Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A Kereskedelmi Törvény 161. §-a és a Kuncz-féle részvénytársasági törvénytervezet

30 2. sz. nyilatkozatol az ügyfél ennek folytán abban a tormában adja a kölcsöntnyujtó pénzintézetnek, hogy annak kézizálogjoga a letét állagának változása esetén is az abba később bekerülő összes értékekre is kiterjedjen. Ha már most az ügyfél jónak látja a kölcsöntnyujtó pénzintézel részvényeit is vásárolni, az intézel abba a helyzetbe kerülne, hogy ez ellen, kézizálogjogának veszélyeztetése címen, tiltakozzék és qnasi a saját részvényeivel szemben bizalmatlanságát fejezze ki. A 161. §. merev alkalmazása azt is kizárná, hogy pl. végrehajtási zálogolás utján se szerezhessen a részvénytársaság a saját részvényeire zálogjogot és kénytelen legyen, a társaság érdekeinek veszélyeztetésével, lemondani a biztos kielégítésről. Mindezen segit a Tervezet. A Tervezel 66. §-ának 3. pontja szerint nem tilalmazott a saját részvények megszerzése, ha az valamely vagyonösszesség átvételének vagy megszerzésének következménye. Véleményünk szerint ez az eset elkerülhetetlen ma is és bármely szigorúsággal értelmezzük is a 161. §-t, abba az ily eseteket bevonnunk esak akkor lehetne, ha a saját részvényeknek ilymódon való megszerzése után azokat állandó megtartási célzattal vagy spekulatív okból tartaná továbbra is tárcájában a részvénytársaság. Ha a megszerzés vagy zálogbevétel az alapszabályokban megállapított üzletággal összefüggésben van, akkor a 66. §. 4. pontja szerint az tilalom alá nem esik. Ez a rendelkezés józanul és okosan számol az üzleti élet követelményeivel, mert hiszen a mai birói gyakorlat mellett a 161. §-nak oly értelmezése sem lenne meglepő, amely szerint pl. pénzintézet saját ügyfeleitől a saját részvényeinek vételére és eladására vonatkozóan kapott megbízást sem hajthat végre. Az ily megbízásokat a pénzintézel általánosságban a K. T. 381. §-ában előirt módon önszerződő félként fogalositja rendszerint. Ha tehát a fél vesz részvényt, a pénzintézel, mint eladó, szállítja a részvényeket, viszont ő a tőzsdén a saját nevében veszi meg azokat. Ha viszont a fél az eladó, akkor a pénzintézet, mint önszerződő lel veszi meg tőle a részvényeket, viszont azokat a saját nevében adja el a tőzsdén. Igaz ugyan, hogy a 161. §-nak bármely szigorú rendelkezése ellen is felhozható, hogy a pénzintézel az ily megbízások végrehajtásánál bizományos, aki a 381. §-ban részére biztosított önszerződői joggal él és így saját részvények megszerzéséről szó sem lehet, mindazonáltal M legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk a fentemlitetl 4. pont liberális rendelkezéseit, amelyek végei vélnének mindazoknak az aggályoknak és kétségeknek, amelyek a mai bizonytalan jogállapot folyományai. A Tervezel 66. §-ának 3-ik bekezdésében Kimondja, hogy az igazgatóság a társaság birtokában levő saját részvényeket az évi jelentésben kifejezetten és szám szerint feltüntetni tartozik. Kiegészítő része ennek a rendelkezésnek a 92. §. 3-ik bekezdésének 9. pontja, amely szerint a mérleg felállításánál a társaság birtokában levő, teljesen tjefizetett saját részvényeket a vagyon oldalon ugyan, de elkülönített léteiben kell felvenni. Hiánya a 66. §. fentemiitett rendelkezésének az, hogy a társaság birtokában levő részvényekről beszél, ahelyett, hogy a társaság tulajdonában levő részvényeket emliteté fel. E rendelkezésnek legtágabb értelemben való magyarázata azzal a helytelen konzekvenciával járna, hogy az évi jelentésnek pl. pénzintézeteknél az ügyfelek letétében fekvő azon saját vállalatbeli részvényt is ki kellene mutatni, amelyekre a pénzintézetnek kézizálogjoga van, holott éppen a 92. §. 3-ik bekezdésének 9. pontjával való egybevetésből azt véljük megállapíthatni, hogy a vervezet nem célozza az utóbb említett részvények kimutatását. Azok a megszorítások, amelyek a saját részvények megszerzésével és zálogbavételével kapcsolatban a 66. §. 4-ik és 5-ik bekezdésében foglaltatnak, feltétlenül helyesek, mert indokolt, hogy a nem állandó megtartás célzatával vagy kényszerűségből megszerzett saját részvények mielőbb továbbadassanak, ennek esetleges akadályairól az évi jelentés megemlékezzék, hogy a társaság a saját tulajdonában levő részvények alapján szavazatot ne gyakorolhasson és hogy a zálogbavett részvények alapján is megillesse a szavazati jog a zálogadóst. Aggályos azonban a 66. §. utolsó bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint: az e rendelkezésekkel ellenkező részvényszerzés, zálogbavétel semmis». Mindenekelőtt aggodalomra ad okot a szövegezésnek azon módja, amely «az e rendelkezésekkel ellenkező ) részvényszerzésről vagy zálogbavételről szól. Helyesebb lenne az 1—4. pontokban emiitett eseteken kívül történt részvényszerzésről vagy zálogbavételről beszélni, mert a Tervezet szószerinti rendelkezései szerint esetleg semmissé válhatnék az eredetileg megengedett célzattal történi részvényszerzés is, ha a cél meghiúsulása vagy megváltozása folytán a részvények továbbadása meg nem történnék. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen visszaható erejű semmisség a forgalom biztonságát a legnagyobb mértékben veszélyeztetné. De ugyanez a szempont szól általában a semmisség ellen minden esetben. Helyesebb a mai birói gyakorlatnak az az álláspontja, amely magának az ügyletnek érvényét a törvénybe ütköző részvényszerzés vagy zálogbavétel ellenére sem érinti. Gondoljunk csak arra, hogy mily körültekintő gondosság és óvatosság kívántatnék meg, ha az ügylet semmisségével kel-