályokat felállítani, ilyen korlátozó rendelkezéseket el nem bír. Még akkor sem, ha a hitelező sz.'1 mélyének megszükitése közgazdasági okokból szükségesnek mutatkoznék. E tekintetben keretrendelkezés inkább látszik helyénvalónak mint ezt a Bsz. 073. §-ánál láttuk. Végre is a