Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - Megjegyzések az OHE körüli vitához

II) KERESKEDELMI JOG J. S*. nyu komoly és rendszeres níunka folyik az OHE-nél, mer! meggyőződésünk szerint nem a felmerüli betegségek kezelése, hanem azok megelőzése a közgazdaságilag fontosai)!) érdek. Az 011 ívnek ezen érdekképviseleti mivoltából folyik az. hogy nem tekinti munka ját befejezettnek az egyesség létrejöttével, hanem gondol fordit arra. hogy az egyesség lebonyolításának minden későbbi stádiumában is megvédje a jogos hitelezői érdekeket. Megállapíthatom itt. hogy pl. az az óhaj, amelyet tisztelt Ember kollegám cikkében kifejezésre juttat, hogy t. i. az egyességi eljárás befejezése után tartassék adós üzlete ellenőrzés alatt, az OHE megindulása után éppen e sorok Írójának kezdeményezésére nyert megvalósítást s hogy ez intézmény az eddigi tapasztalatok és számszerűleg érzékelhető eredmények alapján is kitűnően bevált. E pillanatban az OHE 126 cégnél gyakorolja az egyesség utáni felügyeletet, s ezzel nemcsak azt szolgálja, hogy a hitelezőket a károsodástól megóvja, hanem egyben az adóscégeket rendszeres üzleti adminisztrációra, racionálisai)!) üzletvitelre szoktatván, komoly közgazdasági jelentőséggel biró nevelő munkát is végez. Ez intézmény révén sikerült már számos esetben az adós exisztenciáját bizományi áruk szerzése vagy egyéb segítségnyújtás által feljavítani, úgyszintén megakadályozni azt is, hogy egyes hitelezők a többi hitelezők rovására jussanak többletteljesítéshez. Ha itt csak rámutatok arra, hogy az OHE adó- és vámkérdésekben általános hitelvédelmi szempontból nagy fontossággal biró akeiókat tett folyamatba, ügy talán e vázlatos feltüntetéssel is sikerült érzékeltetnem azt. hogy rendszeresen foglalkozunk a hitelvédelem terén mutatkozó visszaélések üldözésének elvi és gyakorlati vonatkozásaival, hogy ez intézmény nem arra kívánt berendezkedni, hogy valamely felmerülő fizetésképtelenségi ügynek egy aktusát intézze, mint ahogy ez az OHE előtt a fizetésképtelenségi ügyekben közreműködő tényezőknél hatáskörük termé szelénél fogva is magától értetődő volt, hanem intézményesen, rendszeresen és átfogóan, a modern érdekképviseleti gondolat következetes érvényesítésével kívánja a hitelvédelem ügyét végig az egész vonalon szolgálni. Elvileg nem tekinthetem támadási felületnek, konkrété nem találhatom helytállónak Szenté kollégámnak azt a kérdésfelvétését, hogy vájjon az OHE előtt nem tulnagy szám ban jönnek-e létre az egyességek? Hogyha az arra való egyességeket az OHE szervei létrehozni igyekeznek — ezzel csak kötelességüket teljesitik. Akkor, amidőn az OHE eddigi működése során kb. az esetek 50 százalékában jö!l előtte létre az egyesség, inkább arról lehetne beszélni, hogy az egyességek száma inkább tulkevés. Közvetlen tudomásom alapján állithatom, hogy az egyességek az esetek igen nagy számában azért hiúsullak meg, meri éppen a védegyletben tömörült hitelezői érdekeltség foglalt állást az egyesség elfogadása ellen. E lény. mely az akták egész sorával adatszerűen igazolható, felelet Szenté szerkesztő ur cikkének arra a kérdésére, vájjon az egyességek létrejöttét nem befolyásolja-e az OHE részére történt dijmegállapitási módja? A már emiitetteken kívül a tagadó választ azzal is alátámaszthatom, hogy épen az 01IE és szerveinek érdekképviseleti jellege, a hitelezőkkel való összeköttetésük állandósága s a lebonyolításnál való közvetlen közreműködésük, nyomatékos kontraindikációt jelentenek saját jól felfogott érdekük szempontjából abban a tekintetben, hogy egy meg nem felelő egyesség mellett, ahol a teljesítés valószínűsége nincsen megadva, állást foglaljanak. Nem egyszerűen a megbízhatósági, hanem ez az elhelyezkedési és érdek-momentum teszi egészen mássá az OHE és szerveinek helyzetét az egyesség lebonyolításánál, mint amilyen pl. a vagyonfelügyelőé és ez szolgáltat fokozottabb garanciát arra nézve, hogy a meg nem felelő egyességek létrejöttét lehetőség szerint épen az OHE és védegyletek akadályozzák meg. Az OHE előtti egyeztetési eljárás értékének megterhelésére csak két adatot hoznék lel. Mind a kettőt a Magyar Statisztikai Szemléből merítem, Szigethy Gyula dr.-nak az április—szeptemberi fizetésképtelenségi matériát feldolgozó közleményéből. Az egyik szerint az OHE előtti eljárásban az esetek 53.4 százalékában sikerült 40 százaléknál magasabb kvótát biztosítani. A bírósági kényszeregyességeknél viszont ez csak az esetek 41.1 százalékában éretett el. Ugyanezen közlemény másik megállapítása szerint: . Az eljárások tartamára vonatkozó adatok minden kétséget kizáróan azt bizonyítják, hogy az ügyek az OHE-nél sokkal gyorsabban nyertek lebonyolítást, mint a bíróságnál. A bíróságnál befejezett eseteknek alig egytizede került két hónapnál rövidebb idő alatt lebonyolításra, míg egyharmada az ügyeknek 2—4, kb. egynegyed része 4—6 és egynegyed része 6—12 hónapig, végül 15 esetben 1 évnél tovább tartott." Véleményem szerint egymagában ezen lényeges idölerövidités az OHE előtti eljárás értékének megítélése szempontjából a legdöntőbb momentum, mert gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy semmisem rontja annyira adós gazdasági helyzetét, s ezáltal a teljesítés lehetőségeit, mint az egyezkedési folyamat elhúzódása. A teljesítési statisztika adataiból, melyeknek rendszeres gyűjtését is az OHE iniciálta,