Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 11. szám - Az eladóért helytálló kezes jogállása

188 KERESKEDELMI JOG 11. sz. ügylel elbírálásánál a Budapesti Áru- és Értéktőzsde áruüzleti szokásai voltak alkalmazandók. A tőzsdeügyletek azonban, amelyek elbírálásánál e szokások alkalmazásra kerülnek, közfelfogás szerint kivétel nélkül szoros határidejű ügyletek, aminek indoka az, bogy azok tárgya állandó, lényeges árváltozásnak és spekulációnak van kitéve. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde áruüzleti szokásai szerint költött ügyletek fixitása egyébként maglikból a hivatkozott szokásokból is következik. A szoros határidejű ügyleteknek ugyanis három főjellemvonása van: 1. a késedelembe esett fél nem kérhet utólagos teljesítési határidőt (Kúria 905/1898), 2. a nem késedelmes fél is csak akkor igényelhet az eredeti teljesítési határidő lejárta után teljesítést, ha erről a másik felet a határidő, vagy a határnap elteltével azonnal értesiti ÍK. T. 355. §.), 3. a most emiitett esetet kivéve a késedelembe esett fél késedelmét nem pingálhatja. E három előfeltétel teljes mértékben fennforog a szokványvételnél: 1. a szokások nem engedik meg, hogy a késedelmes fél pótszállitásra határidőt kérjen, 2. a szokások 65. §-ának a) pontja és 66. §-a értelmében a késedelmes fél ellenfele is csak akkor adhat póthatáridőt a szokások 67. §-a szerint, ha legkésőbb a késedelem beálltát követő hétköznapon erről ellenfelét megfelelő kötött formában értesiti, 3. bár a késedelem után is teljesíthet, ha ellenfele a teljesítéshez való jogát választotta, (65. §. a. pont), a késedelem következményei alól nem mentesül (ez a tőzsdebiróság állandó gyakorlata). A Kúria által elbírált esetben a helyes indok tehát az lett volna, hogy a tőzsdei ügyletről, tehát szoros határidejű ügyletről lévén szó, sem az eladó, sem annak kezese utólagos teljesítésre határidőt nem kérhetett. Nem helytálló azonban az a generális megállapítás, hogy mert a kezes jogállása nem azonos az egyenes adó jogállásával, az eladó kezese utólagos teljesítésre határidőt nem kérhet. Ez a szabály, amint kifejtettem, csak cum grano salis veendő. 3. Ugyanebben az ítéletben a Kúria kimondja azt is, hogy az áruüzleti szokások 70. §-ának rendelkezése a 65. §-éval összevetésben csak a késedelmes eladó elleni követelés elenyészését állapítja meg arra az esetre, ha azt a másik fél a szerződésszerű teljesítési határidő lejártát követő 90 nap alatt birói uton nem érvényesiti. Az eladó kezese elleni követelésre azonban e szabály nem terjed ki. Minthogy a főadóst megillető kifogásokkal a kezes is élhet, a Kúria döntését mi sem támasztja alá. Nem helytálló azonban ez a döntés a tőzsdei szokások különleges jogi természetére való tekintettel sem. Ezek a szokások nem objektív jogtételek, nem kútfők. Az ügyletek megítélésénél csak akkor birnak jelentőséggel, ha azokra vonatkozással a felek kifeji* zetten, vagy hallgatólagosan akaratukat kinyilvánították és evvel azokat szerződéses feltételekké tették meg. Az eladó és a vevő közötti ügyletnél a tőzsdei áruüzleti szokások tehát szerződéses feltételek. A kezes azonban ugyanazon ügyleti feltétel mellett áll helyt a főadós kötelezettségének teljesítésénél, amely mellett a főadós szerződött. Nincs a kezességi szerződés speciális szabályai között egy sem és nincs oly gazdasági indok sem, amelyből oda lehetne következtetni, hogy a kezes az eladónak éppen evvel az egy szerződésadta jogával ne élhessen, midőn általában csak otyan keretekben felel a hitelezőnek, amely keretekét a speciális adásvételi ügyletre a szokások egyébként megszabnak. Megemlitendőnek tartom azt is, hogy az áruüzleti szokások 70. §-ában megállapított rövid elévülési határidő a Polgári Törvénykönyv Javaslatának 1081. §-a szellemében («ha a törvény valamely jognak per utján való érvényesítésére záros határidőt rendel . . .») úgynevezett praekluziv határidő, amely záros határidő hivatalból veendő figyelembe és pedig ugy a főadós, mint a kezes javára. Igaz ugyan, hogy a gyakorlat — kérdés, vájjon helyesen-e — ezt a határidőt elévülési határidőnek tekinti és csak kifogásra veszi figyelembe. Ha a kezes jogállását történeti szemüvegen át nézzük, a fejlődés azt mutatja, hogy míg egyrészt a kezesség jogintézménye például tágul a tekintetben, hogy a modern jog szemben a klasszikussal, megengedi a jövőben létesülő tartozásért való kezességvállalást, — ez a klasszikus jogász előtt elképzelhetetlen volt (Ihering, Geist d. r. Rechts, IV. kiadás III. kötet, I. rész 164. oldal), addig a kezes felelőssége helytállásának időtartainál illetően mindinkább szűkülni látszik. Evvel kapcsolatban két megjegyzést: Gondolok elsősorban a lex Furiára, mely a kezest, tekintet nélkül a főadósság élét tartamára, két év után a helytállás alól feltétlenül felszabadította. A másik történeti emlék szintén a római jogba nyul vissza. A római jog szerint kezeskedni lehetett naturális obligatióért is, tehát az elévült követelésért is (lásd Meszlény, Magyar Jogi Lexikon és az ott idézett forráshelyek). A magyar jog szerint (Opt. 1351. §.: oly kötelezettségeket, melyek jogosan soha fenn nem álotttak. vagy már megszűntek, sem átvállalni, sem megerősiteni nem lehet: Grosschmied. Fejezetek, Kolozsvári, Magyar Magánjog tankönyve II. 278.) ez nem foghat helyt. Raffay ellenkező felfogása mellett élvet nem hoz fel. (A Magyar Magánjog kézikönyve III. kiadás II. kötet, 201. oldal.) A nizus tehát az, hogy az elévült kötelemért ne feleljen a kezes se és ugy tartom, érvényben van a Kúria korábban kifejezésre jutott gya-