Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - Ingójelzálog a kereskedelemben és iparban

26 KERESKEDELMI JOG 2. sz. adott az ingójelzálog meghonosításának elhatározására. De hogy a megvalósítás méltó legyen az elhatározásnál megnyilvánult lelkesedéshez, szükséges, hogy az intézmény hatásait minden érdekkör már előre alaposan átgondolja és a nem kívánt hatásokat javaslataival elhárítani igyekezzék. A hitelbiztosítás végletei egyfelől a személyi biztonság, vagyis az adott szó szentsége, másfelől a kézizálog. Előbbinél a kielégítési alap még csak reménybeli, utóbbinál a hitelező azt már birtokában tartja. A két véglet között átmenetet alkot a jelzálogi biztosítás, amely nem helyezi ugyan a hitelezőt a kielégítési alap birtokába, de mindenki által felismerhetővé teszi a hitelezőnek azt a jogát, hogy az adósnak bizonyos dolgából nemfizetés esetén kielégítést szerezhet. A jelzálogjog lényege azonos, akár ingatlanra, akár ingókra vonatkozik az. Az ingatlanokat a közfelfogás szerint sem elcserélni, sem elpusztítani nem lehet. Ebből a közfelfogásból ered a bizalom aziránt, hogy a jcízálogilag lekötött ingatlan a hitelező követelésének teljes kielégítését biztosítja. Kétségtelen azonban, hogy az ingatlan jelzálog biztonságáról alkotott közfelfogás sokszor túlzott. Vannak esetek, amelyekben az ingatlan terjedelmében vagy anyagában beállott változások (vízmosás, tüz, termőerő pusztulása), jogok elvesztése (elbirtoklás, jogelévülés), illetőleg közjogi intézkedések (adóval túlterhelés, kellő ellenszolgáltatásnélküli kisajátítás) az ingatlanjelzálog biztonságát is veszélyezteti. Az ingatlan-jelzálog biztonsága tehát legfeljebb csak fokozatilag különbözik az ingó jelzálogétól, nem pedig lényege szerint. Sőt ha a biztonsági fokozatokat vizsgáljuk, azt találjuk, hogy jogunk szerint a zálogjogi biztonság nem is az ingatlannál (melynek a hitelező birtokába adása tilos), hanem az ingóknál (t. i. kézizálognál) fokozható a legmagasabbra. Az ingójelzálogot meg lehet alkotni ugy is, hogy az a kézizálog biztonságát megközelíti. Ez történhetik a zálogtárgy legpontosabb meghatározása, megjelölése, elkülönítése és szoros felügyelet alatt tartása által. A biztonságnak ez a magas foka a törvény biztosító rendelkezéseiből is kövétkezhetik, de a törvény a biztonság ilyen fokozását a felek szabad megegyezésére is bizhatja. Ha a hitelező a zálogtárgyat igen pontos meghatározással vezetteti nyilvánkönyvbe; ha ;i7. illető tárgyon a zálogi minőséget eltörölhetetlen, jól látható módon felismerhetővé teszi; ha a zálogtárgyat — bár az adós birtokában hagyva — külön elzárt helyiségben őrizteti és a helyiség kulcsát magához veszi; ha a zálogtárgy sorsát személyesen vagy megbízott utján éberen és szorgalmasan felügyeli, akkor az ingó-jelzálog által olyan biztosítást szerezhet, amely a kézizálogét megközelíti, a végrehajtási foglalás és a zájlati kezelés biztonságával pedig megegyezik. A biztonságnak ezt a fokát a felek úgyis elérhetik, ha a törvény szabadságot enged a feleknek arra, hogy a zálogtárgy fentartásának és őrzésének feltételei felől szabadon megállapodhassanak. Az ingójelzálojogról alkotandó törvénynek azonban akkor lehet nagyobb jelentősége, ha a feleknek adandó említett szabadság mellett, másrészt arra is szabadságot nyújt a feleknek, hogy megállapodásuk szerint a hitelező az adós és a kezesek személyi biztosításán felül megelégedjen azzal a biztonsági többlettel, amelyet a nyilvánkönyvi feljegyzés és a zálogtárgyból való gyors kielégítés lehetősége nyújtanak. Ha a hitelező manapság bizonyos adósoknál az adott szóv,al is% megelégszik, akkor ugyané személyekkel szemben méltán érezheti magát még nagyobb biztonságban a kielégítési alap nyilvánkönyvi lekötése által. Elméletileg kétségtelenül az volna a helyes, ha a törvény módot nyújtana a hitelbiztosítás két véglete (szen^élyi megbízhatóság és a kézizálog) között minden biztonsági fokozat szabad megállapítására és kihasználására. A törvényalkotásban az elméleti igazság mellett (még ha az a gyakorlati haszon logikai felderítésére irányul is) a törvény várható gyakorlati következményeit is figyelembe kell venni. A törvénynek csak ugy lehet gyakorlati sikere, ha az általa nyújtott uj szabadsággal az érdekeltek teljes mértékben élni is kívánnak. Ezért még a törvény hozatala előtt el kell ejteni olyan terveket, amelyeknek megvalósítása az érdekeltek véleménye szerint nem nagyobb biztonságot, hanem ellenkezőleg forgalmi bizonytalanságot teremtene. A pesszimisták véleménye szerint a 'forgalom bizonytalanságát az okozná, hogy olyan tárgyak kerülnek majd forgalomba, amelyek jelzálogként le vannak kötve. Erre az intézmény pártolói azt a jogi ellenszert ajánlják, hogy a zálogtárgy elidegenítésének és további elzálogosításának esetleges káros következményeit a zálogos hitelező viselje; a hitelező az elidegenített zálogtárgyra vonatkozó igényeit csak ingyenes vagy bizonyítottan rosszhiszemű szerzés esetében érvényesíthesse harmadik személyekkel szemben; az utóbbi kézizálogba került zálogtárgyból pedig csak a jóhiszemű kézizálog-hitelező kielégítése után nyerhessen a jelzálogos hitelező fedezetet. Ezek a korrektivumok valóban megnyugtathatnak a tekintetben, hogy a jóhiszemű vevők és kézizálog-hitelezők az ingó jelzálog intézménye mellett sem fognak kárt szenvedni s így a forgalom tovább is bátorságos lesz. Az említett lehetőségnek átgondolása viszont a hitelezőket ejti gondolkozóba: mit érnek ők a piaci forgalom biztonságával, ha a saját követelésük biztonsága elvész. Erre azt lehet válaszolni, hogy a hitelezők csak biztosított tárgyakra nyújtsanak jelzálogkölcsönt, miáltal