Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 3. szám - A csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás reformja

KERESKEDELMI JOG 3. sz. amely az adóstól — azonban csupán a gazdasági ós erkölcsi szempontból is érdemes adóstól -r— a csőd érintett következményeit is elhárítani kívánja s a likvidálás célját szolgáló és ilykép hatásában az adós gazdasági értelemben vett temetését rendező csődeljárással szemben arra törek.szik, hogy az adós a kényszeregyezségi eljárásban benne rejlő szanálási művelet lebonyolítása után visszakapva gazdasági szabadságát, zavartalanul folytathassa üzleti tevékenységét s mint adóalany is megtarthassa exisztenciáját. A csődönkivűli kényszeregyezségi eljárásban kaptunk tehát egy intézményt, amely alap elgondolásában az önhibáján kivül válságos anyagi helyzetbe jutott, ily értelemben tehát jóhiszemű adós javára kívánja a csődeljárás súlyos jogi és gazdasági hátrányait enyhíteni, vagy éppen kiküszöbölni. Ezzel szemben azonban megállapítható volt az a tény. hogy éppen azoknak egy része, akiknek érdekét ilymódon az intézmény alap elgondolásában elsősorban szolgálta, a benne rejlő előnyt akkor is képesek voltak az említett raffinált eszközökkel a maguk számára biztosítani, amidőn a jóhiszemű eljárásnak jeleit a legjóakaróbb kutatás mellett sem lehetett nálunk feltalálni. Az ilykép előálló diszharmónia egyfelől az intézmény célja, másfelől a benne részesülő adósok egy része által igénybe vett eszközök között, volt a voltaképpeni fakasztó forrása annak a le nem tagadható sok visszaélésnek, amelyeket az utóbbi időben ezzel az intézménnyel elkövettek. Amidőn az elmúlt év február és március havában a fizetésképtelenségei esetek száma rohamosan kezdett növekedni, az érdekelt gazdasági körök a tartozások kiegyenlítésére minimális hányadnak és maximális határidőnek megszabását sürgették, ebben látva azt a panaceát, amely alkalmas lesz a visszaélések megszüntetésére. E kívánságnak tett eleget az igazságügyminiszternek 10700/1915. számú rendelete, amely tudvalevően 40 %-ban állapította meg a tartozások kiegyenlítésére szükséges legkisebb hányadot és egy évben azt a határidőt, amely alatt az emiitett hányadot meg kell fizetni. A kormány tisztában volt e rendelet kiadásakor azzal, hogy ez az intézkedés csak ideiglenes csillapító szer lehet, amely nem fogja meghozni a helyzet óhajtott javulását, s hogy ehhez képest a kényszeregyezségi eljárás gyökeresebb reformjára lesz utóbb szükség. Ennek a meggyőződésnek a jogszabály alkotója a rendelet szövegében kifejezést is adott. Feltevését az azóta szerzett tapasztalatok igazolták, amit leginkább bizonyít az, hogy közvetlenül a rendelet életbelépését követő április havában — szemben a március havi 207 esettel — 230-ra emelkedett a csődönkivűli egyezségi eljárások száma, hogy májusban azután 275-ben kulmináljon. És csakugyan az idézett rendelet kiadása óta eltelt 10 hónap alatt a panaszoknak szinte egész özönével árasztották el az érdekelt gazdasági körök az igazságügyi kormányt, a szükséges orvoslás mielőbbi megvalósítását kérve. Azok a panaszok, amelyeket kérésük támogatására előadtak, lényegileg a következő három irányban mozogtak: a) az adós rosszhiszemű eljárása folytán a hitelezők súlyosan károsodnak, mert elesnek attól az egyedüli előnytől, amelyet a csődönkivűli kényszeregyezségi eljárás az ő javukra is hivatott lenne biztositani, nevezetesen, hogy többhöz jussanak, mint ha az adóst csődbe kergették volna; b) az eljárás rendkívül hosszadalmas és c) túlságosan költséges. Nézzük e panaszokat közelebbről. ad a) Ami az adósok rosszhiszeműségét illeti, ez — az előterjesztett panaszok szerint — kettős irányú. Egyrészt az esetek túlnyomó többségében az adós, ahelyett, hogy a dolog természete szerint elsősorban kínálkozó azt az utat választaná, hogy hitelezői elé lép, őszintén feltárva előttük fizetési nehézségeinek okát, többnyire arra sem tartja érdemesnek hitelezőit, hogy őket válságos anyagi helyzetéről értesítse, hanem egy álmatlanul eltöltött éjszaka után nem a hitelezőhöz, hanem ügyvédjéhez siet és általa a kényszeregyezségi eljárás megindítását kéri. A hitelezők pedig többnyire csak a hivatalos lapból tudják meg, hogy adósuk nem tud, vagy nem akar fizetni. — A másik irányú visszaélés az adósok részéről az egyezségi eljárásban létrejött egyezség teljesítésében, jobban mondva nemteljesitésében mutatkozik. Szinte azt lehet mondani, hogy az egyezségben vállalt kötelezettségek pontos teljesítése kivétellé vált, ami mellett a szabály az, hogy az adós kötelezettségének eleget nem tesz, hanem — ha jónak látja — ujabb kényszeregyezségi eljárással igyekszik a hitelezők követeléséből még azt is lefaragni, amit a korábbi egyezségi eljárás részükre meghagyott. Rámutattak az előterjesztett panaszok arra, hogy mily káros hatása van az el járásnak mind a belföldi, mind a külföldi hitel szempontjából. Az előbbi szempontból azért, mert a tisztességes kereskedő, aki erejének végső megfeszítésével kiván eleget tenni vállalt kötelezettségeinek, nem képes a versenyt felvenni és tartani azzal a társával, aki 40 %-ban egyenlíti ki tartozását. Ami pedig a külföldi hiteléletet illeti, tudvalevő, hogy Magyarország a külföldi hitelek jórészét áruhitel alakjában kapja. Természetes azonban, hogy a külföldi hitelező nem reflektál az oly összeköttetésre, amelyből nemcsak annak folytán éri őt kár, hogy adósa kényszeregyezséget kötött, hanem ezenfelül még azzal is, hogy az adós az ily egyezségben vállalt kötelezettségének sem tesz eleget. Itt kapcsolódik be a kérdés az ország gazdasági életébe, amelynek hitelképességét a szerzett tapasztalatok károsan befolyásolják. ad b) Az eljárás hosszad<dmassága szintén hozzájárul — a panaszok szerint — a hitelezők károsodásához. Hosszú időközökkel tűzik ki a bíróságok a tárgyalási határnapokat. Az első tárgyaláson rendszerint nem sikerül a megkivánt 2/s többséget összehozni. Ujabb terminust tűznek a szavazás megismétlése végett. A jobbik eset az, ha a második határnapon elfogadják az egyezséget és az jogerőssé lesz. De sokszor az adós a hitelezők sorából kiszemelt strómannal — aki erre a szerepre persze nem önzetlen nagylelkűségből vállalkozik — felfolyamodást adat be, amelynek elintézése és az első bírósághoz visszaérkezése sokszor több hónapot is igénybe vesz. Ily módon nem tartozik a ritkaságok közé, hogy az egyezség a kérelem előterjesztését követően csak egy év vagy ^ —.^v^v-.. voiiiv cv vágj pedig még hosszabb idő elteltével válik jogerőssé. Ez alatt a hosszú idő alatt az aktívák egyre morzsolódnak és végül is a hitelezők pénzt alig látnak. Ha pedig arra határoznák el magukat hogy az egyezségi ajánlatot nem fogadják el 's inkább csődbe juttatják adósukat, ez nem segit rajtuk