Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A fizetésképtelenségi jog reformjához

5. sz. KERESKEDELMI JOG 9J HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 60. A magyar jogban elfogadott szabály szerint valamely ügylet érvényessége kényszer címén csak akkor támadható meg, ha az ügylet megkötése a másik félnek olyan közvetlen és veszélyes fenyegetésének hatása alatt, avagy a másik félnek valamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetésnek ismerete és annak kihasználása mellett történt, amely fenyegetésben rejlő hátrányok az ügyletkötő testi épségét avagy egész gazdasági létét kockáztatják és amely fenyegetésben foglalt támadás a rendes törvényes eszközök igénybevételével el nem hárítható. (Kúria P. II. 7770/1925. sz. a. 1927 márc. 4-én.) Indokolás: Ilyen természetű kényszer fenforgására utaló körülményeket azonban alperes fel nem hozott, az általa előadott az a tény, hogy akkor, amidőn a kincstárral kötött és. pusztán nyerészkedésre irányzott X) alatti szerződés lebonyolítása közben pénzzavarba jutott, a felperestől kapott kölcsön elnyerése nélkül a kincstárral kötött ügylet reá nézve igen nagy veszteséggel járt volna, az ügylet megtámadására alkalmas kényszernek nem minősíthető, mert egyrészt alperesnek, mint kereskedőnek, aki üzérkedéssel hivatásszerüleg foglalkozik, egy-egy ügylete balsikere és veszteséges volta lehetőségével is számolnia kell, másfelől azon megállapított és nem vitás tény mellett, hogy alperesnek a kereskedelmi ügyletén félül ugyanakkor még 2 teljesen tehermentes háza is volt, — még a pénzzavarból eredő hátrányokat is másutt igénybe vett hitellel elhárította volna; az A) alattiba foglalt ügylet érvénytelenségére tehát kényszer címén alperes nem hivatkozhatik. De nem helytálló alperes felülvizsgálati panaszának az a része sem, amely arra van alapítva, hogy az A) alattiba foglalt ügyletnek a kötbérre vonatkozó kikötése már erkölcstelenségbe és közérdekbe ütköző volta miatt is érvénytelen és hogy a fellebbezési bíróság ezt szintén csak jogszabálysértéssel hagyta figyelmen kívül. Nevezetesen az A) alatti elsősorban egy kölcsönügyletet foglal magában, amely e természeténél fogva az általános szokásos és megengedett ügyletek köré tartozik, ezenfelül pedig bizonyos versenytilalmat létesít és felperes üzleti érdekeit kívánja védeni, mindezt azonban csak helyileg nagyon korlátolt mértékben és eleve meghatározott időtartamra, holott a versenytilalom önmagában véve szintén nem tiltott ügylet és birói elismerésre csak akkor számithat, ha időbeli és helybeli avagy általános korlátlanságánál fogva akár az ügyletkötő fél gazdasági tevékenységét és boldogulását lehetetlenné tenné, akár a közérdekkel ellentétben és az egészséges versenylehetőség meghiúsításával bizonyos kizsákmányoló egyeduralmat teremtene. Minderről azonban a jelen esetben nem lehet szó, mert az A) alatti szerint alperes a kincstártól kapott bérhelyiségeket a banküzletektől eltekintve* minden más üzleti célra szabadon értékesíthette és a versenytilalom a vállalkozás gazdaságilag előnyös kihasználásában őt egyébként nem gátolta; másfelől a kérdéses kikötés a közérdekből kívánatos szabad verseny kifejlődését a bankok között alperes saját beismerése szerint sem akadályozhatta meg, amennyiben a bankok 192 1 őszén Pécsett már megfelelő üzlethelyiségeket is kaphattak és a megszorítás egyedül arra vonatkozott, hogy a felperes közvetlen tőszomszédságába ne kerülhessen valamely versényvállalat, ami a felperesre üzleti szempontból méltányos érdeket jelenlett. 61. A K. T. 299. §-a alkalmazhatóságának nem előfeltétele az, hogy az árut a kereskedő nyílt üzletben árusítsa, hanem erre való tekintet nélkül az áruk a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek akkor is, ha ezeket az árukat a kereskedő üzleti körében árusította el s adta át. (Kúria P. VII. 1406/1926. sz. a. 1927 február 25-én.) 62. Az anyagi jog szerint, ha a felek a szerződés érvényét bizonyos alakszerű eljárás betartásától tették függővé, az ennek meg nem felelő megegyezésből kötelezettség nem származik. (Kúria P. IV. 4643/1926. sz. a. 1927 márc. 18-án.) Indokok: A felperesnek az alperesek által is elfogadott kereseti előadása szerint a lelek 1924. évi január hó 24-én abban állapodtak meg. hogy a lelperes a vétel tárgyául szolgáló részvények vételárának meghatározott részét másnap, január hó 25-én délelőtt 11 órakor az alperesek ügyvédjének kezéhez lefizeti, s ugyanekkor fogják a felek a szerződési okirat általuk aláirt példányát egymásnak átadni. Ebből nyilvánvaló, hogy a felek a szerződés érvényét az említett vételárrészlet lefizetésétől és a szerződési okiratoknak ezzel kapcsolatos kicserélésétől telték függővé. A nem vitás tényállás szerint azonban sem a vételárrészlet leiizelése, sem a szerződési okiratok kicserélése nem következett be. Az anyagi jog szerint, ha a felek a szerződés érvényél bizonyos alakszerű eljárás betartásától teszik függővé, az ennek meg nem felelő megegyezésből kötelezettség nem származik. Nem sértette meg tehát a fellebbezési bíróság az anyagi jogot a kereset elutasításával, mivel a szerződési okiratok kicserélésének elmaradása folytán a felek közölt a szóbanforgó részvénvekre nézve vételi szerződés nem, is jött léire, s igv abból folyóan a felperest a szerződés teljesítésére irányuló igény sem illeti. Választott bíróság. 63. Külföldi választott bíróság kikötése esetében is eljárhat a magyar bíróság, amennyiben a külföldi bíróság ítélete Magyarországon nem bír jogérvénnyel. (Kúria P. IV. 4109/1926. sz. a. 1927 február 9-én.) Indokok: Az alperes a Pp. lcSO. §-ának 4. pontja alapján azl a pergátló kifogást emelte, hogy az 5. alatt csatolt kötlevél szerint a feleknek a benne szabályozott jogviszonyukból eredő pereiben a prágai áru- és értéktőzsde választott bíróságának kell eljárnia. Az állam jogszolgállató feladatából következik azonban, hogy a rendes bíróságok választott bíróság hatáskörének kikötése esetében sem utasíthatják el hatáskörükből azokat az ügyeket, amelyekben a kikötött választott bíróság Ítéletét nem lehelne érvényesnek elfogadni; ellenkező esetben