Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - Törvényjavaslat a hajójelzálogjogról

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSAK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy érre: 12. — P Félévre: 6. — P Egy füzet ára 1. 40 P HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM l. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1927. JANUÁR 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Sándorfi Kamil, egy. m. tanár, a m. kir. igazságügyminisztériumban alkalmazott kir. Ítélőtáblai bíró. Törvényjavaslat a hajójelzálogról. Dr. Szende Péter Pál budapesti ügyvéd. One man company. Dr. György Ernő. az OHE igazgatója. Megjegyzések az OHE körüli vitához. SZEMLE: A magyar jogászegylet. — Markenschutz und Wettbfieerb. — Közgyűlési Határozat megtámadása. — Ujabb valorizációs törekvések Németországban. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 1. Általános. — 2. Főnök és alkalmazott (nyugdíj. ) — 3., 4. Részvénytársaság. — 5. Részvénytársaság. (Elővételi jog. ) — 6. Kamat. — 7. Valorizáció. — 8., 9., 10, Kölcsön valorizációja. — 11. Kegydij valorizációja. — 12. Munkáspénztár — nyugdij. — 13. Vétel. — 14. Bizonyos önszerzödés joga. — 15., 16, 17. Tisztességtelen verseny. — 18. Cégbitorlás — tisztességtelen verseny. Törvényjavaslat a hajójelzálogjogról. Irta: Dr. Sándorfi Kamii, egy. m. tanár, a m. kir. igazságügyminisztériumban alkalmazott kir. ítélőtáblai bíró. A nemzetgyűlés utolsó napjaiban a közlekedésügyi, közgazdasági, pénzügyi és igazságügyi bizottság letárgyalta a belvízi bajok lajstromozásáról és az azokra vonatkozó egyes jogviszonyokról szóló törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat, mely nyilván az uj országgyűlés elé kerül rövidesen, uj helyzetet terremt a belvízi hajózás jogában. A jogtudományoknak ez az ága a legelhanyagoltabbak közé tartozik. Atavisztikus rendeleti jogszabályok és a nemzetközi hajózási jog átszürödései, ez a kél tényező, amelyből magyar beihajózási jogunk kialakult. Szétszórt jogszabályok, a vízjogi törvény egyes rendelkezései, 1869-ben született hajózási közigazgatási jogszabálvok, sereg aprólékos rendelet, inkább ; i hajózás technikai részéről, kiegészítve a kereskedelmi törvény fuvarozási jogi rendelkezéseivel, amelyek az áruk belvízi fuvarozására is kiterjednek, íme ugyszólván száz év óta a magyar belvízi hajózási jog foglalatja. Az irodalomban is mostohagyermek szerepét tölti be, alig néhányan foglalkoznak vele, még a tengerjog is több művelőre talált. Ma azonban a belvízi hajózás joga nem maradhat továbbra is a magyar jogtudomány mostohagyermeke. Tengerpartunk elvesztése óta nem kétséges fontossága van a belvízi hajózásnak s nekünk annál kevésbé szabad késlelkednünk a magyar belvízi hajózás jogának intézményes kiépítésével, mert a trianoni békeszerződés is reávetette magát belvízi vízhálózatunk legnagyobb részére és a belőle kisarjadzott, az 1923. évi XIV. t. -c. -be becikkelyezett uj Dunaegvezmény a mi Dunánk s vízhálózata tekintetében is megvetette a nemzetközi kormányzás alapelveit, ezzel szűkebbre vonta a Dunára és egyéb nagyobb belvizeinkre vonatkozó jogszabályalkotó lehetőségeinket is, felhatalmazván a Nemzetközi Dunabizottságot egységes hajózási és rendőri szabályzat kidolgozására. Ami ezen a jogterületen felül nekünk önálló szabályozásra fenmaradt, az a belhajózás magánjogi része. Ezt tehát feltétlenül intenzivebb müvelés alá kell vennünk és pedig nem csupán szuverénitásunk fenmaradásának bizonyítására, hanem abból a nemzeti érdekből kiindulva, is, hogy a belvízi hajózás magánjogának intézményes és okszerű kiépítése versenylehetőségeink fokozását is jelenti. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ma a környékező utódállamok, részben a nekik juttatott magyar folyamhajózási hajópark révén, a magyar hajózás veszedelmes versenytársaivá váltak és mi a versenyt csak akkor birjuk ki, ha magánjogi jogszabályalkotásunk körébe bevonva a belhajózási magánjogot is, olyan intézményeket létesitünk, amelyek a magyar hajózás közgazdasági érdekeit, versenyképességét erőteljesebben védik, mint a testünkből és így vizeinkből is osztozott utódállamok. Bizonyára ezeknek a felismerése indította a kormányt arra, hogy a belvízi hajók lajstromozásáról és az azokra vonatkozó egyes jogviszonyokról törvényjavaslatot készíttessen. A németek és svájciak régen túlestek már a belvízi hajózási magánjog kódexének megalkotásán. Most harmadiknak Magyarország siet ezt a kódexet megalkotni. Az uj törvényjavaslat a hajójelzálogjogot rendszeresiti. Ez mindennél többet mond, hiszen mód nyílik arra, hogy a hajóhitel intézménye gyorsan ki-