Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - Valorizációs vita a Jogászegyletben

16 KERESKEDELMI JOG 1. 82. kielégítés a fenforgó esetben a kártérítést helyet­tesíti; ennélfogva a felperes által bizonyítani kí­vánt az a körülmény, hogy őt a szolgálati viszony megszüntetése folytán érte-e a másfélévi járandó­ságait meghaladó kár, vagy nem, az ügy elbírá­lása szempontjából nem döntő. A fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperes másfélévre járó illetményeit végkielégítésképpen az elbocsátás idején 1923 április 1-én- volt havi fizetésmértéke szerint Ítélte meg és a később a többi alkalmazottaknál bekövetkezett, fizetésemelést szá­mításba nem vette, jogszabályt nem sértett, mert a végkielégítés az elbocsátással egész­ben esedékessé válván, arra a később bekövetkezett fizetésemelés annál kevésbé lehetett befolyással, mivel a felperes illetményei az esedékesség napjá­tól valorizálva ítéltettek meg, ez pedig a pénz értékének csökkenése folytán bekövetkezett fizetés­emeléseket pótolja. Részvénytársaság. 4. A közgyűlés alakszerűségének megítélésére egyedül a beterjeszteti jegyzőkönyv és mellékletei szolgálhatnak és a jegyzőkönyv utólag ;s kiigazítá­sának helye nem lehet. (Kúria P. IV. 549/1925. sz. a. 1925 nov. 18-án.) Minthogy pedig az állandó bírói gyakorlat értelmében oly esetben, midőn a közgyűlésről fel­vett jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy a részvé­nyesek közül kik voltak személyesen jelen s kik vettek részt meghatalmazott által s névszerint ki volt a képviselőjük, akkor a közgyűlésen hozott határozatok alaki hiányosság miatt megtámaha­tók: a közgyűlési jegyzőkönyv adott tartalma alap­ján veendő a határozatok érvényessége feltételéül szolgáló alaki kellékek megléte vizsgálat alá. A megtámadott határozatokat tartalmazó jegyzőkönyvből a jelenlevők névszerint való fel­sorolása hiányzik és a szavazás eredményénél fel­sorolt nevek és részvénymennyiség mellett sincs megjelölve, hogy az egyes részvénytulajdonosok személyesen vagy ki által képviselten gyakorolták szavazatjogukat. Kamat. 5 A törvényben megengedettnél magasabb kamat kikötése csak a pénzromlás ellenértéke gyanánt lehet gazdaságilag indokolt és ennélfogva jogosult; ott azonban, ahol a hitelező valorizációs kikötést tesz, ott ily esetben az uzsoratörvény nyer alkal­mazást. (Kúria P. II. 4594/1925. sz. a. 1925 nov. 19-én.) Indokolás: A meg nem támadott tényállás szerint felperes 1923. évi december hó 3-án három hóra 6.000,000 K kölcsönt adott alperesnek azzal a kikötéssel, hogy az 0.0302 zürichi árfolyam síze­rint valorizálva fizetendő vissza és a tőke után ugyancsak valorizált heti 3% kamat fizetendő. Az A. a. kölcsönszerződésben e kamat akként bur­koltatott el, hogy az első hóra eső kamat előre le­vonatván, alperes csak 5.280,000 K-t kapott kéz­hez és 7.440,000 K tőke felvételét ismerte el, a a további kéthavi kamat tőketörlesztési részlet, a három hó után folyó kamat pedig kötbér alakjá­ban szerepel. Nincs törvényes akadálya, sőt az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §-ából egyenesen folyik, hogy a hitelező a pénzromlás következményei ellen a valorizálás kikötésével szerződésileg védje magát. Az ily szerződés érvényes és mivel éppen a szol­gáltatás és ellenszolgáltatás arányának fentartá­sát célozza, uzsorás szerződésnek nem tekinthető. A törvényben megengedettnél magasabb ka­mat kikötése azonban csak a pénzromlás ellen­értéke gyanánt lehet gazdaságilag indokolt és ennélfogva jogosult; ámde ott, ahol a hitelező a pénzromlás következményei ellen a valorizálás kikötésével már védekezett, a magasabb kamat el­vesztette a gazdasági létjogosultságát is; és ezért az 1877 : VIII. t.-c. 4. §-a értelmében 8%-nál ma­gasabb kamat meg nem Ítélhető. Alperes tehát a kölcsönösszeget és annak a keresetben 1923 december 3-ától 1924. évi augusz­tus 31-ig követelt kamata fejében 8%-ot valori­záltál! köteles megfizetni; ezt meghaladó követe­léshez azonban felperesnek nincs joga. A tovább folyó kamat megítélése kérelem hiánvában mellőz­tetett. 6. Az 1923:XXXIX. t.-c. 7. §-a nem helyezte ha­tályon kívül az uzsoratörvény rendelkezéseit. (Kúria P. II. 5302/1925 sz. a. 1925 nov. 12-én.) Indokok: Peres felek az alperesek által a fel­peresektől megvett malom és malomberendezés vételárát a buza, tehát a termény forgalmi ára, mint értékmérő szerint határozták meg, továbbá, hogy a késedelmi kamatot a tőketartozásra irány­adó ennek a terménynek mennyiségében fejezték ki. Ennek a megállapításnak pedig jogi folyo­mánya a fellebbezési bíróság által is felhívott 1923. évi XXXIX. t.-c. 4. §. 2. bekezdése alapján az, hogy ugyanezen t.-c. 2. §-ában foglalt, a kése­delmi kamatot pótló kártérítésnek helye nem le­het, felperesek a kikötött heti 2% buzakamatot sem igényelhetik, hanem az A. alatti szerződés fenti rendelkezése által kikötöttnek tekintett, az 1877. évi VIII. t.-c. 4. §-ban irt 8% legmagasabb ka­matra tarthatnak csak számot. Az 1923. évi XXXIX. t.-c. 5. §-a nem zárja elvileg ki, hogy a hitelező a 4. §. alapján járó ösz­szegen felül bizonyított magasabb kárának megté­rítését az általános jogszabályok szerint követel­hesse. Erre nézve a felperesek azt adták elő, és ezt tanukkal is bizonyítani kívánták, hogy a ma­gasabb kár, mint a felperesektől a malom azon­nali birtokbaadása folytán elvont haszon a felek megállapodása szerint az A. alatti szerződésben meghatározott heti fél és két százalékos kamatba volt beszámítva. A fellebbezési bíróság azonban a fenti tényre felajánlott bizonyítást a Pp. 270. §. értelmében he­lyesen mellőzte, mert az A. alatti szerződésnek a felek által irányadónak elfogadott rendelkezései ezt a fél és kettő százalékot kifejezetten kamat­képen határozzák meg, az írásbeli szerződés ren­delkezéseivel ellentétben álló fenti tényre felaján­lott bizonyítás tehát helyt nem foghat. Felpereseknek eljárási jogszabálysértés címén emelt panaszuk alaptalan. Az 1923. évi XXXIX. t.-c. 4. §-nak rendelke­zése szerint tehát, figyelemmel az ugyanazon tör­vény 7. §-ban foglalt arra a rendelkezésre is, hogy a törvény hatályossága alá eső tartozásokra csak a fennálló jogszabályoknak a késedelmi kama­tokra vonatkozó és ezzel a törvénnyel ellenkező rendelkezései nem nyernek alkalmazást, de ez a 7-ik §. nem helyezte hatályon kívül sem az uzsora-

Next

/
Oldalképek
Tartalom